Vakáció: pihenés, vagy megoldandó feladat?

A reklámokban jó testű anyu és apu kézen fogva vezetik mosolygós, nevetős kisfiukat a pálmafás tengerparton, lányuk pedig sellő módjára csobban a habok közé. Szerencsés esetben a két és fél hónapos nyári szünetből jut egy hét vízparti idill az átlagos családoknak is, ha nem is a nap 24 órájában, de legalább addig, amíg azokat a fényképeket elkészítik, amiket később megmutathatnak a rokonságnak, barátoknak. De mi lesz a maradék időben? Mitől lesz a gyerek nyara olyan, hogy arra felnőtt korában is jó szívvel emlékezzen vissza?

Nagyi és a táborok

Sok nagyszülő alig várja, hogy a nyári szünetben végre hosszabb időt tölthessen az unokával: palacsintával, késői keléssel, izgalmas programokkal kényeztesse a család kicsi kincsét. A gyerekek is szívesen mennek a nagymamához és nagypapához, különösen ha azok egyszerre fogadják az unokatestvéreket, mert bár fizikailag megerőltetőbb több csemetéről gondoskodni, a kicsik és a nagyok is jobban érzik magukat, ha vannak kortársaik. Amennyiben erre nincs lehetőség, érdemes felkutatni a környékbeli gyerekeket, legyenek ott lakók vagy a helyszínen nyaralók – sokszor alakulnak ki így igazi „vakációs bandák”, amelynek tagjai évekre szóló barátságokat kötnek. A kiskamaszok közül nem egy vonakodik elutazni a nagyszülőkhöz, mert tart attól, hogy unatkozni fog, és egyedül érzi magát. Ilyenkor jó megoldás, ha elviheti magával az egyik barátját, így a korának megfelelő programokhoz is lesz partnere, és a környékbeliekkel is bátrabban lép kapcsolatba. A táborozásról megoszlanak a vélemények, akadnak, akik szükséges rosszként gondolnak rá, de nincs más lehetőségük a gyerek elhelyezésére, és vannak olyanok is, akik rajonganak a nyaralás ezen formájáért.

Törő Tímea gyermekpszichológus szerint a legfontosabb a mértékletesség és a körültekintő választás:
– Nem szerencsés, ha az iskolás az egész nyári szünetben táborról táborra vándorol, legyen az napközis vagy ottalvós. Ha a gyermek először megy táborba, érdemes nappali rendszerűt választani, ahonnan délutánonként hazajön, és otthon alszik. Figyeljünk arra, hogy a program legyen változatos és passzoljon a gyermek személyiségéhez, kedvteléseihez, ne legyen teljesítménykényszer, így ő is jól fogja magát érezni, ki tud kapcsolódni. A többnapos, ottalvós táborokból lehetőleg ne legyen több kettőnél egy nyáron, és közösen válasszunk ki olyat, ahová szívesen megy. Egy-egy ilyen héten a gyerekek nagyon sokat tanulnak magukról, egymásról, a környező világról, magabiztosabbá, önállóbbá válnak.

Kell egy hét együttlét

A várva várt nagy nyaralást követően sok szülő fáradtan, csalódottan érkezik haza, pedig ez az egy-két közösen eltöltött hét sokat jelent a családi összetartozásban. Akadnak, akik egyenesen rettegnek attól, hogy egy ideig össze lesznek zárva, és felszínre kerülnek azok a dolgok, amelyeket a munkás hétköznapokban a szőnyeg alá sepertek – így lesz a vakációból megoldandó feladat pihenés helyett. A pszichológus szerint a nyaralást tekinthetjük egy lehetőségnek, egy esélynek arra, hogy a család tagjai – és itt nemcsak a házastársakra, de a kamaszokra is gondoljunk – újra összecsiszolódjanak, és igazi közös élményekre tegyenek szert. Ez viszont nem megy úgy, ha befizetett programokkal töltik meg azt az egy hetet, vagy a kicsiket egész napra az animátorokra bízzák. Egy szülő akkor tud felszabadultan, örömmel jelen lenni a nyaraláson, ha neki is van lehetősége a kikapcsolódásra, pihenésre, ezért fontos, hogy az úti célt és a nyaralás jellegét úgy válasszuk meg, hogy figyelembe vesszük a saját vágyainkat és határainkat is. Ebben a pár napban nem muszáj ragaszkodni a megszokott szabályokhoz, nem dől össze a világ, ha a gyerek egy órával később fekszik le, és a családi nyaraláson ne gyakorolja a szorzótáblát, valamint ne a kötelező olvasmányt olvassa – cserébe a szülők se böngésszék a céges e-mailjeiket! Válófélben lévő és frissen elvált szülőkben felvetődik a kérdés, hogy a gyerek érdekeit szem előtt tartva elmennének közösen vakációzni, Törő Tímea szerint azonban ez nem jó megoldás.
– Nem kell úgy tenni, mintha még mindig boldog család lennének, a nyaralás sem lenne feszültségmentes, és előfordulhat, hogy a kicsik reménykedni kezdenek az újrakezdésben. Fontos azonban, hogy a nyári szünetben a gyerekek mindkét szülőjükkel osztozhassanak a kikapcsolódásban, és hogy ezek az együttlétek tartalmasak legyenek. Az elvált feleknek pedig ügyelniük kell arra, hogy ne méricskéljék össze az apával és anyával töltött időt, ne alakuljon ki verseny, amelyben a drága, tengerparti nyaralás az első díj.

Egyedül is megy?

Hány éves kortól mehet a gyerek egyedül, felnőtt felügyelet nélkül nyaralni? És hová? És kivel? Fagyijukat állandóan leejtő ovisok, tücsköt-bogarat összegyűjtő kisiskolások mellett távolinak tűnhetnek ezek a kérdések, de az önálló nyaraláshoz szükséges talpraesettséget és tapasztalatokat már egészen kicsi korban elkezdik gyűjteni a gyerekek. A családi utazások előkészületeibe ezért is érdemes bevonni őket, legyen szó a bőrönd összepakolásáról, az útiterv készítéséről vagy a térképen való eligazodásról és a sátorverésről. Azt a kamaszt, aki már többször is „bizonyított” a táborokban és a cserediákprogramokban, könnyebb szívvel engedik el a szülei a barátaival, de fontos, hogy ismerjék az utazó társaságot, és hogy a tinédzser bármikor elérhető legyen.

Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból: Szandi: „Belül mindig énekelek!” Férfivallomás egy csúnya válásról Furcsaságok a tankönyvekben 150 éve született Gárdonyi Géza: sok csalódás érte a nők miatt Vakáció: pihenés vagy megoldandó feladat? Romantikus ragadozók hálójában Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! Csatlakozz hozzánk a Facebookon is!