Egyszer minden szülő életében eljön a pillanat, amikor gyermeke felteszi a kérdést, miszerint „létezik-e az ezerkarú, bolygószerte aktív, ajándékosztó Mikulás”, vagy hogy „tényleg a Jézuska csempészte-e azt a karácsonyi ajándékot a fa alá, amit kicsivel korábban még a nagyi, netán az apa babrált éppen a tűlevelű alatt”? Ezekben a felelősségteljes pillanatokban csak egy jó dolog van, mégpedig hogy (jó esetben pár évvel) megelőzik a hogyan születik a gyerek?-témakört, amitől ha lehet, szülőként még jobban leizzadunk. Na, de térjünk vissza a „nem is a Mikulás/Jézuska hozza” felvetéshez.
6-8 évesen már megbirkóznak a hírrel
A legtöbb szakértő azt állítja, ideális esetben ezzel a ténnyel a gyerekek 6-8 éves koruk táján szembesülnek. „Bármikor is mondjuk el, azzal tisztában kell lennünk, hogy egy ilyen közléssel örökre véget ér a gyermeki ártatlanságnak egy korszaka” – figyelmeztet Marie Hartwell-Walker, egy amerikai pszichológiai intézet munkatársa. Vagyis lezárul a kicsik számára egy izgalmas fejezet, amiben a szülők és a Mikulás titkos cinkosok voltak, a gyermek meg egy hatalmas kaland élvezője és főszereplője. A szintén örömet jelentő ajándékok persze megmaradnak, csak a fény, a varázs múlik el.
A néha szuperhősként kezelt Mikulásról két hétéves és egy nyolcéves fiút kérdeztünk. Ketten – egy testvérpár, Doma és Bene – igen felvilágosultak voltak. Bizalmasan elárulták, tudják, hogy beöltözős, kamu-Mikulások is vannak. Ami jó nagy átverés, de ők stabilan figyelnek, őket aztán nem lehet átverni! „Képzeld, tavaly a nagybácsink öltözött be, de én észrevettem, sőt azt is, hogy a suliban sem az igazi járt. Az igazi Mikulást nem lehet ám látni” – világosít fel Doma, miközben a hétéves Oli hatalmas, tágra nyílt tekintettel figyel. Úgy tűnik, neki még ez is új infó a haveroktól, amit fel kell dolgozni. Ő azt hitte, mindegyik igazi, de úgy emlékszik, a kertben is látott egyszer egyet elszaladni. „Nem mondom el neki, addig jó, ameddig izgalomban tartja. Persze ha majd a suliban keringő folyosói pletykákból összerakja, és szembesít ezekkel, nem fogom tagadni” – mondja Oli anyukája, Rita, aki szinte biztos benne, hogy élénk képzelőerejű fia nagyon csalódott lesz, ha kiderül, hogy nincs Mikulás.
„Szerettük volna, ha a lehető legkésőbb tudja meg, hogy nincs Jézuska”
Némi csalódás követte ezt a fajta „nagyfiúvá válást” Rózáéknál is. „Nálunk szerencsésen alakult a helyzet, a gyerekek között 8 év különbség van, a nagyobbik fiam 7 éves volt, amikor rájött, hogy nincs Jézuska. Abban az évben nem volt annyira izgatott, mint korábban. Rendben megvacsorázott, fogat mosott, és csak utána látott neki az ajándékok kibontásának. Elkeseredtem, mert szülőként is az a legnagyobb öröm, amikor az látod, hogy a gyereked mennyire odavan a karácsonyért. A második fiamnál már tudatosan megpróbáltuk úgy irányítani a dolgokat, hogy a lehető legkésőbb tudja meg, hogy nincs Jézuska. A testvére pedig örömmel vett részt a játékban, titkos leveleket írt a Mikulás nevében, sőt ő vezette be a Fogtündér intézményét is. 10 éves koráig hitt a Jézuskában és barátaiban.”
Emese ezzel szemben szinte észre sem vette, hogy kigyógyult a Mikulás-hitből. „Hatéves koromban egy rutinvita hevében közölte velem a nővérem, hogy ha ilyen vagyok, tudjam meg, nincs Mikulás. Sőt, ha már itt tartunk, se húsvéti nyuszi, se angyalka, se ajándékhozó Jézuska. Nagyon felhúztam magam, de úgy tettem, mintha rég tudnék erről. Aztán később összeraktam, hogy nahát, tényleg voltak erre utaló, gyanús jelek, és mintha. Egyébként egyáltalán nem éreztem traumának, mert tudtam, hogy az ajándékokat attól még odavarázsolják, csak nem ők.”
Tény, hogy minden gyerek más. Azzal kapcsolatban, hogy a mienk hogyan is fog reagálni egy hasonló hírre, soha nem mehetünk biztosra, de azért akad pár támpont a szakértők szerint, ami megkönnyítheti ilyenkor a szülők helyzetét. Következzenek a legfontosabbak:
– Ha a kisgyerekünk hisz benne, nyugodtan falazzunk kitalált sztorikkal a szuperképességű, a kéményen valóságos jógiként bepréselődő pocakos Télapónak.
– Ne erőltessük a kicsikre az igazságot, ha úgy látjuk, még nem állnak készen erre.
– Ne aggódj, hogy túlságosan elhúzódik ez a gyermeki hit. Ahogy egy gyermek idősebb lesz, többnyire 9 éves korára már egészen fejlett logikai érzéke lesz, és sok mindent „összerak” magától is. Ha pedig fel is teszi a nagy kérdést, nyugodtan kérdezz vissza, hogy neki mi a véleménye a dologról. A válaszból látni fogod, mennyire készült fel egy hasonló hír fogadására.
– Számoljunk azzal, hogy különféle reakciókat válthat ki belőle, ha megtudja, nincs is Mikulás/Jézuska. Szakértők szerint a gyermek éppúgy fogadhatja nevetve, mint dühösen vagy sírva a hasonló hírt.
– Készüljünk történetekkel! Ha már tisztázzuk vele a kérdést, akkor meséljünk a szokások eredetéről, történetéről, és arról, ki is volt Jézus és Szent Miklós, ez segít lezárni a korábbi korszakot, és tiszta alapokra fekteti az újat.
