A jaj okozója és orvolója
„Mi a jaj?” – kérdezte gyengéden a két és féléves Letícia héthónapos húgát, Dinát, ha az nagy ritkán itatta az egereket (ma már tíz- és nyolcévesek.) Leti érdeklődése olykor nem igazán volt őszinte, hiszen mondjuk kezében a testvére szájából egy másodperce kitépett cumival, vagy ha sürgős teendői után futva „véletlenül” elsodorta a huszadik próbálkozás után végre kapaszkodás nélkül felülő Dinát, pontosan tudta, mi a „jaj” oka…
Mit hozzon az angyalka?
„Apa” – Letícia minden férfit így szólított bölcsis kora kezdetén, különösen a 180 centinél magasabbakat. Szókincsének letisztultsága az élet egyéb területein is lenyűgözött: minden csecsemő Hugi, minden állat vau, és minden étel neve csoki volt. Persze, az ő repertoárja is bővült: miután már csak a négylábúakat hívta vaunak, a tollas jószágok kacsák lettek, minden egyéb állat csiga… Illetve volt egy kivétel, az örök kedvenc, így amikor a Mikulás megkérdezte, mit kér karácsonyra, nyomban rávágta: „Lóállatot!”
Négy keréken a világ
„Neki is van babakocsija” – summázta véleményét az akkor hároméves Letike, miután Anita barátnőnk kerekesszékét alapos vizsgálatnak vetette alá. Mi, felnőttek egy kicsit haboztunk, mit is válaszoljunk erre, de végül abban maradtunk: tulajdonképpen igen. S Leti még hosszú időn keresztül, amikor megpillantott egy kerekesszékes közlekedőt, megkérdezte: „Anita kölcsönadta neki az övét?”
Az értelem a lényeg
„Elfogyott a papírvécé” – imigyen fogalmazott Dina rendszeresen, miután kijött a mosdóból. „Nem papírvécé, hanem vécépapír” – javítottuk ki egy idő után. „Miért, a papírvécének nincs értelme?” – kérdezett vissza nyomban másodszülöttünk. De van, csak mást jelent – magyaráztuk. Mire ő: „Ha van értelme, akkor semmi baj.” S boldogan mondogatta tovább.
Apa az egekben
„Apa helikopterrel jön haza a dolgozóból – csíptem el Dina kislányunk egy beszámolóját az óvoda kertjében édesapjáról, aki egyébként kerékpárral jár a munkahelyére… Egy kisfiú rá is kérdezett, hogy helikoptervezető-e. – Nem. Ügyvéd – mondta készségesen gyermekünk. Az ovis kollégát nem hagyta nyugodni a dolog, s azt firtatta, mit csinál az ügyvéd. – Megvédi az embereket – jött a válasz. A kisfiú kezdett kiborulni: és ezt helikopteren csinálja?! – Csak ha siet. A múltkor mondta nekem a telefonba, repülök haza, kis szívem…”
Gondolatok egy nász körül
„Összeházasodtak, sajnos” – magyarázta Dina egy esküvői ceremónia után a templom előtt. A menyasszony szüleinek…
„Mindenkinek van felesége. Anya felesége apa” – tartott felvilágosítást a fenti friss élmény hatására anno Letike óvodástársainak.
Lebuktat a gyerek
„Anya vasalója jól kipukizta magát” – ezzel lépett be Dina egy reggel óvodai csoportszobájába. Való igaz, előző este a vasalónk némi tűzijáték és vízköpés után nem működött többé. Amit én így kommentáltam: „Hát ez kifingott…”
„Lóversenyen voltunk, és anya mindennap oda fog menni” – válaszolta Dina egy ízben az egyre kerekedő szemű óvónéni mit csináltatok a hétvégén? kérdésére. Annyi történt, hogy kilátogattunk az ügető családi hétvégéjére, s amíg a gyerekek pónit lovagoltak, én fogadtam, és eltaláltam egy hármas befutót. Ezután jegyeztem meg a férjemnek, ha ez minden nap így menne, ide járnék, és nem a munkahelyemre…
És amire büszkék vagyunk
„Szegény, nincs neki háza, ezért lakik itt” – mondta egy hajléktalan férfit meglátva az óvodát éppen csak elkezdő Dina. A Nyugati téri aluljáróban motyóját igazgató éltesebb úr egyszer csak észrevett minket, és barátságosan odaintett nekünk, mi meg visszaintegettünk. „Jaj, de jó, nem fél tőlünk” – súgta oda nekem a kisebbik gyermekem.
„Hát, hogy szivárványos legyen a világ!” – fejtegette Leti egy értetlenkedő ismerősünk kérdésére, miért csatlakozott négytagú családunk a Budapest Pride felvonuláshoz.
