Nem tagadom, hogy soha életemben nem tudtam még kirakni a Rubik-kockát. A bakancslistámon persze szerepel, de egyelőre nem érzem magamban a garantált sikert. Gyerekként persze számtalanszor próbáltam, és nagyon is dühített, amikor nem ment. A kocka nagyapámé volt, a vitrinben őrizte. Valahányszor kudarcot vallottam, kedvem lett volna földhöz vágni, de ehelyett inkább igyekeztem „lelehelni” a színes matricákat, átragasztani a megfelelő helyre egy fránya zöldet a többi zöld mellé. A sokat látott kocka a mai napig megvan, és mindig jó alaposan a szemébe nézek, amikor meglátogatom a nagyszüleimet. Kirakom, ha addig élek is!
Félmilliárd
Ifjabb Rubik Ernő 1974-ben alkotta meg a bűvös kockát, sokáig ő maga sem tudta kirakni saját találmányát. 1976. október 28-án, negyvennégy éve ezen a napon tették közzé a játék szabadalmi bejelentését, majd elindult egy bűvös lavina, ami a mai napig megállíthatatlan, és a világhírnév kellős közepére sodorta a ma már Kossuth-díjas szobrászt, építészt – és vele együtt ezt az őrületes játékot is. A megjelenése utáni két évben hazánkban egymillió darabot adtak el belőle, ez a szám azóta folyamatosan nő. Ma már félmilliárd (!) kocka borzolja a tulajdonosok idegszálait világszerte, ami azt jelenti, hogy
a Rubik-kocka az egyik legnépszerűbb játék a Föld nevű bolygón.
Fotó: Profimedia, Zuma Press – Archives
Deus ex machina
Mindenki ki tudja rakni? Biztosan sikerülhet? Hányszor kell forgatni ahhoz, hogy minden szín egy oldalra kerüljön? Ezek a kérdések már a játék megjelenése pillanatában foglalkoztatták az embereket. Eleinte lehetetlen küldetésnek tűnt, hogy valaha valaki megalkotja azt az algoritmust, ami egy adott állásból a lehető legkevesebb forgatással kirakja a kockát. 1981-ben érkezett Morwen Thistlethwaite angol matematikus, aki bebizonyította, hogy márpedig a Rubik-kocka maximum 52 forgatásból mindig kirakható. Ezt a számot nevezték Isten számának. Ezek után ez évről évre csökkenni kezdett: hol magánszemélyek, hol pedig különböző külföldi egyetemek matematikusai rajzolták át az Isten számát. A legutóbbi kutatás szerint húsznál több lépésre nincs szükség, vagyis Isten száma csakis a húsz. A lépések száma nyilván fontos, ám a Rubik-kocka kirakására épülő versenyek inkább az időt tekintik mérvadónak. A vakon kirakás világcsúcsát 2012 óta Endrey Marcell tartja a maga 26,36 másodperces idejével. Magyar győzelem, jóember!
Matek
A kocka variációs lehetőségeinek száma (8! × 38−1) × (12! × 212−1) / 2 = 43 252 003 274 489 856 000 vagy másképp: 4,3×10 a tizenkilencediken – kimondva: negyvenháromtrillió-kétszázötvenkétbilliárd-hárombillió-kétszázhetvennégymilliárd-négyszáznyolcvankilencmillió-nyolcszázötvenhatezer.
Egy újságíró tollából
Már Galilei is rengeteg energiát ölt egy olyan kellék megalkotásába, amely nyugdíjazta volna a pennát, vagyis a madarak szárnytollából készült íróeszközt, ám a kor technológiai színvonalán ez álom maradt csupán. A 19. század végén, a rohamléptékű ipari fejlődésnek köszönhetően egymás után születtek a kezdetleges, majd egyre profibb tollak, ám egyik sem volt tökéletes. Ezek ugyanis nem voltak képesek egyenletesen adagolni a tintát: hol elapadtak, hol pedig eláztatták a papírt. És mivel a tinta a gravitáció hatására folyt ki belőlük, folyamatosan függőlegesen kellett tartani a tollat, így pedig még a legügyesebb kezek számára is kegyetlenül fárasztó és lassú manőverré vált az írás.
Bíró László József leleményes ötlete hozta meg az áttörést: egy kis golyót szerkesztett a tollba, ami az írás lendületével folyamatosan forgott és egyenletesen továbbította a tintát a papírra. A szabadidejét autóversenyzéssel, hipnotizálással és grafológiával elütő, szakmáját tekintve egyébként újságíróként dolgozó Bíró 1938-ban szabadalmaztatta a golyóstollat, de töltőtoll néven. A találmány felkeltette az amerikaiak és az angolok érdeklődését. Az angolok a szabadalmat is megvásárolták, majd a királyi légierőnél rendszeresítették is a golyóstollat, mert az nagy magasságokban is megbízhatóan működött. A második világháború után világszerte használt íróeszközzé vált. Olasz nyelvterületen a golyóstollat ma is gyakran biro, angol nyelvterületen biro vagy biro pen, a franciáknál biro, Argentínában birome néven említik.
Mentes vagy bubis? Csakis bubis!
A legismertebb hungarikum a szikvíz, ebben aligha van vita idehaza, és nem csak azért, mert az egyik eleme a világ talán legcsodásabb italának, a fröccsnek. Azt már kevesen tudják, hogy Jedlik Ányos előtt csaknem 250 évvel, 1767-ben egy angol pap, Joseph Priestley feltalálta, milyen nagyszerű frissítő italt nyerünk, ha a vízbe szénsavat adagolunk. Jedlik Ányos 1826-ban ért el újszerű eredményeket, amikor a távolról szállított balatonfüredi ásványvizet szerette volna friss, mesterséges szénsavas vízzel helyettesíteni. Tehát nem ő volt az első, de ő tette lehetővé az ital olcsó, nagyüzemi előállítását, megoldva a felmerülő problémákat. Így például azt, hogy a szifon aljáról egy cső segítségével érdemes a szódavizet kinyerni, így a szén-dioxid nem illan el idejekorán az elegyből. Ennek köszönhetően nyílt meg az út a szikvíz gazdaságos nagyipari palackozása és forgalmazása előtt.
Fotó: Fortepan
Jedlik egyébként igazi lángelme volt, a nevéhez fűződik a „villamdelejes forgony”, vagyis az egyenáramú villanymotor feltalálása, amelynek továbbfejlesztése elvezetett a működőképes elektromos mozdonyokhoz. A dinamóelvet, az öngerjesztés elvét is ő rögzítette először. Ennek közérthető részletezése meghaladja e cikk kereteit, ám azt a sajnálatos tényt nem hallgathatjuk el, hogy a találmánnyal kapcsolatos világszabadalom már nem Jedlik Ányos nevéhez fűződik…
Mai tízórai: „cévi”
Utálta a paprikát, mégis ez hozta el a világhírnevet Szent-Györgyi Albertnek. A legenda szerint akkori felesége mindennap csomagolt egy paprikát a profnak a tízóraija mellé, amit ő undorral félretolt, mígnem egyik nap inkább vizsgálni kezdte, és így jött rá arra, hogy ez a zöldség gazdag C-vitaminban. Szent-Györgyi fedezte fel a paprika messze legjótékonyabb tulajdonságát, továbbá nemcsak a C-vitamin kémiai mibenlétét állapította meg, hanem gyors és olcsó előállítási módszerét is. Ő volt az első és máig egyetlen magyar tudós, aki hazai kutatásáért kapott természettudományos Nobel-díjat, méghozzá 1937-ben. Az egész világ rávetette magát az új készítményre, amelyet időről időre csodatévő szernek kiáltanak ki, és mesés gyógyulásokat írnak a számlájára. Ma már tudjuk, hogy nem az, viszont nélküle sem tudnánk élni, ezért mindennap gondoljunk hálatelt szívvel Szent-Györgyi Albertre és feleségére.
A fény hullámtermészete
A kivételes tudású Gábor Dénes 1971-ben kapott fizikai Nobel-díjat „a holografikus módszer feltalálásáért és a kifejlesztéséhez való hozzájárulásáért”. Durva leegyszerűsítéssel a holográfia olyan képrögzítő eljárás, amellyel tökéletesen térhatású, háromdimenziós képet hozhatunk létre. A holográfia számos területen vált megkerülhetetlen segédletté (információtárolás, tudományos kísérletek, megfigyelések), és a megannyi dísz- és ajándéktárgynak hála, minden hétköznap találkozhatunk kevésbé hasznos, de annál mulatságosabb hatásaival is.
Gábor Dénes átveszi a fizikai Nobel-díjat. (Fotó: Keystone/Getty Images)
Örök hála
Úgy tűnik, a magyarok évszázadok óta nagyo(ka)t alkotnak, világviszonylatban előkelő helyen szerepelünk, már ha a feltalálókat vesszük figyelembe. Íme a végére néhány megvalósított magyar ötlet, amelyekre méltán büszkék lehetünk.
- 1616. Verancsics Faustus püspök, tervezőmérnök: ejtőernyő, mentőöv
- 1878. Puskás Tivadar gépészmérnök: telefonközpont
- 1928. Asboth Oszkár gyárigazgató, feltaláló: helikopter
- 1928. Szilvay Kornél gépészmérnök, tűzoltó ezredes: poroltó
- 1934. Selye János orvosbiológus, kémikus: a stressz fogalmának leírása
- 1936. Just Sándor, Hanamann Ferenc és Bródy Imre fizikusok: villanykörte
- 1940. Goldmark Péter Károly mérnök-fizikus: színes televízió
- 1948. Telkes Mária kémikus: napenergiával fűtött ház
