Az egyszerű árpaszem az alapja, mégis jól megbonyolították a cipőméretek meghatározását.
Bár nem túl bonyolult lemérni a lábunkat, a lábbelik méretezése mögött mégis furcsa logika áll, aminek eredete a régmúltban gyökerezik. Az európai mérettáblázat mellett az angol és amerikai az, ami itthon is ismeretes, de a távol-keleti országok is saját rendszert használnak, miközben e téren sem szigorúbb a szabványok betartása, mint a ruhaneműk esetén.
Árpaszemektől a négypontos listákig
Az egész II. Edward angol királlyal kezdődött, aki 1324-es törvényében az árpaszemek nagyságához kötötte az angolszász hosszmértékek meghatározását. A száraz, szabályos árpaszemeket addigra már évszázadok óta alkalmazták a különféle árukereskedelemben a méretmeghatározás alapjául, a király pedig végeredményben csak egységes rendszerbe foglalta őket: onnantól kezdve 3 árpaszem adott ki 1 inch-et, 12 inch 1 lábat.
Arról persze szó sem volt, hogy konkrétan a cipőméretek ügyével foglalatoskodjon a király. Nem is lett volna rá szükség. A 14. században (és még jó pár évszázadon át) a köznép örült, ha egyetlen lábbelire tellett, amit pár évente megvett (vagy elkészített ő maga), míg a tehetősek úgyis méretre készíttették, így teljesen mindegy volt számukra, hány árpaszem tette ki nemes talpukat. A cipészek névvel ellátott kaptafákat gyártottak, azok bármikor kéznél voltak, ha rendelés érkezett.
Cipőkészítők az 1550-es években (Fotó: Ann Ronan Pictures/Print Collector/Getty Images)
A cipőkészítők egységesítési törekvéseiről a 17. századból maradtak fenn az első írásos emlékek, amik szerint Angliában volt már olyan céh, amelyik a férfi, a női, és a gyermekcipőknek is inch-en alapuló mérettáblázatot készített. Jóval később és másutt, 1880-ban a New York-i Edwin Simpson dolgozott ki egy egészen komplex méretezési rendszert, ami a láb hossza mellett a lábfej szélességét, a sarok és rüszt méretét is figyelembe vette. A pontosabb illeszkedést ígérő módszer átvándorolt Angliába is, ahol már a századforduló környékén pedzegetni kezdték a félméretek bevezetését, az emiatt megugró árukészletet (és kockázatot) azonban nem szívesen vállalták be, miután pedig az (ön)tudatos vásárló fogalma mást jelentett még akkoriban, mindezt különösebb lázadás nélkül megtehették. A négypontos méretezés tehát már szakmai körökben is elismertté vált, de ne legyen illúzióink, a gyártók erre is inkább csak irányelvként tekintettek, és mentek a saját fejük után, ragaszkodva saját számításaikhoz.
Cipőkészítő az 1820-as években (Fotó: Imagno/Getty Images) Berufe: Schuhmacher. Aus: Gallerie der vorzüglichsten Künste. Zürich Leipzig. Kolorierte Lithographie. 1820. *** Local Caption ***
Történelmileg megalapozott bonyolultság
Az aktuális brit (és angolszász) mérési mód általánosságban még mindig az árpaszemekhez nyúlik vissza: angol cipőméretünket úgy tudjuk meg, hogy talpunk inch-ben (vagyis 3 árpaszemben) megadott hosszát megszorozzuk 3-mal, levonunk belőle 21-et (férfiaknál 22-őt) és felkerekítjük egész számra. Egyszerű, nem?
Ehhez képest az európai méretezés jóval megjegyezhetőbb, nekünk pedig még ismerősebb is lehet. Ezt a franciák alakították ki, Párizs pontoknak nevezve a méreteket, amik 2/3 centinként ugranak egyet. Számítási módja, hogy talpunk centiben mért hosszának 1,5-szereséhez hozzáadunk 2 centit, és tadám, meg is van a cipőméretünk.
Vagyis meglenne, ha tudnánk, minél is nézik ezeket a méreteket a gyártók: van, ahol a kaptafák méretezése alapul rajta, más gyártók a cipő belső talphosszaként nézik, míg van, ahol a lábhosszok középértékeként tekintenek rájuk, mint amikre az adott számozású cipőik megfelelők lehetnek. Ezért is van az, hogy utálunk netről cipőt rendelni, hiszen semmi garancia nincs rá, hogy X márka 38-as cipője ugyanakkora lesz, mint Y márkáé.
Ez a helyzet az amerikai cipőgyártókkal is, ahol ráadásul még Common Scale és Standard Scale skálázás is szimultán működik, amiknél csak egy az, ami állandó, az pedig árpaszem: angolszász szokáson alapulva minden egész méret 1/3 inch-csel, azaz 1 árpaszemmel nagyobb, mint az előtte lévő.
Salvatore Ferragamo divattervező 1956-ban, filmcsillagok és uralkodói családok tagjai számára készített egyedi kaptafái között.(Fotó: Enzo Graffeo/BIPs/Getty Images)
Ugyanígy lábunk hosszát is többféleképpen mérhetjük le: nézhetjük a sarok végétől, középről átlósan, a nagylábujj legtávolabbi pontjáig talpunk hosszát és úgy is, hogy szimplán húzunk két párhuzamost a legtávolabbi pontoknál és lemérjük azok távolságát. Gyakorlott cipőmárkák erre külön kitérnek útmutatóikban.
Mindezek után szinte érthetetlen, hogy a távol-keleti országokban használt Mondopoint módszer miért nem vívott ki nagyobb sikert felénk is. Náluk a lábhosszhoz szimplán hozzáadnak egy kényelmi fél centit és megvan a megfelelő cipőméret. Na jó, náluk is létezik egy másodlagos méretezés, ami a lábfej átmérőjét nézi és sorolja A-től G kategóriába a cipőbőséget. A hosszmeghatározás tekintetében azonban mégiscsak verhetetlenek.
Fotó: Getty Images
