Amikor kiscsoportos volt a nagylányom, ugyanezt játszotta el velem is: mentem az oviba érte délután repesve, hogy végre együtt lehetünk, aztán öt perc múlva leüvöltötte a hajamat, és abba se hagyta a hisztit estig. Nem értettem, mert amúgy nem volt extrán hisztis gyerek, örömmel ment az oviba, szerette a gyerekeket és az óvó nénit.
Mégis, mintha mindennap megbüntetett volna azért, hogy oviban kell lennie napközben.
Vannak gyerekek, akiknél ugyanez a jelenség előjön az iskolában is, csak már nem annyira komolytalan hisztikben jelenik meg, hogy miért fordítva tetted a kakaós csigát a tányérra, hanem egész emberes kiborulásokat produkálnak délutánonként. Nyilván egy anya rögtön saját magában keresi a hibát, hogy biztos nem jól nevelte azt a gyereket, vagy lelki sérülést okozott neki, amikor ebbe az oviba vagy iskolába adta.
Andrea Loewen Nair pszichoterapeuta szerint azonban nincs okunk aggodalomra, természetes, ha kiakadnak a gyerekek, ki-ki a vérmérséklete szerint. Ugyanis csak annyi történik, hogy komoly megterhelés számukra érzelmileg, hogy az elvárásoknak megfelelően viselkedjenek az intézményekben. Ezt saját magunkon is érezhetjük, hogy mennyire elfáradunk, morcosak leszünk estére egy nehéz nap után a munkahelyen, ahol akkor is mosolyogni kellett, amikor épp hátba döfött valaki egy méretes késsel. A gyerekeknél is ez történik, csak ők még hangosabban reagálnak rá, kiadják a napközben felgyűlt feszültséget otthon úgy, hogy mindenért leüvöltik a fejünket. Elfogy a cérnájuk estére. Így aztán a fáradt szülő és a feszült gyermek hamar egy csatatér közepén találhatja magát otthon.
A szakértő szerint nincs minden veszve, a következő hét javaslata van, hogy békésebbek legyenek a hétköznap délutánok.
1. Közelíts pozitívan!
Ahelyett hogy azzal indítanál, hogy „van házi feladatod? “, vagy hogy „hallom, megint baj volt veled”, inkább kérdezd meg a gyerektől, hogy milyen napja volt, köszöntsd mosollyal és öleléssel.
2. Adj neki időt!
Nem kell rögtön ovi, suli után mély beszélgetésbe bonyolódni. Hagyj neki időt, hogy kicsit megpihenjen. Ha sétáltok hazafelé, akkor csak olyan apróságokat hozz szóba, hogy milyen szép az a sárga madár ott a fán, vagy hogy de jó, hogy süt a nap.
A gyerek is elfárad az oviban és az iskolában. (Képünk illusztráció – Forrás: Profimedia)
3. Etesd meg!
Nem kell megkérdezni, hogy éhes-e, csak adj neki valamit enni, amikor hazaértek. A legtöbb gyerek azért is veszti el a fonalat ovi után, mert éhes és szomjas. Az evéssel, ivással az alapvető szükségletek egyikét kielégítheti, és máris jobb lesz a közérzete.
4. Rend és csend!
Nem még több munkát akarna a pszichoterapeuta az anyukák nyakába akasztani, de az a helyzet, hogy az otthoni rendezett környezet segít a gyereknek abban, hogy megnyugodjon egy zaklatott nap után. Ha viszont rendetlenség várja otthon, és közben még szól a tévé, és hangzavar is van, akkor csak még ziláltabbá válik az idegrendszere, és könnyebben borul ki apróságokon.
5. Maradj vele kapcsolatban!
Az iskolásokkal már lehet ezt játszani, hogy az uzsonnásdobozba például kedves üzenetet rejtesz el reggel, hogy napközben is emlékeztesd, mennyire szereted és törődsz vele. Ez segíthet neki abban, hogy délután jobb kedvvel várja a szülőket.
6. Engedd neki, hogy leeresszen!
Teremts hozzá alkalmat, hogy a feszült nap után leeresszen otthon. A gyerekeknél – még a tiniknél is – a játékon keresztül ezt egyszerűen elérheted, csak az idődre és a figyelmedre van hozzá szükség. Játék közben könnyen megered a nyelvük, és mesélnek arról, milyen napjuk volt, milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük, és hogy mi nyomja a szívüket.
A szakértő szerint az is remek technika a leeresztésre, ha fejre állunk a gyerekekkel. Szó szerint. Használd például a jógából ismert „lefelé néző kutya” pózt, határozottan nyugtatólag hat az idegekre.
7. Nevess vele!
A nevetés a legjobb szorongásoldó, a feszültséget elfújja a testből és lélekből. Nevess a gyerekkel együtt, hancúrozz vele, vagy csak nézzetek meg együtt egy vicces rajzfilmet. A közös vidám élmények nem engednek teret a hisztériázásnak, használd minél többet a nevetést orvosságként.
