A bodzavirágzás az év egyik legvártabb időszaka, hiszen bódító illattal telíti a levegőt, amitől még akkor is megrészegülünk, ha egyébként nincs érzékünk az élet apró finomságai iránt. Egyszerűen benne van a levegőben. Na de, van a bodzavirágnak egy profánabb szerepe is: nemcsak szörpnek vagy teának kiváló, hanem készíthetünk belőle desszertet is: ez pedig a rántott vagy bundázott bodzavirág.
A bundázott bodzavirág (németül Holunderküchle) mélyen gyökerezik a közép-európai gasztronómiában. Elsősorban a német nyelvterületeken (Németország déli része, Ausztria, Svájc), valamint Magyarországon és Erdélyben népszerű. Régebben a paraszti konyha egyik leleményes édessége volt: tavasszal, amikor a kamrák már csaknem kiürültek, de a természet éledezni kezdett, a bodza ingyenes és bőséges alapanyagot kínált a családoknak.
A bundázott bodzavirág kimondottan szezonális finomság, az év más időszakaiban nem fogunk vele sehol találkozni. Most nyílik a bodza, most kell szedni és most kell elkészíteni, ez van. Szerencsére nem egy nagy kaland, sőt, az egyik legegyszerűbb édességek közé tartozik, éppen egy lépéssel bonyolultabb a palacsintánál, ami azért még messze nem a párizsi cukrászművészet, lássuk be.
Mindezt azért fejtem ki ilyen bő lére eresztve, mert a bundázott bodzavirág ma már nemcsak a házias konyha egyik népszerű fogása, de a trendi fine dining éttermek is előszeretettel teszik az étlapra ezidőtájt, a spárga, az eper meg a zamatos turbolya mellé. Hiába, az erdőn-mezőn gyűjtögetés reneszánszát éli.
Bodzavirág: de mi legyen a bundával?
Fontos kérdés, hogy mivel bundázzunk, de még mielőtt erre rátérünk, vegyük át, hogy mit! Nos, vadon termő növényeket csak biztonságos helyről szedjünk! Ez azt jelenti, hogy ne út mellől, főleg sínek mellől, ahol biztosan poros lesz, hanem lehetőleg védett, tiszta helyről! Nézzük meg jól, hogy tiszta legyen, a bodza ugyanis klasszikus tetűmágnes. Ha gyanús, fekete dolgok sorakoznak a virágokon, hagyjuk ott és keressünk másikat!
A bodzavirágot lehetőleg ne eső után szedjük, mert a víz lemossa róla az illatos virágport. Ha olyan szerencsénk lenne, hogy volt égi áldás, várjunk pár napot, amíg újratermelődik a virágpor.
És most jöhet a bunda: mártogathatjuk a bodzát például palacsintatésztába, vagy készíthetünk sörtésztát, vagy akár bortésztát is. Ezek éppen ugyanúgy készülnek, mint a palacsintatészta, csak a tejet sörrel, illetve borral helyettesítjük. Készíthetünk japán módra tempurát is, de ha engem kérdeztek, a finom, édes palacsintatészta a legjobb választás.
Bundázott bodzavirág
Sűrű, édes palacsintatésztában.
Bundázott bodzavirág (Fotó: DoraZett, Getty Images)
Hozzávalók:
- 10-12 frissen szedett bodzavirág
- 20 dkg liszt
- 2 db tojás
- 2,5 dl tej
- 1 evőkanál cukor
- 1 csomag vaníliáscukor
- 1 csipet só
- 1 teáskanál sütőpor (ettől lesz levegős a bunda)
- olaj a sütéshez
- porcukor és fahéj a tálaláshoz
Elkészítés:
- A bodzavirágokat megvizsgáljuk, lepöcköljük róla a rovarokat, de nem mossuk meg. A szárakat kb. 2-3 centiméter hosszúra szabjuk.
- Keverjük össze a tészta hozzávalóit, ahogy a palacsintát szoktuk készíteni. Van, aki a szárazhoz keveri a folyadékot, van, aki fordítva, én ebbe nem szólok bele, csináld, ahogy szoktad! A palacsintánál sűrűbb masszát kell most kapni.
- Forrósítsunk bő olajat. Amikor már jó forró, akkor mártsuk a virágokat a száruknál fogva a masszába és fejjel lefelé helyezzük az olajba. Süssük 1-2 percig, majd fordítsuk meg és a szár felőli oldalt is süssük 1 percig.
- Kiszedjük, lecsepegtetjük róla az olajat, majd még forrón megszórjuk fahéjjal és porcukorral és tálaljuk.
Adhatunk hozzá lekvárt, gyümölcsöt, vaníliasodót, vagy amit csak szeretnénk, de csak magában is finom. Csak frissen jó, úgyhogy ne várjunk vele sokat!
