Az órakezdés időpontja 11, ami már igencsak közeledik, a laza anyukák azonban még csak szállingóznak. 11 óra előtt 5 perccel befut vagy inkább begurul Juliska és Janó, egyáltalán nem sietnek. Edzőtermi pályafutásom során, ha jól emlékszem, az órák időben kezdődtek, viszonylag szigorúan. Úgy látszik, valami itt másképpen megy.
Az öltözőben az imént még télikabátban elsőként érkező anyuka és kisfia már öltözködik.
„Nimróddal most jövünk először ilyen órára, nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog menni. Azon mindenesetre én is meglepődtem, hogy nincs még itt senki.”
Juliska még a liftnél várakozik, a babásoknak ugyanis külön liftkezelőt hívnak, aki kulccsal leengedi őket a nagy babakocsival.
Miközben Janó új pelenkát kap, anyukája mosolyogva meséli nekem, hogy miért nincs itt még a kezdés időpontjában senki. „Azért itt lazább az élet, sokszor csak fél 12-kor kezdünk. Van, aki még szoptat óra előtt, van, akinek közbejön egy váratlan átpelenkázás, itt bármi megtörténhet, nem sietünk.”
Lassan megérkeznek a mamák és a babák. Óra előtt a baba felkötése is elvesz jó néhány percet.
A rutinosabbaknak kevesebbet.
Aki pedig egyedül nem boldogul, annak Anna segít. Anna egyébként szintén babával érkezik az órára, ő azonban direkt azért jön el, hogy tanácsot adjon a felkötésben. Óra közben is látjuk őt mozgolódni az anyukák között, akinek például menet közben elalszik a picije, ahhoz rögvest odapenderül.
A teremben a hagyományostól eltérő eszközök várják a kezdést.
Negyed 12, Juliska még etet, Nimród ismerkedik a ventilátorral.
A bicikliket mindenki magának hozza be, az első be is gurult.
Fél 12-kor, a kezdés után fél órával lassan az utolsó cumik is helyükre kerülnek, van, aki már teker.
Megérkezett Katica is rózsaszínű felsőben, ő az edző. Lassan és türelmesen szól az anyukákhoz, nem siettet senkit. Azt éreztem, hogy minden tevékenységhez babák kellenének, az ő társaságukban szétfolyhat az idő. És ahol babák vannak, ott az emberek kedvesek és nyitottak egymással. Ideális légkör egy közös edzésre is.
Bori egyik kedvenc sportága a biciklizés. „Nagyon hiányzott már a tekerés, a terhesség elejétől nélkülözöm. Amikor megszületett a babám, egy rövid sétától is hamar kifáradtam. Aggasztott a fizikai állapotom, de megtudtam, hogy lehet jönni bicózni babával is. Azóta ismét tekerek, és érzem, hogy minden alkalommal egyre fittebb vagyok. Ráadásul amiatt sem kell aggódnom, hogy a babám kinél, miért sír éppen, amíg én edzek.”
Az óra eleje lassú tekeréssel indul, Katica folyamatosan kommunikál az anyukákkal. Az anyukák sem szívbajosak megosztani egymással menet közben a hétköznapok nehézségeit. Állandó a beszélgetés.
Az elején még mosolyogni is van erő, később kevesebb ilyen ragyogó arckifejezést láttam.
Katica hegymenetre szólítja fel a fitt anyukákat, ideje megdolgoztatni a trécselőket.
Az izzasztó hegymenet után lehet inni és törülközni. Ekkor már jócskán megemelkedett a pulzus, a kicsik pedig hátul pattognak fel, le.
A pulzusszámot időnként közösen ellenőrzik edzés közben, hiszen azért ne felejtsük el, hogy itt most főként szoptató kismamák tekernek. A legfontosabb, hogy ne pörgessék túl magukat.
Számomra a legkedvesebb dolog ezekben a percekben következik. A babák sorra alszanak el a „fulladozó“ szülők hátán, békésen.
Anna gyorsan javít az alvó baba helyzetén, nehogy a feje túlságosan lógjon.
Hopp, még egy alvó baba…
…és még egy.
Néhányan azért ébren maradtak az óra második felére is, az anyukák kellőképpen megizzadtak, kifáradtak, és bizonyára elégedetten térnek majd haza a nagy útról.
És ha egy babát kérdeznék, hogy milyen volt a bike with baby?