Hogyan válhat egy több mint százéves fénykép egy kortárs novella kiindulópontjává? Erre kereste a választ a Néprajzi Múzeum Vágatlanul. Törékeny fényképek valósága című kiállításához kapcsolódó novellaíró pályázata, amelynek célja az volt, hogy a résztvevők irodalmi eszközökkel meséljék tovább a történeti fotográfiák mögött rejlő történeteket.
A 2026. május 18-i határidőig összesen 210 pályamű érkezett, amelyek 55 különböző archív fényképet értelmeztek újra. A szerzők a felhívásban szereplő, 25 képből álló kurátori válogatásból választhattak, de sokan személyesen is felkeresték a kiállítást, hogy ott találják meg történetük inspirációját.
Emberi sorsok a 100 éves fényképek mögött
A novellák tanúsága szerint ugyanaz a fotó egészen eltérő történeteket hívhat életre. Voltak, akik a képen szereplő emberek életútját képzelték tovább, mások a fényképezés pillanatát helyezték új megvilágításba, míg egyes pályázók magának a fényképnek a későbbi sorsát írták meg.
Fotó: Sarnyai Krisztina/ Néprajzi Múzeum
A legtöbb történetben azonban közös volt, hogy a szerzőket elsősorban nem a történelmi események, hanem az emberi sorsok érdekelték. A képek így nem pusztán dokumentumokként, hanem személyes emlékek és érzelmek hordozóiként jelentek meg.
Visszatérő témának bizonyult az első világháború időszaka, a családok szétszakadása, valamint a hiány, a várakozás, a veszteség és az emlékezés élménye. Ez nem meglepő, hiszen a kiállításon szereplő fotográfiák jelentős része ebből a korszakból származik.
Ezek a képek inspirálták a legtöbb írót
Különösen népszerűnek bizonyult egy ismeretlen jászsági fényképész felvétele, amelyen egy menyasszony látható egy udvarra kifeszített lepel előtt, miközben a háttérből egy bajuszos férfi kukucskál ki. Ehhez a fényképhez 24 novella kapcsolódott.
Fotó: Sarnyai Krisztina/ Néprajzi Múzeum
Szintén sokakat megihletett:
- 16 novella született Borsy Béla rákospalotai műtermében készült, csecsemőjét tartó édesanyát ábrázoló fotó alapján;
- 15 szerző írt a pipázó urasági kocsisokat bemutató ceglédi felvételről;
- 14 novella dolgozta fel azt az endrődi családi portrét, amelyen egy kislány az édesapja fényképét tartja a kezében;
- 12 pályázót inspirált az idős házaspárt és kutyájukat ábrázoló balassagyarmati fotográfia.
Ők lettek a pályázat nyertesei
A pályaműveket négytagú szakmai zsűri értékelte: Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója, Turi Tímea, a Magvető Kiadó főszerkesztője, Bata Tímea kurátor és Berényi Marianna kommunikációs főosztályvezető.
A zsűri döntése alapján a pályázat két fődíjasa holtversenyben:
- Sinkó Adrienn: Hiányzó öltések
- Major Eszter Anna: Moccanatlan
Mindkét novella a maximális, 40 pontos értékelést kapta.
A második díjat Bajnai Zsolt nyerte el az Alkalmi násznép című írásával.
Különdíjat kapott:
- Szinger Veronika – A Fanto család emlékére (MúzeumCafé különdíj)
- Demeterné Mérai Mária – Özvegyek hiányzó könnyei (MúzeumCafé különdíj)
- Sóvári Eszter – Onkel (Z generációs különdíj)
- Kisbál Mihály – Fenyvesek (Kurátori különdíj)
Antológiában élnek tovább a történetek
A pályázat legjobb írásai várhatóan 2027-ben egy antológia formájában jelennek meg. A kötet különlegessége, hogy nemcsak a díjazott novellákat, hanem az azokat inspiráló történeti fényképeket is bemutatja majd.
Az antológia így egyszerre őrizheti meg a Néprajzi Múzeum gyűjteményének értékeit és mutathatja meg, hogyan képesek a több mint százéves fotográfiák ma is történeteket, érzelmeket és új jelentéseket életre hívni.
