A Notre-Dame leégése mellett a Srí Lanka-i terrormerényletről is szólt az április, mi pedig megírtuk, hogy a magyarokat ez miért nem érdekli. Szerencsére hétköznapi hőseinkre büszkék lehettünk.
Leégett az európai kultúra szimbóluma
Fotó: MTI/EPA/Ian Langsdon
Legalábbis sokan szimbolikusnak látták a párizsi Notre-Dame tetőszerkezetén keletkezett tüzet, ami miatt összeomlott a székesegyház huszártornya. A rendőrség szerint bűncselekmény nem történt, a Notre-Dame egyes részei nagyon rossz állapotban voltak, egy eldobott cigarettacsikk vagy elektromos tűz is okozhatta a tűzvészt. A bámészkodók közül mindenesetre többen is sokkot kaptak. Emmanuel Macron francia elnök szerint „a történelmünk, az irodalmunk, a szellemünk része, életünk epicentruma” szenvedett helyrehozhatatlan károkat. Az újjáépítéshez nemzetközi gyűjtés indult. Megmutattuk a tűzvész legfontosabb képeit, és elmagyaráztuk, mit is siratunk a Notre-Dame-mal.
Nagy Blanka célkeresztben
Fotó: MTI/Mónus Márton
Mi történik Magyarországon egy gimnazista lánnyal, ha felszólal egy tüntetésen, és ott csúnya szavakat is kimond? Áprilisban kiderült, hogy a lány, Nagy Blanka ellen összehangolt lejáratókampányt indított a kormánypárti propagandamédia. Ennek egyik eleme az volt, hogy azt hazudták, több tantárgyból is bukásra áll az iskolában – a történet kapcsán az álhírek természetéről írtunk. Ezután, de még szintén áprilisban történt, hogy az egyik kormánylap munkatársa önszorgalomból egy tárgyaláson befotózott Nagy Blanka szoknyája alá, majd gúnyosan meg is osztotta a fotót a Facebook-oldalán. A szoknya alá fotózás, vagyis upskirting gusztustalan – és számos országban bűncselekményként kezelt – jelenségéről ebben a cikkben írtunk.
Pokoljárás sürgősségi fogamzásgátlásért
Képünk illusztráció (What Richard Did, 2012.)
Tévedés azt hinni, hogy a születésszabályozás és a fogamzásgátlás kérdése egyértelműen afelé tart, hogy a nőknek egyre könnyebb legyen az életük. Áprilisban bemutattuk, min ment keresztül egy 16 éves kamaszlány, aki esemény utáni tablettát akart szerezni egy vidéki városban. „Először felhívtam az ügyeletet, hogy mi a teendő ebben az esetben. Szó szerint kinevettek a vonal túlsó végén, pedig egy nőtársammal beszéltem, akitől mégiscsak egy kicsit több empátiára számítottam. Végül azt tanácsolta, hogy menjünk be az ügyeletes kórház nőgyógyászatára, ott majd segítenek, és nevetés közben letette a kagylót” – mesélte nekünk a lány anyja, és a címben emlegetett pokoljárás még csak ezután kezdődött.
Nekik többet jelent, ha megszépülnek
Fotó: Neményi Márton
A hónapban ellátogattunk a Válaszút Házába, ahol különleges eseményen lehettünk jelen: több tucat szakember dolgozott egész nap ingyen, saját eszközökkel, hogy könnyebbé tegyék a lakók életét. Kozmetikusok, fodrászok, manikűrösök lesték a hajléktalan nők és férfiak kívánságait. „Mindenkinek másért fontos ez a nap, van, aki csak az opcionális CV-fotó miatt jön (legalábbis ezt mondja, ha rákérdeznek), van, akinek egészen konkrét elképzelései vannak, milyen stílussal szeretne visszatérni a munkaerőpiacra, a többség azonban egyszerűen csak újra teljes értékű nőnek vagy férfinak szeretné érezni magát, amikor a végén belenéz a tükörbe” – írtuk, és Neményi Márton fotóin látszik, hogy az átalakulás mennyit jelentett a jelenlévőknek.
Miért nem érdekli az európai embert az ázsiai terrortámadás?
(Fotó: Atul Loke/Getty Images)
Ezt a kérdést tettük fel cikkünkben, miután áprilisban Srí Lankán egy óriási robbantássorozatban több mint 250 ember halt meg. Noha 2001. szeptember 11. után ez volt a második legvéresebb terrormerénylet ebben az évszázadban, az érdeklődést össze sem lehet hasonlítani. Szeptember 11-et azóta is történelmi fordulópontként kezeljük, Srí Lankára pedig jóformán már április végén sem emlékeztünk, mert nem Nyugaton történt. A jelenség mélyebb okait ebben a cikkben jártuk körül.
Ápolónő lett az év hétköznapi roma hőse
Sztojka Edina (Fotó: Déri Miklós/Roma Sajtóközpont)
A romák és nem romák közös hőse 2019-ben Sztojka Edina. Ő nyerte a Roma Sajtóközpont ötödik alkalommal átadott Aranypánt-díját azzal, hogy munkájában, a hospice ellátásban kiemelkedően helytáll. Eközben egyáltalán nem tartja magát hősnek. Amikor beszélgettünk vele, azt mondta: „Amit én teszek, az egyszerűen segítségnyújtás, betegápolás. Nem hőstett, hanem a hivatásom.” Sztojka Edina minden szavából rengeteget lehet tanulni. Hadd idézzünk tőle megint: „Valójában mindig önmagunknak bizonyítunk. Van egy felem, ami célba ért. Hogy a gyerekemet fel tudtam nevelni, iskoláztatni, hogy magam is főiskolát végeztem, és most díjat is kaptam, az egy visszaigazolás. De azért nem dőlök hátra. Tudod, az ember nem tehet arról, hogy romának születik, nem lehet megváltoztatni. De így legalább tehetek az előítéletek ellen.”
