Két, nagy létszámú családok átmeneti otthonában élő édesanya számolt be arról, hogy a gyerekeikkel a csótányok között alszanak, miközben ágyi poloskák csípik őket. Nem arról van szó, hogy az intézmények egyáltalán nem irtanak, csinálják, csak sajnos egyáltalán nem hatékonyan. Az irtás nem terjed ki az egész épületre, csak egyes lakásokra, így lakásról lakásra rohangálnak az állatok, írta meg riportjában az Abcug.
Fotó: iStock
Az egyik lakó, Nóra lakásuk állapotáról egy videót is készített. A konyhában ragacsokat helyeztek ki, ami eddig körülbelül hetven darab csótányt szedett már össze.
A lap által megkérdezett Katalin egy másik családok átmeneti otthonában él Budapesten, férjével és gyerekeivel. Egy ágyi poloskával fertőzött lakásba költöztek be, náluk a csótány a kisebbik baj, „mert legalább az nem csípi a gyerekeket. Este jelennek meg a poloskák, miután lefekszünk, és szívják a vérünket, viszketünk, a gyerekeket ugyanúgy csípik, mint engem, csak ők nehezebben viselik”.
Az ÁNTSZ (Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat) ma már nem foglalkoztat gázmestereket (rovarirtókat), azt nézik meg, hogy az alapítványnak van-e szerződése kártevőirtással foglalkozó céggel, és hogy félévente megtörténik-e a biztonsági irtás, írja a lap. Ilyenkor az egész intézményt leirtják, tehát nemcsak az ellenőrzés kötelező, hanem az irtás is. A piacon kialakult versenyhelyzetben a gázmesterek pedig olyan árat kérnek el, amilyet nem szégyellnek.
Vannak intézmények, akiknek irtásra nemhogy ötmillió, de ötszázezer forintjuk sincsen. A megoldást az jelentené, ha létrejönne egy állami működtetésű cég, ami a szociális intézményekben kiszervezi a kártevőirtást.
