Születése óta kórházban él: különleges ünnepség a 3. szülinapon
Aurora Cristina augusztus 26-án lett hároméves, így aztán a brazíliai Minas Gerais államban, Divinópolis városában működő São João de Deus Kórház dolgozói, önkéntesei és bohócdoktorai különleges ünnepséget szerveztek neki.
A kórházi folyosón lufik jelentek meg, tortát hoztak, szólt a zene, Aurora pedig ajándékokat kapott és együtt ünnepelt azokkal az emberekkel, akik szinte egész életében körülötte voltak. Azért velük, mert számára az orvosok és ápolók nem idegenek. Ők azok az emberek, akiket gyerekkora kezdete óta minden nap lát.
Aurora soha nem mehetett még haza a kórházból
A kislány néhány napos korában került a São João de Deus Kórházba, és azóta sem hagyhatta el tartósan az intézményt. Gastroschisissel született. Ez egy veleszületett fejlődési rendellenesség, amelynél a hasfalon, rendszerint a köldök mellett egy nyílás marad, és ezen keresztül a belek a hasüregen kívülre kerülnek. A szerveket ilyenkor nem borítja védőhártya.
Az amerikai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ, a CDC szerint az állapot rendszerint már a terhesség alatt felismerhető, és születés után műtéti kezelésre van szükség. A gastroschisis a későbbiekben táplálási, emésztési és tápanyag-felszívódási problémákat is okozhat.
Brazil források szerint Aurora születése után komoly műtéten esett át, és bélszakaszt is elveszített. Később rövidbél-szindróma alakult ki nála, amely miatt a szervezete nehezebben képes elegendő tápanyagot felszívni, ezért hosszú távú, speciális ellátásra szorul.
Élete első nyolc hónapját intenzív osztályon töltötte
Aurora édesanyja, Michele Cristina das Mercês Gomes korábban soha nem hallott a gastroschisisről. A kislány életének első hónapjai különösen nehezek voltak. Nyolc hónapot töltött intenzív osztályon, majd állapotának javulása után átkerülhetett a gyermekosztályra.
Michele közben lassan maga is megtanulta lánya speciális ellátásának egy részét. Ma már részt vesz a mindennapi gondozásban, felismeri, mire kell figyelni, és kérdezni is tud az orvosoktól, ha valami szokatlant tapasztal. A három év azonban nem telt folyamatos javulással.
2025 decemberében Aurora súlyos légzési komplikáció miatt ismét intenzív osztályra került. Édesanyja beszámolója szerint körülbelül egy hónapot töltött ott, ebből 17 napig intubálva lélegeztették. Michele akkor attól félt, hogy elveszíti a lányát. Aurora végül ebből az állapotból is szerencsésen felépült.
Kórházi folyosók lettek a játszótere
Egy hároméves gyerek természetes módon futna, játszana, más gyerekekhez menne oda, és felfedezné a környezetét, Aurora élete azonban szigorú szabályok között zajlik. A kezelések, fürdetés és étkezés után édesanyja igyekszik minél szabadabban hagyni játszani. A kislány sétálhat a gyermekosztály bizonyos részein, kapcsolatba léphet az őt gondozó dolgozókkal, és időnként más engedélyezett kórházi helyiségekbe is elviszik.
A külvilág azonban továbbra is elérhetetlen számára. Az elkülönítés miatt más gyerekekkel sem érintkezhet szabadon. Michele szerint éppen ez az egyik legfájdalmasabb dolog: amikor Aurora meglát egy másik gyereket, azonnal menne hozzá és játszana vele, de ezt a fertőzésveszély miatt nem teheti meg.
A kórház dolgozói közben a második családjává váltak
Aurora már felismeri a gyermekosztály és az intenzív osztály dolgozóit, és sokukkal szoros kapcsolat alakult ki. Éppen ezért a harmadik születésnapja a kórház személyzetének is különleges esemény volt. A torta és ajándékok mellett a Doutores Palhaços, vagyis bohócdoktorok is részt vettek az ünneplésben. A cél az volt, hogy néhány órára minél inkább valódi gyerekzsúr hangulata költözzön a kórházi környezetbe.
A kórház vezetése szerint Aurora kezelése az intézménytől is rendkívüli alkalmazkodást kívánt. Több szakterület dolgozóinak kellett együttműködniük és felkészülniük a kislány speciális szükségleteire. Amarildo Sousa, az intézmény adminisztratív igazgatója szerint az ellátás helyben történő megszervezése azért is fontos volt, mert így Aurorát nem kellett más városba szállítani, és a családja végig közel maradhatott hozzá.
Az édesanyja egyetlen dolgot szeretne igazán: hazavinni
Michele számára most nem egy újabb játék vagy látványos ajándék jelentené a legnagyobb örömet. Hanem az, ha egyszer végre kinyílhatna a kórház ajtaja Aurora előtt, és hazavihetné a lányát. A hároméves kislány ugyanis még soha nem látta azt a helyet, amelyet a családja az otthonának nevez.
Nem ismeri a saját ágyát, nem tapasztalta meg a hétköznapi családi reggeleket és estéket, és még nem élhetett együtt otthon a testvéreivel. Michele tudja, hogy a hazatérés sem jelentene minden probléma végét. Újabb kihívások, kezelések és speciális gondozási feladatok várnának rájuk. Mégis ebben reménykedik.
A család jelenleg Aurora állapotának további javulását várja. Egy helyi beszámoló szerint a kezelőcsapat egy későbbi transzplantáció lehetőségét is vizsgálja, a hazabocsátás időpontját azonban egyelőre nem lehet megjósolni. Michele számára ezért most minden jó nap külön győzelem.
Fotó: Hospital São João de Deus/Divinópolis
