Lezárult az „életkezdési etikai döntésekkel” kapcsolatos társadalmi vita – adta hírül Hegedűs Zsolt miniszter – méghozzá egy igen csodálatos aktussal: az egyházak képviselőivel való egyeztetéssel. Bizony, öltönyös bácsik magyaráztak arról, hogy szerintük mi kell a nőnek.
Vagyis konkrétan mire van szükségük a bajba jutott nőknek. Nos, szerintem semmiképpen sem arra, hogy azok a papok mondják meg, mit csinálhat valaki a nem kívánt terhességével, akikkel egyébként soha életében nem fog találkozni. Én amúgy nem nézem le az egyházi személyek apai képességeit (kivéve a katolikus papokéit, akiknek ugyebár, ideális esetben egyáltalán nincs olyanjuk), de azt most borítékolom, hogy aközül a körülbelül két tucatnyi férfi (és a szintén az asztalnál ülő négy nő) közül egyik sem fogja átvenni a mégis megszületett csecsemőt, hogy ringassa egy kicsit az ötödik végig ordított éjszakán, hogy az anya aludni tudjon végre egy kicsit.
Szóval, légyszi, óvatosan azokkal a tanácsokkal!
Na de, ne szaladjunk így előre, tisztázzuk inkább, mik is azok az „életkezdeti etikai döntések”! Nos, konkrétan a sürgősségi fogamzásgátlásról, (a köznyelvben eseményutáni tabletta), az abortusztablettáról és a „szívhangrendeletről” volt szó ezen a megbeszélésen. A probléma pedig az, hogy Magyarországon csak receptre adnak eseményutáni tablettát, vagyis, ha elszakadt az óvszer vagy túl spontán jött a vágy, a pár másnap, ahelyett, hogy a gyógyszertárba menne, elkezdhet tablettát felíró orvos után szaladgálni. Ami persze nettó bürokratikus csuklóztatás, mivel a végén úgyis vizsgálat nélkül írja meg az orvos a receptet, akkor meg mi értelme van az egésznek?
(Forrás: Getty Images)
A másik téma az abortusztabletta, ami Magyarországon egyszerűen nincs. Műtéti terhességmegszakítás van, és hát, ki ne választaná, hogy műtőasztalra fekszik, annak minden kockázatával, ahelyett, hogy bevenne egy tablettát! Oh, egy pillanat, lehet, hogy sokan mégis inkább a kevésbé veszélyes megoldásra adnák a fejüket – csak hát, ez Magyarországon ma lehetetlen.
Igen, tudom, emberéletről beszélünk, bár arról azért megoszlanak a vélemények, hogy mennyire tekinthető embernek egy babszemnyi magzat. Nem akarok demagóg lenni, de ha ez a vita tényleg az emberéletről szól, akkor az egyházak miért nem a háborúk ellen lépnek fel nagy határozottsággal, ahol naponta apák, fiúk százai, ezrei halnak meg? Pont van is egy ilyen háború a szomszédban, nagyszerű alkalom lenne az egyházaknak az életmentésre. Na, az agresszorral szemben fellépni tényleg bátor dolog lenne, ellentétben a bajba jutott nők szuttyogtatásával.
A harmadik téma pedig a szívhangrendelet, vagyis az előző kormánynak az az embertelen rendelkezése, hogy terhességmegszakítás előtt az anyának meg kell hallgatnia a magzat szívhangját. Mintha magától nem tudná, hogy az ott belül egy élet, és mintha nem lenne anélkül is elég nehéz a döntés.
Nos, azóta azt találgatja mindenki, hogy vajon miért hívta meg az egyházakat Hegedűs miniszter egyeztetni a témáról, egy olyan országban, ahol azelőtt sem volt valami combos a vallásos emberek aránya, de az utóbbi tíz évben még ütemesen csökkent is a népszámlálási adatok szerint. Miért érdekli a kormányt, hogy mit mondanak ezekről a témákról a papok, ha az embereket viszont egyáltalán nem érdekli? Erről írt valami magyarázatot Hegedűs Zsolt a Facebookon, de úgy látom, a legtöbb nőt nem igazán győzte meg vele. Meg férfit sem. Kicsit kamu szaga van az érvelésének, ilyeneket említ, mint például, hogy erkölcsi iránytű, de hát, már elnézést, megette a fene, ha az állam azt gondolja, hogy nincs mindenkinek saját, beépített erkölcsi iránytűje. Ha meg nincs, még mindig nyugodtan odafordulhat a saját gyóntató atyjához vagy lelkipásztorához, ha úgy dönt, de nekem és az államnak ehhez mi köze?
Részemről, jóindulatúan két magyarázatot tartok elképzelhetőnek, hogy mi szükség volt erre az egyeztetésre.
Az egyik a nehézségi erő: végül is eddig is az volt a szokás, hogy az állam egyeztetett az egyházakkal, különben is, Hegedűs Zsolt református püspöki családból származik, úgy tudja, hogy ezt így kell.
Az egyházak meg kapva kaptak az alkalmon, hogy akkor végre elmondhatják, mert biztos mindenki kíváncsi a véleményükre. Hát nem, amint az elég egyértelműen kiderült. Szerencsére az egyház nagyon ügyesen képes fejlődni, például a boszorkányégetésről is leszokott. Mutassák meg, hogy képesek további önmérsékletet is gyakorolni, többre mennek vele!
Mondjuk, én pont kivétel vagyok, engem érdekel, ezért el is olvastam, hogy mit mondtak a különböző egyházak képviselői ezen a megbeszélésen. A reformátusok például azzal érvelnek a szívhangrendelet mellett, hogy a Doppler-vizsgálat károssága nem bizonyított, és akkor most hagyok egy kis időt ezen eltöprengeni. Nem az a szempontjuk, hogy a nő számára még fájdalmasabbá teszik az egyébként is szörnyű döntést, hanem hogy ha nem káros a magzatra, akkor mehet. Az abortusztabletta bevezetését pedig „a romló demográfiai adatok” miatt nem javasolják.
Mondjuk biztos, hogy nem a „romló demográfiai adatok” fogják felnevelni azt a gyereket, hanem az anyja. Vagy a gyermekvédelmi rendszer, amibe most nem mennék bele, de gondolom, mindenkihez eljutott a hétvégén, hogy az utolsókat rúgja és azonnali beavatkozás nélkül az összeomlás várna rá.
A másik elképzelhető ok arra, hogy az egyházakkal egyeztet az állam, pedig ugyanaz, amiért otthon, a családban is a gyerekekkel együtt ötletelünk, hogy hová menjünk, mondjuk, nyaralni. Mindenki elmondhatja szépen, amit gondol, ettől a gyerekek megnyugszanak, a szülők meg szépen eldöntik a realitások mentén, hogy hova mennek és hány napra. Ha érthető a hasonlat.
Én azt gondolom, hogy a kettő együtt igaz: megszokásból meghívta a miniszter az egyházakat, (fájón hiányoznak az egyeztetésre bevontak köréből az 1500 méteres síkfutók és a hárfajátékosok szervezetei, legközelebb őket se hagyjuk ki, köztük több a nő is!), aztán majd eldönti az állam, hogy mit akarnak ezzel kezdeni.
A hétvégi fejleményekből és a kormány eddigi döntéseiből kiindulva én arra fogadnék, hogy vége lesz a középkornak.
