Az ország és az élet elcsendesedik az ünnepekkor. A családok gyertyát gyújtanak, körbeülik a fát, ajándékokat bontogatnak, vannak azonban gyerekek és szülők, akiknek erre nincs a saját otthonukban lehetőségük. A Bethesda Gyerekkórház önkéntes koordinátorával beszélgettünk, hogyan telik az idei ünnep a kórház falai között.
Óriási az emberekben a segítési vágy
Szívet melengető hallani a szakembertől, hogy elmondása szerint minden karácsonykor, sőt folyamatosan, egész évben nagyon sok megkeresést kapnak, melyeket természetesen örömmel fogadnak, és melyre nagy szüksége is van az ápoltaknak, illetve a kollégáknak egyaránt. „Rengeteg segítség érkezik, nagyon megható, mennyi ember érzi úgy, hogy szeretné megkönnyíteni a gyerekek életét, sőt a járvány ideje alatt még a kollégákét is. Általában az évnek ebben az időszakában hatalmas nyüzsgés van az intézményben, egymásnak adják a stafétát az alapítványok, a különböző szervezetek, a hírességek és a magánemberek is. Idén persze erre kevésbé van lehetőség” – mondja Reményi Imre, aki három éve foglalkozik önkéntes koordinátori feladatokkal a gyerekkórházban, de előtte is aktívan vállalt részt hasonló feladatokban. 17 éven át töltötte a napjait betegosztályon gyermekfoglalkoztatóként, és magánemberként, saját késztetésből is jelen van életében évek óta a segíteni vágyás. Egy számára fontos templom ablakait például hosszan szervezte, hogyan tudná lemosni és megtisztítani az évszakok viszontagságaitól, segítve ezzel az intézményt.
Reményi Imre önkéntes koordinátor (Fotó: Bethesda Gyermekkórház)
Volt betegből állandó önkéntes
„Az egykori gyerekszínésztől kezdve a televíziós munkatárson át a pedagóguson keresztül a szociális segítőkig rengeteg önkéntes megfordul nálunk, akadt olyan is, aki a büntetését töltötte kórházunkban közmunkásként, mert szabálysértést követett el. Nagyon széles a paletta, rengetegen érkeznek hozzánk. Visszatérő segítők a nyugdíjas pedagógusok, a pszichológus hallgatók, illetve sok olyan ember, akinek korábban rokona volt sok ideig kórházban, esetleg ő maga szorult ápolásra. Egyik állandó önkéntesünk egy olyan kerekesszékes lány, akit éveken át intézményünkben ápoltunk, és így szeretne most ő is aktívan részt vállalni a feladatokban. Ő a triázson dolgozik, tehát az intézmény bejáratánál, ahol az érkezők lázát mérik, és az adatlapokat kell kitölteni, hogy védeni tudja magát és betegeit a kórház a koronavírus ellen. Vak segítőnk pedig szintén évek óta állandó tagja a csapatnak. Sajnos ebben az évben sok embernek voltunk kénytelenek nemet mondani a járvány miatti látogatási tilalom és óvintézkedések okán.”
Fotó: Bethesda Gyermekkórház
A család támogatása fontos az önkéntességben is
Hogy a tárgyi ajándékokon túl mi az, amiben felajánlják támogatásukat az emberek? „Rendkívül szerteágazó, ez pedig a lehetőségekhez mérten igazán széppé tudja tenni a karácsonyt, ahhoz képest persze, hogy mennyire kivitelezhető mindez egy kórházi ünnep keretein belül. A téli ünnepkörben a munkája mellett szinte a teljes kórházi közösség abban segít, hogy minden támogatás és ajándék a megfelelő helyre kerüljön. Mindennapi teendőik mellett a kollégák ajándékokat szelektálnak, csomagolnak, segítenek a kórház feldíszítésében, a rezidens orvosok már hagyománnyá vált csodálatos karácsonyi műsort készítenek, és az élelmezés munkatársai is kitesznek magukért ilyenkor. Tulajdonképpen bármely részleg áldozatos munkáját ki lehetne emelni, a klasszikus kórházi hierarchia összes szintjén” – mondja Reményi Imre, aki önkénteskedni fog szenteste délelőttjén. Harmadmagával az Uzsoki kórházba fog ellátogatni, hogy egy kis műsorral, énekléssel együtt csaljon mosolyt a betegek arcára az ünnep idején.
Önkéntesek segítenek a kórház renoválásában (Fotó: Bethesda Gyermekkórház)
A család, mint támogató háttér
Amikor arról kérdezem őt, mit szól a karácsonyi távolléthez a család, hogyan lehet ezt összeegyeztetni a saját, otthoni ünneppel, akkor kiderül, az évek alatt ez az időszak már sokféleképpen alakult. „Amikor fekvőbeteg osztályon dolgoztam, bizonyos részlegeket összevontak, másokat felszabadítottak, így oldottuk meg, hogy egyszerre többen, több ideig lehessenek szabadságon. Amióta önkéntes koordinátor, „afféle irodista” vagyok, azóta otthon töltöm a legfőbb ünnepeket, de alkalmanként, például hétvégén előfordul, hogy behívnak. Ilyen alkalom az, amikor például Hollandiából vagy Németországból érkező kamionokból az adományokat a kórház műszaki osztályának dolgozóival együtt pakoljuk ki. Máskor pedig adománygyűjtő projektek miatt »ugrik« valamelyik hétvégi nap, de ezt egyetlen dolgozó sem bánja, hiszen értelmes, fontos, érzelmileg is sokat adó programokról van szó, melyek a kórházunk számára nélkülözhetetlenek. Az idei karácsonyt úgy szerveztük a családdal, hogy a saját otthoni feladataim elvégzésére – favásárlás, állványba faragás, a takarítás rám eső része – 23-án kértem szabadnapot, hiszen most 24-én önkéntesként dolgozom. De a délutáni, esti órákra szenteste már a családdal leszek. Hogy az esztendő végéig mennyire lesz szükség a benti segítségemre, még bizonytalan. De rugalmasan állok hozzá én is és a szeretteim is. Fontos háttér, hogy nejem is az enyémhez hasonló területen dolgozik: ő lelki segélyszolgálatban lát el felelős tevékenységet, így tökéletes az összhang abban, hogy mindketten érezzük a súlyát más emberek helyzetének és gondjainak. Gyermekeink pedig már nagy kamaszok, ideig-óráig egész jól viselik a távollétünket” – mondja el a részleteket.
Fotó: Bethesda Gyermekkórház
Idén elmarad a sok program, de senki nem marad ünnep nélkül
Az idei év sok szempontból más, mint a többi. Mint kiderül, az embereket mélyen megérinthette a vírushelyzet, rengeteg ajándék érkezett, mely mind jó helyre kerül. Az esetleg megmaradt darabokat a megfelelő segélyszervezeteknek, illetve határon túli alapítványoknak továbbítja a kórház. „Egy átlagos évben komoly háttérmunkát igényel a karácsony, mert rengeteg látogató érkezik, programok és előadások váltják egymást, személyesen ajándékoznak az alapítványok, érkezik a Mikulás, sőt Mikulások, na és persze a szülők is ott ülnek a gyerekek ágya mellett. Idén az ajándékokat mi magunk visszük ki az osztályra, sajnos Mikulás sem érkezik, ráadásul a gyerekek mellett egyszerre egy-egy szülő lehet csak jelen. De igyekszünk így is meghitté tenni az ünnepet. Az ápolók és a kórház munkatársai veszik most át a programokban a látogatók szerepét, mi vagyunk most azok, akik meglepetésekkel készülünk, és persze külön figyelmet fordítunk a szülőkre is. Hiszen nem csak a gyerekeknek, de a szülőknek is komoly megpróbáltatás egy ilyen helyzet, szükségük van néhány jó szóra, figyelmességre, vagy csak arra, hogy valaki meghallgassa őket” – folytatja Reményi Imre. Karácsonykor egyébként a menü is kicsit más, mint a megszokott hétköznapokon: sok gyümölccsel, édességgel egészül ki a kórházi koszt, ez is az adományozóknak köszönhető elsősorban, ahogyan a sok-sok dísz is, mellyel a szobákat és a folyosókat teszik ünnepibbé.
Fotó: Bethesda Gyermekkórház
A szülők nélküli gyerekeket a családok is felkarolják
Idén a karácsony tehát csendesebb lesz. Egy-egy szülővel, nagy nyüzsgés és nagy mennyiségű program nélkül. Azokra a gyerekekre viszont a szokottnál is nagyobb figyelem jut, akiknek nem adatik meg, hogy szülő legyen mellettük. Akadnak ugyanis olyan kis betegek, akik egyedül maradnak karácsonykor. Akár azért, mert szüleik nem engedhetik meg maguknak az utazást vagy a családtól való távollétet, akár azért, mert állami intézmény lakói, és nem családból kerültek a kórház falai közé. „Teljes evidencia, idén pedig különösen, hogy egyetlen gyereket sem hagyunk magára. Elözönlik a szülő nélküli gyerekeket az ápolók, szakdolgozók, és szeretettel felkarolják. Nem hagyják, hogy magányosak legyenek. Végtére is olyan emberek dolgoznak itt, akik ezt örömmel teszik és elhivatottsággal. Ezeket a gyerekeket megkülönböztetett szeretettel veszik körbe a kórházi dolgozók. Sőt a többi gyerek szülei is kinyílnak feléjük. Együtt ülnek a gyerekek egymás ágyán, közösen bontogatják az ajándékokat és eszik a narancsot és a banánt. Egy valódi közösségé formálódik a kórterem és a kórház, idén pedig még inkább ez a jellemző, mivel mindenki megéli, hogy más az ünnep a megszokotthoz képest, kevesebb látogatóval meghittebb és intimebb közegben zajlanak majd a napok. Még inkább felértékelődik tehát minden emberi gesztus” – magyarázza Reményi Imre.
Maszk adományok a kórháznak (Fotó: Bethesda Gyermekkórház)
Így segíthetünk, ha szeretnénk
A sok ajándék és a sok segítség egy kórház, különösen gyermekkórház esetén kifejezetten jó helyre kerül és rendkívül hálás is érte az intézmény. Felmerül azonban a kérdés: mit tud tenni az az ember, aki tárgyakkal vagy pénzzel nem tud támogató lenni, a szándék és késztetés viszont dolgozik benne, hogy tegyen, adjon, segítsen. Reményi Imre elmondása szerint sok program és közös élmény tud erre alkalmat adni. A kórház és az alapítvány is örömmel várja mindazok jelentkezését, akik úgy érzik, tettekkel és aktív cselekvéssel tudnak részt vállalni az örömszerzésben. Első alkalommal egy telefonbeszélgetés során mérik fel azt, hogy milyen módon tud segíteni a támogatni vágyó érdeklődő. Ezt követően pedig egy személyes találkozás alkalmával beszélik át a részleteket. Mindenkinek tehát, aki úgy érzi, hogy étellel, zenés programokkal, beszélgetésekkel vagy akár burkolással és festéssel adni tud és szeretne, csupán egy telefonhívásába kerül a következő lépés. Ugyanakkor Reményi Imre önzetlenül és őszintén azt is elmondja: minden kórház, minden szociális intézmény számára fontos az ilyen típusú támogatás. Érdemes tehát gondolni életkortól és helyzettől függetlenül bárkire, ha segíteni szeretnénk. Hiszen egy emberi gesztus mindig és mindenhol sokat ér. Karácsony után is.
Hitvallás
„II. János Pál pápa azt mondta egy magyarországi látogatása során: »a betegek szentek«. Az egészségügyben eltöltött hosszú idő megtanított rá, hogy ez tényleg így van. Hiszem, hogy túl azon, hogy a betegség számos kellemetlen tényezővel, lelki megterheléssel, szorongással jár együtt, mégis építkezni is képesek vagyunk belőle. Kigyógyulva az ember őszintébbé, tisztábbá válhat – teszi hozzá tapasztalataihoz Reményi Imre. – Mi, felnőttek ezt talán tudatosabban átélhetjük, a gyerekeknek ugyanakkor nincs szükségük arra, hogy ezen gondolkozzanak. Velük egyszerűen csak megtörténik a csoda. Ha az egészségügyi dolgozók, a Bethesda kórház dolgozói és jómagam ehhez valamicskét hozzájárulhatunk, akkor nem éltünk hiába.”
Kiemelt kép: MTI / Mónus Márton
