Mit jelent az elkényeztetés? Nem árt tisztázni a fogalmat, mielőtt belevágunk. A szülő szereti a gyerekét és igyekszik tőle telhetően mindent megadni neki. Ez természetes. Egészséges esetben a szeretete, annak kifejezése nem a megvásárolt tárgyakra épül, hanem érzelmi biztonságra. Mindennap érezteted a gyerekkel, hogy ott vagy, ha szüksége van rád, foglalkozol vele, megöleled, segítesz neki. Amíg kicsi, sokat játszol vele, gondoskodsz róla, időt töltesz vele. Lehet ez labdázás vagy beszélgetés, a lényeg, hogy rá figyelsz. Ez eddig rendben is van.
Az elkényeztetés viszont kicsit sem szolgálja a gyerek érdekét, inkább a szülő lustaságát, hanyagságát mutatja, számomra a nevelés ellentéte. Gyakori példája az, amikor az elfoglalt szülő mindent megvesz a gyerekének, viszont nem foglalkozik vele, nem neveli. Vagy ráhagy mindent, mert se kedve, se ideje vele vitatkozni. Vagy szabályokat hangoztat, de nem követeli meg a betartásukat, mert az macerás. Az viszont nem elkényeztetés, ha a beteg gyereknek ágyba viszed a reggelit, hogy melegben maradjon. A féltés és a túlféltés az nem ugyanaz. Nem is olyan könnyű jól csinálni ezt a szülőséget, ugye?
Ha nem mondasz nemet, arra tanítod, hogy mindent megtehet!
Ha a gyerek nem tudja, hogy mit lehet és mit nem, akkor nem érzi magát biztonságban, nem tanulja meg azt, hogy mi helyes, és mi helytelen. És úgy szocializálódik, hogy azt hiszi, mindent szabad. Azok a szülők nem mondanak nemet, akik lusták, és inkább ráhagyják a gyerekre, csináljon bármit, mert így egyszerűbb. Ez biztosan nem nevelés, és hosszú távon kicsit sem szolgálja a gyerek érdekét!
„Az egyik ismerősöm kisfia hároméves, de szerintem már egy életre elrontották. Tévé előtt eszik, bilizik, sőt a nappaliban is alszik el. A szülők hagyják, mert különben sikít. Gyakorlatilag félnek a saját gyereküktől, és semmire nem mondanak nemet. Szerintem ez egy teljesen abszurd és beteg helyzet!” – meséli Eleonóra.
Ha nem mondasz nemet, megőrülsz! (fotó: Thinkstock)
Ha nem vagy következetes, akkor nem vesz majd komolyan!
Szabályok márpedig kellenek, mindenhol. Iskolában, munkahelyen és otthon egyaránt. Így lehet határokat húzni, ami nagyon fontos a gyerekek számára, hiszen így tanulják meg, hogy pontosan mit és mikor tehetnek meg, és mi az, ami már nem fér bele. Ha azonban ezeket a szabályokat csak hangoztatod, de te magad is rendszeresen áthágod, akkor csak összezavarod a gyereket. Később pedig ebből komoly baj is lehet, hiszen nem hallgat majd rád, mert te sem veszed komolyan az elveidet.
„Hosszú évekbe telt, amíg megtanultam, hogy nem szabad fáradtan ráhagynom dolgokat a gyerekre, mert utána újra meg kell küzdenem azért, hogy komolyan vegyen. Nem mindig könnyű, de most már következetesen kitartok, és nekem is be kell tartanom a saját szabályaimat! Például, ha megkövetelem tőle, hogy szóljon, mikor hova megy, és mikor ér haza, akkor nekem is szólnom kell neki ugyanígy, illetve reagálnom az ő üzeneteire” – vallja Marcsi.
Ha mindent megcsinálsz helyette, akkor úgy nő fel, hogy nincs dolga!
Sokszor a szülő hajlamos arra, hogy összeszedje a gyerekek után a játékaikat, mert úgy sokkal gyorsabb, pedig ez nem jó. Egyszerűbb ugyan, de ezzel gátolod a gyereket az önállósodásban. A gyerek büszke magára, ha segít, ha ügyesen megold feladatokat, ne vedd el tőle ezt az élményt, és dicsérd meg.
„Mostanában kezdem érezni azt, hogy az elmúlt 13 évben azért egészen jól csináltam a dolgokat, pedig nagyon kemény volt néha. A kisfiam harmadikos, a lányom hetedikes, és már teljesen automatikusan jönnek teríteni, szétválogatják a ruhákat, fogják a porszívót, vagy indulnak el egyedül az üzletbe. Sok időbe meg energiába került, de megérte. Örülök, mert így sokkal könnyebb nekem, és szerintem ez nekik is sikerélményt ad” – mondja Virág.
Vond be a gyereket a feladatokba! (fotó: Thinkstock)
Vitatkozni szabad, sőt kell is, neveld érdekérvényesítésre a gyereket!
Hogyan fog kiállni magáért az a gyerek, aki nem tanult meg érvelni, aki nem képes megvédeni az álláspontját, mert sosem volt szüksége erre? A gyerekek kamaszkorukra komoly önérzettel rendelkeznek, és vitára hajlamosak. Ezek elől nem szabad elmenekülni, hanem bele kell állni, és míg egy kisgyerekkel nem nagyon érdemes vitatkozni, addig egy nagyobbal ajánlatos. A kamaszok egyébként nagyon logikusan és okosan tudnak érvelni, szóval vitatkozz nyugodtan a gyerekeddel, csak egyikőtök se sértődjön meg, ha nem egyezik a véleményetek. A nevelés lényeges része, hogy a saját példádon keresztül tanítsd, ha kell, vitakultúrára is a gyerekeket.
„Ahogy nőnek a gyerekek, egyre kevésbé érzem fontosnak, hogy megmondjam, mit csináljanak. Nagyon okos és hasznos gondolataik vannak 14 és 17 évesen, és sokkal jobb megbeszélni velük a dolgokat, és utána rájuk bízni. Megtanulták, hogy a dolgozatot át lehet nézni, lehet kérdezni a tanártól, és ki kell állniuk magukért, sőt a társaikért is. Sokszor nézem döbbentem az ismerőseim gyerekeit, akik tátott szájjal bámulják a világot, és nem értik, hogy a sült galamb miért nem repül a szájukba, persze magától” – meséli Ildikó.
Vedd észre, mikor kell partnernek tekinteni, mikor kezd el felnőni!
Tanulj meg kérdezni és mérlegelni! Amíg egy kicsi gyereknek meg kell mondani, mit szabad és mit nem, addig egy 16-17 évesnek már nem lehet ugyanúgy diktálni. Viszont kérni, tanácsokat adni kötelező. Ha addig jóban voltatok, akkor a lázadó korszakában is pontosan tudni fogja, hogy jót akarsz, szereted, és érdemes figyelnie arra, amit mondasz neki. Ez nem mindig látszik azonnal, de hidd el, azért a kamaszok is hallgatnak fontos dolgokban a szüleikre.
„A nagyobbaknak már nem kell kikészíteni a ruhát, sőt, abba sem kell beleszólni, mit viseljenek, mit vásároljanak. Természetesen ebben a korban sem árt határokat húzni, nem szabad minden hülyeséget megvenni csilliárdért, de kell teremteni egy békés határt, amin belül jól és komfortosan mozoghat a gyerek. Ez nagyon fontos, és nem szabad eldönteni helyettük, hol tanuljanak tovább, mert ez mégiscsak az ő dolguk. A szülő mindig elmondhatja a véleményét, de nem szabad megkövetelni, hogy pontosan úgy vélekedjen a gyerek is. Kérdezd meg, mit szeretne, hallgasd meg, és engedd dönteni” – tanácsolja Erika.
Hagyd, hogy hibázzon!
Az a gyerek, akit nem hagynak hibázni, nem tanulja meg, hogy rajta múlnak a saját dolgai, és a szülő nem örök életre mankó, nem megmentő. Ha nem írja meg a leckét, akkor ne írd meg helyette, kapjon nyugodtan egyest vagy fekete pontot, aztán majd megtanulja, hogy elvégezze a dolgát.
„Sokáig elrontottam, mert ha a gyerek nem akarta a leckéjét megírni, akkor megtettem helyette, azért, hogy ne kapjon rossz jegyet. Most 18 éves, és szeretne mindent továbbra is megcsináltatni velem, a saját csekkének a feladásán keresztül a házi dolgozatáig. Tudom, hogy én vagyok a hibás ezért, de baromira unom, hogy teljesen önállótlan a fiam” – meséli Bea.
Ne vonj köré rózsaszín burkot, és ne kíméld meg a való világtól!
Vannak jó és rossz dolgok, kellemetlen helyzetek, élnek rossz és jó emberek körülöttünk. Megesik, hogy elveszítünk családtagokat, és ezt a gyerekeknek is végig kell élniük. Az sem jó, ha megkíméled őket ettől, és nem látják a fájdalmat, nem beszéltek róla. Ér sírni, és nem kell megkímélni mindentől a gyereket.
„Haldoklik az apukám, és még nem sírtam, pedig fáj, nagyon is. A két lányom felnőtt, de nem mondom el nekik a valós helyzetet, mert próbálom óvni őket, pedig úgy érzem, összeroppanok” – meséli Erika.
Az együtt töltött időt, odafigyelést nem lehet pótolni pénzzel (fotó: Thinkstock)
Ne hazudj a gyereknek, mert nem hülye!
A gyerekek szenzorai hiperérzékenyek. Pontosan leveszik, ki hazudik. Ne kamuzz a gyereknek, mert elveszíted a bizalmát, és nagyon nehezen szerzed vissza később. Pedig felnőttként is szüksége lesz arra, hogy tudja, anya őszintén megmondja a véleményét, ha kéri, és anyában-apában lehet bízni.
„Nehéz dió, sokszor nem is igazán tudom, mit mondjak a gyerekemnek, főleg, ha olyasvalakiről kérdezi meg a véleményemet, aki fontos neki, viszont nekem nincs jó véleményem az adott emberről. Tök felesleges színlelni, azonnal kiszúrja, mivel a gyerek mindig jobban ismeri a szülőjét, mint bárki más. Igyekszem nagyon diplomatikusan elővezetni a véleményemet ilyen esetekben” – meséli Kati.
És magad miatt se kényeztesd el a gyereket, mert iszonyú plusz terhet raksz a saját válladra!
Egyrészt beleszakadsz majd abba, hogy mindent egyedül csinálsz: játékrámolást, teregetést, takarítást, terítést, bevásárlást, főzést. Ezek mindegyikében tudnak segíteni a gyerekek, már egészen kicsi koruktól, sőt, még élvezik is. Másrészt előbb-utóbb rájössz, hogy bár jót akartál, mégis rosszat tettél a gyereknek, és egy önző kis terrorista lett belőle, aki dirigál másoknak, ahelyett, hogy megmozdulna, vagy tőled várja az élete megoldását felnőttként is. Aztán jön a lelkiismeretfurdalás, a mamahotel, de akkor már késő lesz!
