Depresszív azoknak, akik már gyerekkorukban megfogadták, hogy márpedig semmiben sem akarnak hasonlítani a saját anyjukra, de természetesen jó hír ez a tanulmány azoknak, akik legjobb barátnők az édesanyjukkal.
Dr. Julian De Silva tanulmánya szerint minden ellenállás hasztalan: 33 éves korunktól egyre inkább az anyánk köszön vissza a cselekedeteinkből. De Silva 2000 résztvevővel végzett kutatásában azt vizsgálta, mikor kezdik el azt érezni az emberek, hogy hasonló döntéseik és reakcióik vannak, mint az anyukájuknak. Onnan kezdve, hogy ugyanazokat az újságokat olvassák egészen odáig, hogy ugyanazokat a frázisokat hangoztatják a saját gyerekeiknél, amikre kamaszkorukban forgatták a szemüket.
A kutatás eredményében De Silva azt találta, hogy a résztvevők több mint fele 30-35 éves kora között kezdett el úgy viselkedni, mint a saját anyja, míg 26 százalékukat csak 35-40 éves kora között érte utol a végzete. A maradék 10 százalék 40-50 éves kora közé tette a meghasonlás időszakát, de nem hiszünk nekik, biztos csak nem figyeltek eléggé oda 33 éves korukban.
Miért pont 30 éves korunk körül változunk át? De Silva szerint ennek sok köze van ahhoz, hogy a harmincas éveinkben válunk anyává, és amikor elkezdjük nevelni a saját gyerekeinket, akkor előtörnek a régi minták, amiket az anyánktól tanultunk az anyaságról gyerekkorunkban.
Ha pedig még ez sem lenne elég, az is kiderült a tanulmányból, hogy a korai harmincas éveinkben elkezdünk az anyukánkra hasonlítani külsőleg is, arra a képre, amilyen emlékeink vannak róla gyerekkorból. Reméljük, azért nem kell ugyanazokat a ruhákat is hordani, mert én például elég röhejesen néznék ki a nyolcvanas évek válltöméseiben.
De hogy ne csak a nők ijedjenek meg, ugyanez igaz a férfiakra is, csak ők az apjukra kezdenek el egyre jobban hasonlítani 34 éves koruk körül. Azért persze mindez nincs kőbe vésve, főleg akkor ha valamilyen mentális betegséggel, függőséggel küzdöttek a szülők, mert ebben az esetben nagyon jó eséllyel kivédhetjük az utánzásukat, akárhány évesek is vagyunk.