Rendkívüli közgyűlést tart szerdán a Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ), ahol akár a teljes elnökség sorsáról is dönthetnek. A tanácskozás előzménye, hogy 59 tag bizalmatlansági indítványt nyújtott be Szöllősi György elnök és az elnökség ellen. A viták középpontjába azonban nemcsak a szervezet működése, hanem a második alelnök, Csisztu Zsuzsa nemzetközi kampánya is került.
Csisztu, aki az idén a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség (AIPS) elnöki tisztségéért indult, végül 83–25 arányban alulmaradt az olasz Gianni Merlóval szemben. A Népszava birtokába került dokumentumok ugyanakkor betekintést engednek a kampány hátterébe és a magyar jelölt érdekében mozgósított nemzetközi kapcsolatrendszerbe.
(Forrás: TV2)
Az egyik levél szerint az Ázsiai Olimpiai Szövetség kommunikációs vezetőjénél kezdeményeztek találkozót, miközben Husain al-Musallam, a World Aquatics elnöke is támogatásáról biztosította Csisztut. A kampány előkészítésében diplomáciai csatornákat is igénybe vettek, a dokumentum szerint a katari hatóságokkal is felvették a kapcsolatot, miközben Magyarország és Katar sportdiplomáciai együttműködéséről is magas szintű egyeztetések zajlottak. Nem ismert ugyanakkor, hogy mindez szerepet játszott-e abban, hogy az Ázsiai Sportújságíró-szövetség elnöke később visszalépett Csisztu javára.
A kampány finanszírozásáról nincs hivatalos információ, de értesülések szerint annak költsége akár több tízmillió forintra is rúghatott.
Egy másik levél szerint a Richter Gedeon Zrt. PR- és kormányzati kapcsolatokért felelős vezetője, Beke Zsuzsanna is támogatta Csisztu jelöltségét, és az AIPS tagjainak azt írta: siker esetén a vállalat együttműködő partnere lenne a nemzetközi szervezetnek.
Csisztu kampányában saját Sport Cast YouTube-csatornáját is kiemelte. A csatornát működtető Zsurnalisztika Kft. a nyilvános adatok szerint 2025-ben ötmillió forintos állami támogatást kapott szakmai programokra. Csisztu Zsuzsa a lap megkeresésére azt közölte: amennyiben reagálni kíván az értesülésekre, később megteszi.
Meg is tette, közösségi oldalán írt a történtekről:
„A fénytörés. Az bizony torzít, és ha a kezünkbe fogott nagyítóra még rá is taposunk, tényleg tönkreteheti az éleslátásunkat.
Az viszont fontos, hogy az ember tudja nemcsak azt, hogy mit akart látni, vagy inkább láttatni, tisztán akar-e látni, vagy a fénytörésen át óhajtja-e szemlélni a dolgokat. Ugyanakkor mégis az a legfontosabb, hogy ha őt magát helyezik a megtaposott nagyító alá, akkor azzal azért tisztában legyen, hogy eredendően milyen tervek és milyen szándékok vezették, mit akart és mit tudott megtenni egy közösség jobbításáért, akart-e tenni egyáltalán másokért” – kezdte bejegyzését, majd így folytatta:
Én akartam, és kezdettől fogva is ez a szándék vezérelt, amikor társadalmi feladatot vállaltam akár a Magyar Sportújságírók Szövetsége vezetésében, akár a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség, az AIPS vezetőségében – fontos, hogy utóbbiba kétszer is négy kontinens nagyarányú szavazatai alapján választottak be: elsőként a végrehajtó bizottságba, majd ugyanezen szervezet alelnökévé, akkor a 96 ország szavazatát elnyerve 102-ből. Kizárólag a szakmai munkámat tudtam bevinni ebbe a testületbe, a tapasztalataimat, a fejlődést, jobbítást szolgáló szándékaimat. Büszkeséggel tölt el, hogy ezalatt, az AIPS vezetőségében eltöltött kilenc év alatt hoztuk létre a világ egyik legjelentősebb globális sportmédiaszakmai versenyét, az AIPS Sport Media Díjat, amely, mint minden ilyen verseny, nyilván valahol szubjektív megméretés, de mégis öröm, hogy a végrehajtó bizottság és így első zsűri tagjaként módomban állt részben a magyar nyelv különlegessége és ritkasága miatt esetenként perifériára kerülő, amúgy figyelmet érdemlő magyar pályaművek minőségére felhívni a figyelmet és segíteni őket a világszintű szakmai, pénzügyi és részvételi elismerések, díjak és professzionális különdíjak elnyerésében
– írta, majd felsorolta a korábban említett díjakat, elismeréseket.
A posztot eredeti formájában közöljük, íme, a bejegyzés további része:
„Hálás vagyok kollégáimnak a nyitottságukért, hogy megteremthettem annak a kultúráját a hazai sportújságíró közösségen belül, hogy minden esetben beszámoltam a nemzetközi események magyar kollégákat érintő elemeiről. Minden egyes kongresszusi beszámolóban részletes jelentést adtam arról, hogy a kollégáink milyen sikereket értek el a nemzetközi szakmai térben, és minden nagyobb döntés előtt nem csupán az elképzeléseinket tártuk a tagság elé, hanem a jóváhagyásukat is megkaptuk a terveinket illetően, hiszen ellenszavazat nélkül fogadták el legutóbb is a Lakiteleken elhangzott beszámolót AIPS-elnöki indulási szándékomról.
Jeleztem akkor is, hogy ez nem egy könnyű küldetés, hiszen egy 21 éve a testületet irányító és öt ciklus tapasztalatával bíró 79 éves elnökkel szemben indulok, de egy másik elnökjelölttel közös egyetértésben, a demokratikus változás reményében és mindenképpen a magyar érdekeket, a magyar sport, a magyar sportdiplomácia és a magyar sportújságírók jövőbeni lehetőségeit szem előtt tartva.
Teljesen természetes, hogy egy kampányfolyamatban sportdiplomáciai elemek is megjelennek – amúgy a világon mindenhol és minden pályázónál, és így volt ez most is a többiek esetében is. Normális esetben sportvezetők, például a nemzetközi olimpiai család tagjai, elnökök, olimpiai sajtófőnökök és médiabizottsági vezetők, aktív vagy tiszteletbeli NOB-tagok között párbeszéd jön ilyenkor létre, sőt azt kívánom, hogy a jövőben még ennél is aktívabb párbeszéd jöhessen létre, ha egy magyar jelölt indul bármilyen pozícióért, mert erős sportdiplomáciai lobbi nélkül – és ennek semmi köze a politikához – nehéz lesz akár rövid, akár hosszú távon magyar sikereket elérni.
A biológiai nemnek ebben az esetben ugyan nincs jelentősége, hiszen mindannyian a szakmaiságban hiszünk, de az is roppant megtisztelő volt, és hatalmas elismerést jelentett számomra, hogy hazánk egyik legnagyobb, globális mércével mérve is óriásvállalata, egy hatalmas tőzsdei cég, a Richter Gedeon fantáziát látott az elnöki pályázatomban, és mint a nemzetközi női vezetői programjuk támogatásába illő kezdeményezést támogathatónak látta. Nincs annál nagyobb elismerés, ha egy ilyen magyar csúcsvállalat is értékeli az utadat, úgyhogy a bárki által korábban is könnyedén elérhető kampányoldalamon is elolvasható támogatói gondolatok közül, hadd emeljem ki azt, amire talán a legbüszkébb vagyok:
„Dr. Csisztu sokrétű szakmai pályafutása – amely az élsport, a sportújságírás, a jog és a sportdiplomácia területén szerzett kiemelkedő tapasztalatokra épül – azt a ritka hitelességet, függetlenséget és globális szemléletet ötvözi, amelyre az AIPS-nek a média és a technológia példátlan átalakulásának időszakában felelős és előrelátó vezetéséhez szüksége van.”
Ők így látták, és még akkor is éreztek a pályázatban potenciált, ha számos olyan női szakmai vezető előmeneteléért küzdő nőtársammal együtt – akikkel például az Egyenlítő Alapítványban évek óta dolgozunk a női vezetők elismeréséért, a duális karrier támogatásáért és a bérek kiegyenlítéséért, mert hisszük, hogy eljöhet egy olyan kor, amikor ez változhat – tudtuk, sejtettük, hogy egy elképesztően férfidominált szakmában, mint a mienk, ez talán még nehezebb, mint bárhol. De én évtizedek óta hiszek abban, hogy a szakmánkban helye van a női szemléletnek, a szakmaiságnak, és minden helyzetben azért dolgoztam, hogy segítsem a pályatársaim – akár magyarok, akár külföldiek – szakmai boldogulását, elismertségét, díjazását, amelyet minden erőmmel támogattam a háttérből, és persze nyíltan is.
Igen, mert a sportújságírói munka – tudjuk jól – messze nem egy családbarát műfaj, és igenis a család áldozatvállalása, pláne, ha az ember mindkét szerepét egyformán fontosnak tekinti, nem könnyű műfaj. Csakúgy, mint a sportvilágban, ahol nemcsak arra emlékszem vissza, hogy a szüleim mi mindent tettek meg értem, de azt is megtanultam megérteni, és szeretném a nem szokott módon megmutatni, hogy ma sincs ez másképp, sőt sportoló idoljaink sikerei mögött micsoda családi áldozatvállalás, elnyomott ambíciók, átsírt éjszakák és nehéz döntések húzódnak meg.
Ezért fogtam bele egy értékteremtő sorozat készítésébe például a Csisztu Sport Cast műsoraimon belül, hogy végre kellő figyelmet és elismerést szentelhessünk a magyar élsportolók sikereinek és a mögöttük álló családoknak. Így nem titok, hogy előbb szakmai elismerést jelentett, hogy erre felfigyeltek, majd örültem, hogy például a három fiút felnevelő Dárdai család Berlinben forgatott története, vagy Hanga Ádám és felesége, valamint három gyermekük áldozatvállalása és családi portréja, Lőw Zsolt játékosi, majd kiemelkedő külföldi edzői pályafutásában őt maximálisan támogató szerelme, ma három lányuk édesanyja és az egész család közös dinamikáját bemutató története, vagy éppen a többszörös extrémsport-, ultrafutó-, triatlonista és ultrakerékpáros Szőnyi Ferenc és őt maximálisan támogató felesége Komáromban forgatott története valóban támogatásban részesült tavaly.
2025-ben amúgy 24, azaz huszonnégy darab egyenként legalább 30-60 perces Csisztu Sport Cast videót publikáltam, ebből néhányat két nyelven – csak az arányok kedvéért jelzem annak, aki számolgatni akar. Epizódonként 2-3 operatőrrel, hangmérnökkel, steady-camekkel, ha kellett drónos, vagy – korábban akár vízalatti – kamerákkal, technikalig broadcast minőségben, utómunkával, többféle vágatban, fordítással, feliratozással. A támogatás minden forintjával elszámoltam, és amely – ahogy már csak az ilyen támogatásoknál lenni szokott – megköveteli, hogy az ember megjelölje a támogatót. Így volt ez a Nagy Béla-programunkban támogatást kérő és kapó sportújságíró kollégáink könyveinél, vagy a CSIÖP utazási támogatásoknál is, amely ugyanarról a „vezetékről” érkezett nekik is, mint nekem. Volt aki a sportkönyvet szeretett volna készíteni, volt aki sportvideót.
Számomra öröm, hogy ezekkel a példaértékű, élsportot és családi támogatást bemutató történetekkel évek óta velem dolgozó kollégáknak adhattam munkát. Olyan kollégáknak, akik közül voltak, akik még más médiumokban dolgoztak velem, míg be nem csukták a boltot, majd munka nélkül nem maradtak, vagy olyanoknak, akiknek kizárólag a szakmai teljesítménye volt mindig a fontos, függetlenül attól, hogy szabadúszók vagy esetleg évek óta például a magyar RTL munkatársai. Ebben a szakmában ugyanis, a kamerákon innen mindenki ott maszekol, ahol tud, ezzel nem lepek meg senkit.
Nekem ugyanis a szakmai munka és persze az emberi minőség számít, mindig is ez számított. És valahogy mindig azt éreztem, hogy a sportújságírás világában ezek voltak a közös vezércsillagaink, na meg a sport iránti kifogyhatatlan szeretet, a sport iránti önzetlen rajongás, az, amiben én speciel fél évszázada élek. Ez volt mindig ennek a közösségnek az ereje, hogy gondolhattunk a sporton kívül akár mást is a világról, idebent egyfelé húztunk, mert mindezt együtt szerettük. Ez a kép került most erősen fénytörésbe, mert sokan egy mesterségesen eltorzított képet igyekeznek lefesteni és olyanná keretezni az egészet, ami eddig nem volt ezen közösség sajátja.
Így én is azt látom, hogy ennek változnia kell, mert a mesterséges torzítás félrevezető, a kreált közeg hangulata tarthatatlan, és elviszi az energiát a valódi értékteremtéstől. Pedig egy ilyen munkába belekezdeni csak úgy érdemes, ha az ember értéket szeretne teremteni és tenni másokért. Én így tettem…” – zárta sorait.
