Biztosan számodra is ismerős a december közeledtével megváltozó utcakép hangulata. Karácsonyi zene, fények, árusok, akciók, na és persze csillogó kirakatok, roskadozva ajándéknak való divatos termékekkel, amelyek már az üvegen át képesek azt duruzsolni a gyanútlan járókelő fülébe, hogy „vigyél haza!”.
Egyik fórumozónk így ír erről:
„Annyira felfújják a karácsonyt, hogy teljesen elveszti a varázsát. Mindenki ide-oda rohan, főz, mos, takarít, és persze rengeteg pénzt költ. Divatba jöttek a legnagyobb, a legnépszerűbb és a legdrágább ajándékok, az meg mindegy, hogy akár a gatyád is rámehet. A legtöbb ember ma már nyűgként éli meg a karácsonyt… De egy kis odafigyeléssel ki lehet zárni a befolyásoló médiát, a rohanást meg a többit. Mi igyekszünk figyelni a karácsony igazi jelentésére. Bár nehéz megtartani az ünnepeket úgy, ahogy kell, giccsparádé és minden egyéb nélkül, de próbálkozni azért lehet!” (SweetPrincess).
És nemcsak lehet, hanem kell is – egy valódibb, igazibb, a külsőségek helyett a gondtalan együttlétet előtérbe helyező ünnep reményében, így hát mi is összeállítottunk egy hagyományokra építő karácsonyi ütemezést.
| Díszíts a természet kincseiből! |
A karácsony eredete szerint keresztény vallási ünnep, Jézus születésének a napja, amely mára kibővült az öröm, a béke és a család fogalmával. Azonban fontos tudni, hogy már jóval a kereszténység megjelenése előtt az ókori népek is ünnepeltek ebben az időszakban. Karácsony környékére esett ugyanis a téli napforduló, miáltal az új tavasz, az új termés, a Nap újjászületése, valamint a hosszú és hideg éjszakák megszűnése felett érzett örömüknek adtak hangot.
• Amikor örökzöldet használunk az adventi koszorúhoz, élő fenyőfát állítunk a szobába, netán tobozból, mogyoróból, dióból vagy szárított gyümölcsökből készítünk karácsonyi díszeket, a természet és a világ újjászületéséről emlékezünk meg. A valódi termésekből készült díszek mindig sokkal mutatósabbak, hangulatosabbak, nem utolsósorban pedig olcsóbbak, mint a boltok polcain sorakozó darabok. Ráadásul az elkészítésükkel járó kedves bíbelődés garantáltan a szívünkbe csempészi az ünnep varázsát.
| Felelevenítendő népi hagyományok |
A decemberi ünnepkörhöz kapcsolódó népi szokások, jóslatok, babonák és varázslatok tárháza szinte kifogyhatatlan, azonban többségük ma már feledésbe merült. Közülük gyűjtöttünk néhányat:
• A régi időkben karácsony és újév között számos munkát megtiltottak a nők számára. Például úgy tartották: aki ilyenkor fon, meggörbül az ujja. Szerencsére ez a veszély ma már kevés hölgyet fenyeget. De nem volt szabad mosni és kenyeret sütni sem. Alapos indok a két ünnep közti pihenésre, nemde?
• Természetesen nem maradhat ki a karácsonyi férfifogó praktika sem. A hajnali misére való harangozáskor az eladó lányok mézet vagy cukrot ettek, hogy ettől édes legyen a nyelvük, s könnyűszerrel férjet édesgessenek magukhoz. Igaz-e, vagy sem, egy próbát igazán megér a dolog.
• Biztosan ismerősebb számodra a Luca-napi szokás: december 13-án elkezdtek egy széket készíteni, amelyet karácsony előestéjére fejeztek be. Aki a templomban az éjféli misén erre ráállt, állítólag meglátta, ki a boszorkány.
• A népi hagyományok különleges részét képezték a jelmezes játékok. Ilyen volt a betlehemezés, vagyis Jézus születésének színielőadás-szerű bemutatása. A gyerekek beöltöztek, házról házra eljátszották a történetet, és cserébe természetesen mindenhol megvendégelték őket. Hasonlóan karácsonytájéki, ugyanakkor már az új évet köszöntő népszokás a regölés: a fiúk kifordított bundában, kezükben lánccal, bottal, csengővel végigjárták a falut, és új esztendei jókívánságokkal halmozták el a háziakat. Ezen szokásokat ma már kevés helyen tartják, holott érdemes lenne, mert mind a gyerekek, mind a vendégvárók számára örömteli eseményről van szó.
| Ajándékozás – szeretetünk jelképe vagy pénzorientált szokás? |
| Szent Miklós püspök népszerű szent volt a középkorban, aki jót tett a szegényekkel és a gyerekekkel, ezáltal napja az ajándékozó jóság ünnepe lett. A legenda szerint három szegény lány ablakába három zacskó aranyat tett, hogy segítségével tisztességesen férjhez mehessenek. E hagyományt követve december 6-a előestéjén megajándékozzák a gyermekeket. Néha a Mikulás maga is megjelenik, általában zajos krampuszkísérettel, máskor csak ajándékot rejt a kipucolt cipőcskébe, harisnyába. A kedves hagyományt érdemes tartani, feleleveníteni, és nem csupán a kisgyermekes családokban! |
Már a régi rómaiak is megajándékozták egymást ezekben a napokban, bár ők az új év eljövetelét ünnepelték. Ettől kezdve az ajándékozás szokása mindvégig fennmaradt, végül akkor teljesedett ki, amikor a karácsony igazi családi ünneppé vált. Közben folyamatosan változott az elképzelt földön túli ajándékozó személye. Nálunk a 16. századtól a Mikulás terjedt el, akinek a valódi ünnepnapja december 6-án van, azonban a szokások keveredése révén sok helyütt ő is beállt a karácsonykor ajándékot hozók népes táborába. Az 1600-as évek elejétől helyette inkább a Jézuska, a kis Jézus lépett elő, mondván, hogy mégiscsak az ő születésnapját ünnepeljük. A december végi ajándékozás tehát közel sem mai találmány. Oka valószínűleg az ünnep örömteli jellegében keresendő. Na igen, de mikortól számít túlzásnak a dolog?
Sokan támadják a karácsonyt, amiért egyre anyagiasabb jelleget ölt. Elegük van a drágábbnál drágább ajándékok hajszolásából, amelyekre gyakran nincs is valódi szükségünk.
• Ha te is közéjük tartozol, és unod az ajándékozás körüli felhajtást, beszéld meg a családdal, barátaiddal, hogy idén egyszerűen ne ajándékozzátok meg egymást. Nehéz megállni, de hidd el, nem történik tragédia. Általában a gyerekek jelentenek kivételt, akik természetesen nagyon tudnak örülni a fa alatt megbúvó, nekik szánt meglepetéseknek. De még jobb megoldás, ha megbeszélitek, hogy apró, jelképes, találó ajándékokra szorítkoztok, vagy esetleg a saját készítésű meglepetések mellett döntötök. Meglátod, egy ilyen megállapodás jelentősen emeli majd az ünnep hangulatát, ráadásként pedig erősen csökkenti a költségeket.
| Néhány szó a karácsonyfáról |
Az ünnep előtt otthonunkba költöző örökzöld elődje az úgynevezett karácsonyi életfa vagy termőág volt, amelyet a mestergerendára akasztottak. Ezt az élet és a természet megújulásával hozták kapcsolatba, míg más magyarázatok a tudás fájáig és az első emberpár, Ádám és Éva történetéig vezetik vissza eredetét. A karácsonyfa-állítás szokása a 17. századi Németországban alakult ki, de nálunk csak a 19. század második felében terjedt el, a bécsi udvar ösztönzése nyomán, kezdetben csak a nemesi családok körében.
• Ekkor még gyümölcsöket, aranyláncokat, édességet, papírdíszeket akasztgattak a fára. Helyüket mára az üveg és műanyag karácsonyfadíszek vették át, pedig az aggatnivalók saját kezűleg történő készítése igazán hangulatos közös program az egész család számára. Ki ne emlékezne az ezüstpapírral bevont papírdíszekre, diókra vagy a csillogó angyalhajra?
• Bár a boltok polcai roskadoznak a karácsonyi édességek súlya alatt, ha ragaszkodsz a hagyományos karácsonyi szokásokhoz, magad is készíthetsz fára való nyalánkságot, például szaloncukrot, mézespuszedlit vagy habcsókot.
| Mi kerüljön az ünnepi asztalra? |
A szépen feldíszített asztalt szeretteink társaságában körülülni egyet jelent az összetartozás érzésével. Bár manapság már a legkülönfélébb ételek kerülnek az ünnepi terítékre, érdemes górcső alá venni, hogy is néz ki a népi hiedelmek alapján összeállított karácsonyi menü.
• A régi időkben főételként nálunk a disznóhús szerepelt, mondván, hogy a sertés előrefelé túr az orrával, így a gyarapodást, az előrehaladást jelképezi. Ebből a gondolatmenetből kiindulva szárnyas nem kerülhetett az ünnepi asztalra, mivel az hátrafelé kapar. A manapság már népszerű pulyka angolszász eredetű hagyomány.
• Ha hüvelyest is tartalmaz az étel, mint babot vagy lencsét, az gazdagságot, szerencsét jelent a háziak számára.
• Bár nem számít ünnepi fogásnak, talán érdemes megpróbálkozni karácsonykor a mákos tésztával, amelynek fogyasztása a népi hiedelem szerint jó házasságot helyez kilátásba.
• Ha fokhagyma is kerül a karácsonyi ételbe, a hagyomány szerint a ház lakói egészségnek örvendhetnek.
• A rántott hal osztrák eredetű ünnepi fogás, nálunk is hamar elterjedt, és még ma is közkedveltnek számít. A feltálalt hal pikkelyei szintén a pénzt, a gazdagságot, a szerencsét jelképezik.
• A vacsora után érdemes közösen elfogyasztani egy almát, ugyanis a hiedelem szerint erősíti a család összetartozását.
• Természetesen a hagyományos édességek sem maradhatnak ki, mint a bejgli vagy a diós és mákos patkó.
• Végül egy jó kifogás, ha az embernek semmi kedve vacsora után mosogatni: a régi időkben nem szedték le az ünnepi asztalt, hogy a kis Jézus éjszaka találjon ennivalót, illetve ezzel vetítsék előre a család bőségét.
| Kapcsolatok ápolása |
Ilyenkor decemberben fontos, hogy egy kicsivel jobban odafigyeljünk egymásra, elvégre az ünnepeknek erről kellene szólnia.
• Oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel és távol élő rokonaiddal is az ünnep meghittségét! Kör e-mail helyett válassz ízlésednek megfelelő képeslapot, de ne elégedj meg a rányomtatott „boldog karácsonyt!” felirattal, hanem írj rá saját kezűleg néhány személyes, kedves sort!
• Hívd meg az ismerőseidet, a kollégáidat, a szomszédaidat, és szervezz „mindenki karácsonyá”-t! A lényeg, hogy a résztvevők hozzanak „ki-ki amit tud” alapon saját készítésű süteményt, ropogtatnivalót, esetleg forralt bort. Jó melegen felöltözve akár az utcán is lebonyolítható a rögtönzött karácsonyi összejövetel.
• Látogasd meg rég nem látott rokonaidat, a barátnődet, akiről évek óta semmit sem hallottál, vagy lepd meg a szomszédban élő házsártos idős nénit egy tálca sütivel. Meglátod, megéri – és nem csak így karácsonytájt.
