Olvastad a filmed külföldi kritikáit? Jókat írnak.
Az első néhányat igen, azóta még nem volt többre időm.
Sok kollégád messziről kerüli őket.
A mi filmünk bízik az aktív nézőben – úgy építettük fel, hogy arra számítottunk: a néző saját tapasztalatai, emlékei is megelevednek majd a moziszékben ülve, ezekkel válik teljessé a filmélmény. Úgyhogy engem nagyon érdekelnek a vélemények, akár közvetlenül a nézőktől érkeznek, akár az újságokban. És a kritikák most más miatt is fontosak. Ezt a filmet nem volt könnyű összehozni – ha a magyar stáb nem hisz benne nagyon, soha az életben nem készült volna el. Az, hogy többnyire igen jók a kritikák, sokat jelent azoknak a munkatársainknak is, akik a lehetetlen pillanatokban is bíztak bennünk.
Horvát Lili (Forrás: Bognár Bogi/Jegyzeteim a Marsról produkció)
A filmet annak idején Greta Lee és Andrew Scott főszereplésével jelentettétek be. Végül miért más színészekkel készült el?
Nem akarok túlságosan panaszkodni, mert végül is elkészült a film, de a Káel Csaba-féle Nemzeti Filmintézettel való együttműködésünk végig meglehetősen kiszámíthatatlan volt, a kommunikáció pedig szinte teljesen egyoldalú. Ez egy ilyen összetett koprodukció esetében nonszensz helyzeteket eredményezett – ilyen helyzet volt Greta Lee és Andrew Scott elvesztése is.
Naivan azt hittük: a hazai finanszírozóval közös érdek és öröm, hogy ilyen szintű sztárok jönnek szerepelni egy főként magyar alkotók által Magyarországon készítendő filmbe. De hiába jeleztük számos alkalommal az NFI felé, hogy le kell szerződtetnünk a színészeket, különben elveszítjük őket – a rendszer semmiféle rugalmasságot nem mutatott, még csak válaszra se méltattak, noha ott álltunk a gyártás kapujában.
Mikor Greta és Andrew kiszállt a filmből, az bizony kétségbeejtő pillanat volt – úgy nézett ki, jó pár év munkája megy veszendőbe. Nagy tanulság, hogy milyen jó dolgok tudnak születni egy ilyen szorult helyzetből. Nagyon emlékezetes számomra az a pillanat, mikor Csernátony Dóra producerrel azt mondtuk egymásnak, hogy próbálkozzunk meg Mackenzie Davis-szel és Rupert Frienddel – olyan volt ez a gondolat, mintha heteket töltöttünk volna a víz alatt, és egyszer csak kapnánk levegőt.
Ráadásul ők ketten rögtön beleszerettek a projektbe, és nagyon gyorsan igent mondtak az ajánlatunkra. Andrew Scott és Greta Lee fantasztikus színészek, de biztos vagyok benne, hogy jobb, őszintébb filmet csináltunk Mackenzie-vel és Ruperttel, mintha az eredeti szereposztás valósult volna meg. Ma már elképzelni se tudom mással a Marsot.
Mackenzie Davis a Jegyzeteim a Marsról című filmben (Forrás: (Fotó: Jegyzeteim_a_Marsrol_Foto_Poste Restante, Amour Fou, Obala Art Centar_3))
A filmed hasonló témákkal foglalkozik, mint a Felkészülés… Miért pont ezek a témák foglalkoztattak alkotóként?
Sosem úgy kezdek neki a filmkészítésnek, hogy előre eldöntöm: ez vagy az legyen a téma. Inkább ötletfoszlányaim vannak. Azokkal az ötletekkel kezdek el szívesebben intenzíven foglalkozni, amelyekről az elején még nem látom pontosan, hova fognak vezetni. A Mars esetében eredetileg egy jelenet volt a fejemben egy házassági problémákkal küzdő nőről, aki egy balesetben eltűnik, majd felbukkan az emlékére rendezett búcsúztatón, és ott összetéveszt egy másik férfit a saját férjével. Ebből a jelenetből kezdett el felépülni egy házassági történet, amely a nagy szerelem mellett teszi le a voksát, és közben megmutatja a másik ember megismerhetőségének örök határait.
A főszereplőd, Mackenzie Davis azt mondta, hogy bár nagyon szerette a forgatókönyvet, ettől még nem értette teljesen. Mennyire volt fontos számodra, hogy ugyanazt gondoljátok a történetről?
Szerintem Mackenzie viccből mondhatta, hogy nem értette teljesen a forgatókönyvet – ő az egyik legintelligensebb ember, akit ismerek. De az tény, hogy mi együtt nem műelemzéssel foglalkoztunk; a történetet átható metaforikus jelentést a forgatókönyv hordozta és működtette. A színészeknek és nekem a karakterek igazságát, vágyait és akaratát kellett megtalálnunk és a lehető legpontosabban megfogalmaznunk közösen, mindig az adott jelenet jelen idejében.
Horvát Lili és Mackenzie Davis a Velencei Filmfesztiválon (Forrás: Fotó: Horvath Andor - Poste Restante)
Előző filmed, a Felkészülés meghatározatlan ideig való együttlétre forgatása előtt az orvosokat játszó színészeiddel rengeteg időt töltöttetek kórházban, több műtétet is végignéztetek. A főszereplőd ezúttal egy Mars-kutató. Itt is hasonlóan intenzív volt a szakmai felkészülés?
Ebben a filmben Gaia Stucky de Quay, az MIT Planetary Science tanszékének professzora volt a konzulensünk. Gaia életrajza nagyon hasonlít a Mackenzie által játszott Margot-éra, korban is hasonló hozzá. Keszei Ernő, az ELTE fizikai kémia tanszékének emeritus professzora, a papám barátja hívta fel rá a figyelmemet. Először azzal kerestük meg Gaiát, hogy használhatunk-e a cikkeiből részleteket, illetve kivehetünk-e egy podcast-beszélgetéséből egy pár mondatot, amit majd Mackenzie elmond a filmben. Gaia elkérte a forgatókönyvet, elolvasta, és annyira tetszett neki, hogy postafordultával elkezdett dolgozni a címadó jegyzetfüzet tartalmán, amire tulajdonképpen senki nem kérte.
A mai napig hihetetlen számomra, hogy ez megtörtént – mindenesetre Gaia a jegyzetfüzet létrehozásán felül lektorálta a film összes tudománnyal kapcsolatos részletét. Most Velencében találkoztunk vele először személyesen, ami Mackenzie-nek, nekem és a többi stábtagnak is nagy élmény volt, hiszen Gaia egyfajta vezércsillaga volt a produkciónak. Azt gondolom, a hiteles szakmai hátteret nézőként akkor is érzed, ha egyébként semmit sem konyítasz a tudományhoz.
Elég sok film témája volt már a Mars, márpedig a többségük a tudományos részt elhaknizta.
Én szeretek rendesen felkészülni. Az ember annyi kérdéssel szembesül egy forgatáson, annyi a bizonytalanság, hogy sokat segít, ha vannak biztos támpontok. És ha egy rendező jól felkészült, az átsugárzik a többiekre is. Szerencsére az én csodálatos munkatársaim mind olyan emberek, akik a maximumot várják el saját maguktól. Nem szeretek másokat piszkálni – olyan kollégákkal dolgozom, akiknek elég ösztönzés, ha látják, hogy magamat piszkálom, állítom kihívások elé.
A Felkészülés… sikere után ez volt az első filmötleted?
Ez. Sok kapcsolódási pont van a Felkészülés és a Mars között, úgyhogy Csernátony Dórával megszállottan hittünk abban, hogy ennek kell a következő filmünknek lennie.
Az első pillanattól kezdve világos volt, hogy ez egy nemzetközi film lesz, angol nyelven?
Az elejétől fogva nemzetközi filmnek készült. A történetben egy amerikai házaspár kezd új életet külföldön – dramaturgiai szempontból fontos kiindulópont volt, hogy ők ketten idegenben legyenek, egy olyan helyen, ahol inkább a férfi akar lenni, a nő nem igazán. Az, hogy ez az ország Magyarország legyen, kézenfekvő volt, hiszen én írtam a forgatókönyvet. Amiatt is szerencsés volt ez a döntés, mert így
azt a nem könnyű lépést, amit egy első angol nyelvű film készítése jelent, biztonságos környezetben tehettem meg: lényegében ugyanaz az alkotócsapat vett körül, mint az előző filmemnél.
A Felkészülés… után a Jegyzeteim a Marsról világpremierje is Velencében volt. A Felkészülés… sikere gyakorlatilag automatikus meghívást jelentett a Lidóra?
Velence a világ három legjelentősebb filmfesztiváljának egyike – ide senkinek sincs bérlete. Az, hogy az előző filmem is itt volt, annyit biztosan jelent, hogy megkülönböztetett figyelemmel nézik a válogatók, de a meghívásra ez nem garancia. Mondta is a premier estéjén a fesztivál csapatából valaki, hogy jó pár korábbi művészüknek kellett már csalódást okozniuk. Úgyhogy nagyon megtisztelő, hogy újra itt lehetünk.
A Jegyzeteim a Marsról jövő év elején lesz látható a mozikban a Mozinet forgalmazásában.
