Készülve erre az interjúra beírtam a neved pár keresőbe. És tudod, ha valamit beírsz a keresőbe, utána sorra jönnek fel a…
Ezek szerint végignézted az összes nyaralós posztomat.
Bár azt néztem volna. Egy névrokonod gyógypedikűrös, és folyton gombás körmökről készült fotókat dob elém a Facebook….
Mondjuk ezzel a névvel élnek páran az országban. (nevet)
Ha már névrokonok: a Wikipédia-oldalad szerint nemcsak színésznő, hanem koreográfus-asszisztens is vagy.
Ez is egy névazonosságból fakad. Teljes tévedés az egész.
Örülök, hogy tisztáztuk. Furcsa számomra, hogy annak idején gyakorlatilag te voltál a marketing egyik fő eszköze az Üvegtigris 3-nál, a nagyobb moziszerepek mégis elkerültek mostanáig. Mit gondolsz, miért?
Ezt a casting direktoroktól kellene megkérdezned. Én nagyon szívesen járok castingra, de valamiért ritkán hívnak. Szerintem fontos is, mert minden meghallgatás egy lehetőség, ahol az ember megmutathatja hol tart és sokat lehet tanulni belőle, még akkor is, ha nem engem választanak.
Fotó: Megafilm Service
Ősszel végre szerepelsz egy mozifilmben, a Félrelépni szabadban. Ezek szerint mégis eszébe jutottál a casting direktoroknak?
Nem ez történt. A Félrelépni szabad egy Georges Feydeau darab, A hülyéje filmváltozata, a darabot a Tháliában már régóta játsszuk. Orosz Dénes rendező a darab szereposztásának nagy részét átvette, így ugyanazt a karaktert játszom a filmben, mint a színpadon. Ez a forgatás kimondottan a mi társulatunkkal zajlott, persze akadnak azért vendégművészek. Az volt a kiindulópontunk, hogy a színdarab nyomán készítsük a filmet. Persze szükség volt jelentős változtatásokra, hiszen egy bő százéves darabról beszélünk. Főképp azt a kérdésfelvetést tartottuk meg az eredetiből, hogy „Te mit csinálnál, ha rájönnél, hogy megcsal a párod?”
Szerinted másképp gondolkodtunk 100 éve a megcsalásról, mint most?
Az emberek alaphabitusa nem változik. Akkor sem, ha ma már okostelefon van a kezükben. Ha az embert megcsalták, az akkoriban is fájt, meg most is. A téma tehát örök, nekünk inkább a poénokon kellett változtatni: ami a színpadon működik, filmen sokszor nem, így az átirat főképp erre a részre fókuszált.
A karakteredről mit árulhatsz el?
A darabban ez egy kisebb szerep, mivel a páros női karakterét kevésbé bontották ki. A film viszont figyel arra, hogy a történéseknek legyen egy női olvasata is. Kimondottan örültem, hogy a karakterem jóval árnyaltabb lett. Ő egyébként egy háromgyerekes anyuka és feleség, akinek a férje kapuzárási pánikkal küzd, kicsit talán megfáradt a házasságuk. A nő azt az utat választja, hogy tudomásul veszi, hogy a férjének vannak ilyen-olyan kalandjai, de inkább félrenéz, próbál nem tudomást venni róla. Úgy érzi, hogy három gyerekkel, negyven felett túl kockázatos lenne kilépni ebből.
Szerintem ez egy valós probléma a korosztályomban: sokan ragadnak benn egy rossz házasságban, mert nincs önbizalmuk, és teljesen fals kép él bennük a nőiességükről. Olyan polcra helyezik magukat, ahová nem kéne.
A gyereknevelés, a házimunka és a szürke hétköznapok be tudják darálni az embereket. Sokszor látjuk, hogy egy háztartás és család teljes logisztikáját a nő viszi, merthogy a férfi a családfenntartó. Ezeknek a nőknek borzasztó nehéz, pláne, ha van mellette munkahelyük is. Megjelenik az énképükben, hogy ők már nem elég jók, és kinek kellenének, miközben a valóság nem feltétlenül ez.
Mit gondolsz a kapuzárási pánik jelenségéről?
Mást gondoltam erről húszévesen, mint most. Sokszor látod például, hogy valaki 40 pluszosan elkezd valami új dolgot tanulni, elmélyed egy új hobbiban. A kapuzárási pánik nemcsak abban merül ki, hogy valaki vesz magának egy piros sportkocsit. Én nemcsak a negatív oldalát látom. Az, hogy az ember rájön, hogy még szeretne valami többet az élettől, szerintem sokkal pozitívabb irány, mint mondjuk önpusztításba kezdeni. Nyilván kell találni egy olyan módot, amivel sem a családodat, sem a környezetedet nem amortizálod le: az nyilván nem jó, ha egy negyvenes pasi a húszas évei elmaradt csajozásait próbálja bepótolni.
Szerinted a nőkre is jellemző a kapuzárási pánik?
Hogyne. Nézz csak körül, mennyien mennek el például jógaoktatónak. (nevet) De én ebben semmi negatívat nem látok. Semmi rossz nincs abban, ha valaki próbál találni valamit a kiteljesedéshez, ami nem a munkája.
Te azért mindig próbáltál a színészet mellett mást is csinálni, nemcsak negyven felett.
Nagyon kiszolgáltatott pálya a miénk, nehéz feltenni az életben mindent egy lapra. Meg engem egy csomó más dolog is érdekel: a világ egy klassz, színes hely, teli jópofa és izgalmas lehetőségekkel. Ha mondjuk azt mondanád, hogy mi lennék, ha holnaptól nem lehetnék színész, kapásból öt dolog jutna eszembe, amit szívesen kipróbálnék.
Amikor a húszas éveimben közgazdaságtant tanultam, az egyik tanárunk mondta, hogy készüljünk fel, mert az életünk során hat-hét alkalommal fogunk szakmát váltani. Ez egy olyan bölcsesség, amit a kisfiamnak is próbálok majd átadni.
Nem biztos, hogy egyetlen dologba kell kapaszkodni, megéri rugalmasnak és nyitottnak lenni.
Volt olyan pont a karrierben, amikor kapaszkodnod kellett a színészetbe, mert úgy érezted, hogy vége lehet?
Igazából nem. Olyan viszont volt, amikor én éreztem úgy, hogy most egy kicsit nekem sok. De ezt sok kollégámtól hallottam a Covid után. Akkor hirtelen mindenki más üzemmódba kapcsolt, és odahaza sokan rájöttek, hogy nem biztos, hogy ez egy olyan szakma, amibe bele kell halni. Szép dolog, hogy az ember színész, de vannak más dolgok is az életben. Sok pályatársammal együtt én is elgondolkodtam azon, hogy mi van, ha holnaptól soha többé nincs színház. Bizonyos szempontból semmi.
Fotó: Megafilm Service
Sokan viszont nem találtak maguknak semmi olyat, amiért úgy lelkesednének, mint a színészetért. Te találtál?
Ó, én könnyen válok lelkessé. Szeretem a tartalomgyártást, és a vele járó videózást, vágást: egy tök jó kreatív folyamat. Hobbim a varrás, iszonyúan csillog a szemem, amikor a varrógépnél ülök. Lehet, hogyha napi nyolc órában csinálnám, már nem élvezném annyira, de hobbinak imádnivaló. De a fő tevékenységem ettől még az, hogy színésznő vagyok, aki bemegy a színházba, vagy beugrik a stúdióba felvenni egy hangoskönyvet, netán forgatok valamit.
Az online tartalomgyártás organikusan vagy tudatosan jött az életedbe?
Nekem csak a színház miatt lett Instagram-oldalam. Már nagyjából mindenkinek volt, és kérték, hogy csináljak én is. Csináltunk egy pici, független előadást, nulla marketing büdzsével. Csak a social media-n népszerűsítettük, és nagyon bejött, folyton teltházzal ment. Ekkor fedeztem fel, mire jók a közösségi oldalak, és nem ártana velük picit többet foglalkozni. Aztán lett egy ruhamárkám, és elkezdtem őket úgy használni, hogy az támogassa az üzletemet. Dolgozom egy menedzsment céggel is, akikkel sokat beszélgettünk arról, hogyan építhetek fel egy jó közösségi média profilt.
És mi volt a titok?
Nagy titok nincs. Add önmagad, ne legyél távolságtartó, beszélj sokat magadról, mert mindig lesz valaki, akit érdekel. A magánéletemet mindig leválasztottam a szakmai életemről, az oldalaimon egyszer sem láthatod a kisfiam vagy a férjem arcát – pedig nagyon jóképű. Arról viszont szívesen kommunikálok, hogy mit gondolok egy adott helyzetről vagy a világról.
A kisfiad mennyi idős volt, amikor a Félrelépni szabadot forgattátok?
Tavaly nyáron vettük fel, másfél éves volt.
A színésznőkön sokszor nagy a nyomás, hogy mindig a lehető legjobb formájukat kell hozniuk, és szülés után a lehető leggyorsabban vissza kell nyerniük a korábbi alakjukat. Te éreztél ilyen nyomást magadon?
Amikor megszületett a kisfiam, nagyjából 10 kilóval voltam több, mint most. Soha olyan jó nőnek nem éreztem magam, mint akkor. Csodásan éreztem magam a bőrömben, kicsit pufibb voltam, volt egy gyerekem, kerek volt a világ. Nem éreztem azt, hogy nekem gyorsan meg kell szabadulnom ettől a 10 kilótól. Nem a fogyáson járt az eszem, más dolgok voltak fontosak az életemben. A 10 kiló végül lejött, de nem azért, mert annyira törekedtem volna rá. Tornázgatni is csak azért kezdtem el, hogy legyen energiám, jól bírjam odahaza ezeket a napokat. A sport így is meghozta az eredményt, de ebben semmi tudatosság nem volt. A Félrelépni szabadról tudtam, hogy lesz benne fehérneműs jelenetem, ezért felkerestem egy személyi edzőt. Három hónapunk volt, ennyi idő alatt nem lehet csodát tenni. Itt azonban nem volt szükség tökéletes eredményre: egy olyan nőt játszom, aki nem fotómodell, nem influenszer, hanem egy családanya. Nem kellett úgy festenem, mint egy Victoria’s Secret modellnek.
Sosem voltam egy modell alkat, nem is törekedtem rá. Annyi volt számomra fontos, hogy jól érezzem magam a bőrömben, és ne kelljen magam takargatni.
Sosem álltam a mérlegen minden nap, hogy azon stresszeljek, le tudok-e még adni 40 dekát.
6 fotó
Ezek szerint egész életedben jól érezted magad a bőrödben?
Á, dehogy! A húszas éveimben azt gondoltam magamról, hogy dagadt vagyok és nagy a fenekem. Pont abban az időben, amikor az Üvegtigris 3-at bemutatták. Visszanézve a képeket már látom, hogy minden voltam, csak dagadt nem. De
akkoriban úgy éreztem, én maximum Paris Hilton kövér barátnője lehetnék.
Világéletemben nőiesebb alkat voltam, de mostanra ezt megtanultam elfogadni és megszeretni. 17 éves korom óta reflektorfényben élek, és ez sok bullyinggal járt, amit akkoriban még Blikk komment szekciónak hívtunk. Egy 17 éves lány testképét ezek a megjegyzések nagyon félre tudják vinni, hiszen ebben a korban éppen csak elkezdesz barátkozni a testeddel.
És mikor sikerült továbblépned?
Teljesen? Azután, hogy megszületett a kisfiam. Éreztem, hogy egyszerűen más dolgok lettek fontosak. Az ember fiatalsága, szépsége nem tart örökké, nem érdemes görcsösen kapaszkodni belé. Sportolni sem azért járok, hogy izmos legyek, hanem azért, hogy jól érezzem magam a bőrömben, ne fájjon semmim és ne hagyjon cserben a testem.
A filmed fő témája a megcsalás. Szerinted másképp gondolkodnak a témáról a férfiak és a nők?
A fő különbség abban van, hogy hogyan állsz hozzá, ha téged csalnak meg. De nem hinném, hogy ezt le lehetne férfi-női különbségre bontani, hiszen minden embernél más. Férfiak között is ismerek macsós típusokat, de érzékeny lelkeket is. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen reagálunk.
Szerintem nem igaz, hogy a megcsalás a férfiaknak könnyebben megy.
Ez a félrelépő félnek is egy komoly titok és lelki teher, amit cipelni kell. Persze léteznek olyanok, akiknek ez ösztönből megy, mert ettől érzik magukat igazán férfinak, de ez inkább már egy defektus.
Fotó: Megafilm Service
Mást gondolsz a témáról most, mint mondjuk a húszas éveidben?
Vicces, de a social mediaban gyakran szembejönnek a 20 éves párkapcsolati coachok – félreértés ne essék, valakinek fiatalon is lehet jó gondolkodása, de ez még nem jár együtt tapasztalattal – , és azt szajkózzák, hogy ha valaki egyszer megcsal, az máskor is csinálja. Nyilván vannak intő jelek, de ma már hiszek abban, hogy egyrészt az ember meg tud változni és tanulhat a hibáiból, másrészt meg tényleg nagyon-nagyon sokféle helyzetbe kerülhetünk az életben. Az élet a legnagyobb forgatókönyvíró.
Emlékszem, 8-10 évesen határozottan, önérzetesen kijelentettem otthon, hogy én soha nem fogok sírni férfi után, sírjon ő énutánam. Hát, ha annyi pénzem lenne otthon, amennyit én sírtam férfi után, az életem hátralévő részében biztosan nem kellene dolgoznom.
A Megafilm Service gyártásában készült Félrelépni szabad szeptember 24-től látható a magyar mozik műsorán.
