A menstruációs szegénység nem csupán azt jelenti, hogy valaki nem tud tisztasági betétet, tampont vagy menstruációs kelyhet vásárolni. Ennél jóval összetettebb problémáról van szó: az eszközök önmagukban keveset érnek, ha valaki nem tudja, hogyan kell helyesen használni őket, nincs tisztában az alapvető higiéniai szabályokkal, vagy azzal, hogyan kell gondozni az újrafelhasználható alternatívákat.
A tudás viszont képes áthidalni akár anyagi korlátokat is. Az edukáció nemcsak az egészség megőrzésében segít, hanem lebontja a menstruációt övező tabukat és szorongásokat is, miközben magabiztosságot ad ahhoz, hogy a fiatalok és felnőttek tudatosan, biztonságosan kezeljék a ciklusukat. Hogy a probléma mennyire kézzelfogható, azt egy hazai felmérés is jól mutatja:
a Magyar Vöröskereszt 2019-ben 4350 hetedikes diáklányt kérdezett meg arról, előfordult-e velük, hogy azért hiányoztak az iskolából, mert nem volt megfelelő menstruációs eszközük. A válaszok szerint minden tizedik lány átélt már ilyen helyzetet.
Erre a problémára reagálva indult el a #lánybólnővé program, amelynek keretében a Magyar Vöröskereszt országszerte 500 iskolába juttat el úgynevezett RedCrossBoxokat. Ezekben nemcsak higiéniai termékek találhatók, hanem edukációs anyagok is, amelyek segítenek a használatban és a tájékozódásban. És hogy ez miért ennyire fontos?
A program elején, 2018-ban egy intézmény munkatársa hívta fel a figyelmünket arra, hogy mondjuk el azt is: a betétet ki kell bontani a csomagolásból
– meséli Váradi Mariann, a Magyar Vöröskereszt Véradásszervezésért és egészségfejlesztésért felelős országos szakmai vezetője. „Volt, aki még sosem találkozott prémium kategóriás termékkel” – árulta el.
Váradi Mariann – Fotó: Oláh Csaba
Menstruációs szegénység: miről szóljon az edukáció?
Az, hogy valaki hozzájut a szükséges menstruációs eszközökhöz, még nem jelenti azt, hogy biztonságosan is tudja használni őket. A megfelelő higiénia alapvető, de korántsem magától értetődő. „Nyilván fontos a személyi higiénia, vagyis a napi – szükség esetén akár többszöri – tisztálkodás, valamint a betétcsere előtti és utáni meleg vizes, szappanos kézmosás. Ha ezek nem tudnak megvalósulni, vagy csak részben, az növeli a fertőzések, például a húgyúti megbetegedések kockázatát” – tette hozzá.
A probléma azonban nem áll meg itt. A nem időben cserélt betét – vagy az azt helyettesítő, nem megfelelően tisztított eszköz – szintén komoly veszélyforrás lehet. A pangó vér ideális táptalaj a kórokozók számára, ami helyi fertőzésekhez vezethet, súlyosabb esetben pedig a fertőzés továbbterjedhet a belső nemi szervekre is.
Mindez jól mutatja, mennyire kulcsfontosságú a tudás. Sok fiatal lány nincs tisztában a menstruáció biológiai hátterével, és bizonytalan abban is, hogyan kezelje a ciklusát a mindennapokban.
A tudatos edukáció segít eligazodni a különböző eszközök – betétek, tamponok, menstruációs kelyhek – használatában: megtanítja, hogyan kell őket kicsomagolni, felhelyezni, tisztán tartani és diszkréten kezelni.
Külön figyelmet érdemelnek az újrafelhasználható alternatívák is. A mosható betétek és menstruációs kelyhek hosszú távon nemcsak fenntarthatóbbak, de költséghatékonyabbak is. Ugyanakkor csak akkor biztonságosak, ha megfelelően használjuk őket. Ehhez elengedhetetlen a pontos tudás: hogyan kell ezeket az eszközöket tisztítani, szárítani és tárolni úgy, hogy valóban higiénikusak maradjanak.
Hogyan állnak ma a fiatalok a menstruációhoz?
A menstruációs szegénység egyik legnehezebben megfogható, mégis legmeghatározóbb eleme a stigma és a szégyen. Hiába állnak rendelkezésre eszközök, ha a menstruációról továbbra sem lehet természetesen beszélni. Váradi Mariann szerint azonban a helyzet ennél árnyaltabb. „Sok mindent tudnak a fiatalok ebben a témában, de nem biztos, hogy jól, és gyakran nem látják az összefüggéseket. Túl korán érnek, miközben a kötelező ismeretátadás sokszor későn történik meg. Addig egymástól vagy az internetről tájékozódnak, a családban pedig nem mindig történik meg a felvilágosítás, vagy csak részben, esetleg pontatlanul” – fogalmaz Váradi Mariann.
Bár egyre többször hangzik el, hogy a menstruáció természetes folyamat, a gyakorlatban még mindig sokan betegségként tekintenek rá, vagy egyszerűen szégyellik. Ez a belső feszültség pedig könnyen vezet szorongáshoz, bizonytalansághoz, és ahhoz, hogy a lányok inkább elhallgatják a problémáikat. A szakember szerint azonban már az is nagy lépés lenne, ha a fiatalok tudnák, hol találhatnak megbízható, koruknak megfelelő információkat. „A munkatársaimmal gyakran jutunk arra a következtetésre, hogy legalább erre tanítsuk meg őket. A programunk nem vállalja az elsődleges felvilágosítás szerepét, inkább kiegészíteni szeretnénk azt, hiánypótlásként. Ugyanakkor nagyon kevés lehetőség jut beszélgetős, valódi párbeszédre épülő órákra, és sok esetben az egész témát még mindig tabuként kezelik, éppen az információhiány miatt” – mondja a szakember.
Fotó: Getty Images
Mikor érdemes elkezdeni a menstruációról szóló edukációt?
A szakember szerint a menstruációs edukációt jóval korábban érdemes elkezdeni, mint azt sokan gondolnák: már egészen kisgyermekkorban, természetesen a gyerek életkorához igazítva. Ilyenkor még nem magáról a menstruációról van szó, hanem az alapok lefektetéséről. „Óvodás korban inkább a nemek közötti különbségekről, a családban betöltött szerepekről érdemes beszélni, vagy például arról, hogy az apukák nem tudnak babát szülni. Sok gyerek látott már várandós nőt, vagy van kisebb testvére, így ezek jó kiindulópontok. El lehet magyarázni, hogy a baba az anyuka hasában fejlődik, de mindkét szülőre szükség van ahhoz, hogy ez létrejöjjön” – osztja meg velünk.
A konkrét menstruációval kapcsolatos beszélgetéseket Váradi Mariann szerint nagyjából 10 éves kor körül érdemes elkezdeni. Ideális esetben az első felvilágosítás a családban történik meg, biztonságos, támogató közegben. A valóságban azonban ez sokszor elmarad.
Ha otthon egyáltalán nem beszélnek erről, akkor az iskolának kellene nagyobb szerepet vállalnia
– teszi hozzá. „Akár osztályfőnöki órák keretében, interaktív módon, tabuk nélkül lehetne feldolgozni a témát.”
Bár vannak intézmények, amelyek külső segítséget kérnek, ezek jellemzően egyszeri alkalmak, ami ritkán elegendő. Sok esetben a gyerekek még a saját testük működésével sincsenek tisztában. A szakértő szerint az is kulcsfontosságú, hogy az edukáció ne váljon „lánytémává”. „Soha nem választanám szét a gyerekeket nemek szerint. A fiúknak is tudniuk kell ezekről a dolgokról” – hangsúlyozza.
Mi a szülő szerepe a menstruációs edukációban?
Sok szülőben okoz bizonytalanságot, hogyan és mikor érdemes beszélni a menstruációról, és főleg, mit mondjon úgy, hogy az valóban segítsen, ne pedig szorongást keltsen a gyerekben. Pedig a válasz sokkal inkább a folyamatosságban rejlik, mint egyetlen nagy beszélgetésben.
Mint ahogy arról már szó volt, a konkrét menstruációról nagyjából 10 éves kor körül érdemes beszélni, még azelőtt, hogy a gyerek saját élményként találkozna vele. „Az a cél, hogy ne érje váratlanul, és amikor megtörténik, ne ijedjen meg, hanem tudja: ez nem betegség, hanem a test természetes működése.” A felkészítésnek gyakorlati oldala is van. „Érdemes például már ebben az életkorban betétet tenni a lányok táskájába, és előtte meg is mutatni, hogyan kell használni.” Ebben segíthetnek edukációs anyagok is: a Magyar Vöröskereszt például olyan oktatófilmet készített, amely érthetően mutatja be a menstruáció lényegét és a betéthasználat lépéseit.
Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a gyerekek sokszor már jóval az első menstruáció előtt szoronganak a változások miatt. A pubertás során átalakul a testük: megjelenik a testszőrzet, változik a testszag, pattanások jelennek meg, formálódik az alak, érzékenyebbé válhat a mell – majd egyszer csak vérzés is jelentkezik. „Ha tudja, mi miért történik, sokkal könnyebben elfogadja ezeket a változásokat” – hangsúlyozza Mariann.
A szülők ebben nemcsak információt adhatnak, de mintát is mutathatnak. A mindennapi rutin, a testhez való viszony, a higiéniai szokások mind olyan dolgok, amelyeket a gyerek egyszerűen lemásol. „Én sok mindent a lányaim előtt intéztem. Ha mi természetesen kezeljük ezeket a helyzeteket, ők is így tanulják meg” – mondja Mariann, és azt is hozzáteszi, hogy a család anyagi helyzetétől függetlenül átadható a biztonságos működés alapja.
Ha valaki nem tud klasszikus eszközöket használni, hanem textíliára kényszerül, akkor is meg lehet tanítani a megfelelő tisztításra, cserére, tárolásra, és arra, hogyan lehet diszkréten kezelni a helyzetet.
A szakember szerint az egyik legnagyobb hiba, ha a szülő nem beszél a témáról, vagy a saját szorongását, tabuit adja tovább. Ilyenkor a gyerekek egymástól próbálnak információt szerezni, gyakran pontatlanul, ijesztő történeteken keresztül. „A felvilágosítás nem a kortársak feladata” – hangsúlyozza.
Fotó: Getty Images
Mi az iskola szerepe a menstruációs edukációban?
A menstruációról való tudás átadása nem kizárólag a család feladata, az iskoláknak is kulcsszerepük van benne. Sőt, bizonyos esetekben éppen az iskola az a közeg, ahol a gyerekek először hiteles, rendszerezett információhoz juthatnak. „A pedagógusok jól ismerik az intézményük környezetét, a település sajátosságait, a gyerekek hátterét” – mondja a szakember. „Ha azt látják, hogy a családban nem történik meg a megfelelő edukáció, akkor ezt a feladatot nekik kellene átvenniük.” Fontosnak tartja azt is hozzátenni, hogy
ez nem csak hátrányos helyzetű családoknál fordul elő: a túlterhelt, egyébként jó körülmények között élő szülőknek sem mindig marad idejük ezekre a beszélgetésekre.
De hogyan jelenhetne meg a menstruáció témája az iskolában? Mariann szerint az egyik legbiztosabb megoldás az lenne, ha a test működésével kapcsolatos alapvető ismeretek – köztük a menstruáció – a tananyag részévé válnának, legalább felső tagozattól kezdve. „Fontos lenne, hogy a gyerekek megértsék a saját testük működését, és ezzel párhuzamosan beszélni kellene a korán elkezdett szexualitás következményeiről is. A testi érettség ugyanis sokszor nem jár együtt mentális érettséggel.”
Ez nem elméleti kérdés: a Magyar Vöröskereszt munkatársai már egészen fiatal, akár hatodik osztályos várandós lányokkal is találkoztak. Ez jól mutatja, mennyire fontos lenne a megelőzés és a valós, érthető információk átadása.
A tudás mellett azonban a környezet is számít. A biztonságos menstruációkezeléshez alapvető feltételek szükségesek az iskolákban. „Mi azt kértük, hogy a RedCrossBoxokat a lehető leginkább hozzáférhető helyre tegyék, például a tanáriba. Ezzel is azt szeretnénk erősíteni, hogy a menstruációról nyíltan lehessen beszélni, és ne kelljen titkolni” – meséli a szakember.
A cél, hogy a menstruáció természetes élettani folyamattá váljon a gyerekek szemében. Olyanná, mint az evés vagy az alvás. Hogy ne szégyelljék, hanem magától értetődően kezeljék, és akár büszkék is legyenek a testük működésére.
De azt is hozzáteszi, hogy ehhez praktikus feltételek is kellenek. Ideális esetben az iskolai mosdókban elérhető lenne ingyenes vagy kedvezményes menstruációs termék, bár a szakember szerint a társadalmi érettség még nem mindenhol teszi lehetővé ennek zökkenőmentes működését. Ami viszont nem kérdés: alapvető a meleg vizes, folyékony szappanos kézmosási lehetőség, fertőtlenítőszer, papírtörlő és természetesen a megfelelő mennyiségű vécépapír biztosítása.
A menstruációs szegénység elleni küzdelem nem ér véget azzal, hogy valakihez eljutnak a tisztasági eszközök. Az igazi változást a tudás és az edukáció hozza el. Ha megtanítjuk a fiatal lányokat (és fiúkat) arra, hogyan kezeljék a menstruációt biztonságosan, higiénikusan és magabiztosan, akkor nemcsak az egészségüket védjük, hanem az önbizalmukat is erősítjük, és hosszú távon hozzájárulunk egy nyitottabb, támogatóbb társadalom kialakulásához.
