Egy sor luxusmárka hajtott végre arculatfrissítést az elmúlt időszakban, a brit Burberry, a Balenciaga vagy a Balmain is átesett rajta, aminek egyértelmű célja az volt, hogy a fiatal generáció tagjai számára vonzóbbak legyenek. Csakhogy miközben teljesen más stílust képviselnek, egészen eltérő kollekciókkal jönnek ki, addig az új logók fájdalmasan egységesültek. Vajon hová tűnt a cél, hogy a logók formájukban, színvilágukban is visszaadjanak valamennyit a divatház filozófiájából, történetéből?
A fenti Twitter-bejegyzés remekül mutatja a Helvetica betűtípusra hajazó verziók áttörő sikerét, csak azt nem értjük, ha a legkreatívabb dizájnerek ülnek a becses székekben, miért nem telik ennél többre, másra? Kétlem, hogy létezne olyan generáció, amely az uniformizálódást éltetné, a fiatalok körében pedig pláne tombol az önmegvalósítási és útkeresési vágy, ez az irány pedig egyáltalán nem ezt erősíti, bármennyire is összhangban lehet a trendelőrejelzésekkel.
