Gyakran előfordul, hogy amint végre befejeztük a munkát, megfeszített erővel az utolsó e-maileket, jelentéseket is elküldtük, leadtunk mindent, ami kell, hogy nyugodtan térhessünk a jól megérdemelt szabadságra, az első pihenőnapokon rögtön megbetegszünk. Mi ez, valami gonosz átok? Szerencsétlen véletlen? A szakértő szerint korántsem.
„Elég jellemző, hogy amikor nagyon készülünk valamire, felspannoljuk magunkat, emiatt a stresszhatásokat sem érezzük: elnyomjuk magunkban – magyarázza Csikós Gábor pszichológus, a Budapest Pszichológia munkatársa. – Amikor azonban elfogynak a kötelező feladatok, hirtelen kitör rajtunk a betegség. Szomatizálunk, vagyis testi betegségben fejeződik ki a mentális leterheltség. Mert attól, hogy megszoktuk, a stressz káros hatásai még rakódnak ránk. Olyan ez, mint a hosszútávfutó esetében: a mezőnyben szinte nem is érzi a fáradtságot, de amikor végre átfut a célvonalon, összerogy. A teste olyankor már megengedheti magának, hogy leeresszen.”
A legrosszabbkor (Fotó: Profimedia)
Sok helyen probléma, hogy a szabadság idejére eső feladatokat előre le kell dolgozni, vagyis a nyaralást megelőző hetekben az érintettek szinte a kétszeresét végzik el az átlagosnak.
„Az természetes, ha úgy akarunk elmenni, hogy mindent szépen elrendezünk – mondja Csikós Gábor. – Ám ha egy munkahelyen az alapelvárás is a határokat súrolja, akkor onnan nagyon nehéz még többet teljesíteni. Az emberek mégis hajlamosak mindent bevállalni, mert csak a jutalom lebeg a szemük előtt. A baj csak az, hogy ilyenkor valójában nem az egész évet pihenik ki, csak azt az időszakot, amikor duplát dolgoztak épp azért, hogy elmehessenek nyaralni.”
A szakember szerint az ideális az volna, ha nem a munkából esnénk be a reptérre, hanem lenne egy átállási időszak. Már csak azért is, mert szerinte nincs olyan ember, aki egyik napról a másikra fejben is el tudja engedni a munkahelyi gondokat. „Néhány napig még dolgozik bennünk az előző közeg – fogalmaz –, és persze még jönnek az üzenetek, e-mailek.”
Épp emiatt egy hét nem is igazán elég a rekreációhoz. Persze ha csak ennyire van lehetőség, akkor sem jó, ha átalusszuk az időt. Csikós Gábor szerint fontos, hogy megtöltsük a napokat élményekkel, ami persze mindenkinél más: valakinek a siklóernyőzés, másnak a napozás. „A jó pihenés ismérve az, hogy minden nagyon más legyen, mint otthon. Fontos, hogy szakadjunk el virtuálisan is, ne vigyük a laptopot, a mobilt mindenhova! Persze nehéz teljesen leállni, de ha az ember csak napi egyszer nézi meg a leveleit, már az is sokat jelent. Kicsit olyan ez, mint bármelyik függőség: ha egy-két napig kibírjuk, hogy nem nézünk képernyőket, utána már nem is hiányzik.”
A pszichológus szerint legalább tíz-tizennégy nap jelenti az ideális vakációt, bár hozzáteszi, nehogy ebből az legyen, hogy ha ennyi időnk nincs, akkor inkább ki se vesszük a szabadságot… „Gondolkodjunk inkább többször egy hétben vagy több hosszú hétvégében, akár év közben is, ha csak azt tudjuk megoldani! Érdemes, mert egy kiadós pihenés hatása több hónapig is eltarthat.”
Csikós Gábor szerint már csak azért is jobb a több kisebb nyaralás az egy hosszúnál, mert egy nagyot könnyebb elrontani, ha valami nem a tervek szerint alakul. Ilyenkor aztán kiesik a teljes élmény, amire egész évben készültünk. „Az apróbb örömök mellett elmegyünk, ha csak a nagy, bakancslistás élményekre koncentrálunk” – teszi hozzá a pszichológus.
