Test, ha beszél az állásinterjún

De mit kell tennünk és hogy nem szabad viselkednünk, hogy sikeresek lehessünk?

Ami nem a beszéd

Nonverbális tényezők alatt minden olyan viselkedési elemet értünk, ami nem maga az elhangzó információ. A testtartás, hangszín, hanglejtés (intonáció), beszédtempó, hangerő, beszédritmus, távolságtartás, arcjáték, gesztusok, és az öltözködés is mind-mind ide tartoznak. És tudni kell azt is, hogy a kommunikáció akkor lesz csak hiteles, ha a verbális és nonverbális tényezők összhangban vannak egymással. Ha például igazat mondunk, nem sütjük le a szemünket és nem tesszük a szánk elé a kezünket.

Ha már elértünk odáig, hogy interjúra hívnak minket, bátran jelenhetünk meg abban a tudatban, hogy érdeklődnek irántunk. Sőt, potenciális munkatársak vagyunk! S ha kellőképpen felkészülünk az interjúra, fellépésünk sokkal magabiztosabbnak, ezáltal hitelesebbnek hat majd. Nehéz ilyenkor nem izgulni, de egyrészt van az a kategória, amikor az ember az esélytelenek nyugalmával indul, amikor már olyan sok sikertelen interjún van túl, hogy nem is érdekli, és van olyan is, hogy az ember megérzi: övé lesz a hely. Mindegy, fő a nyugalom és a magabiztosság.

Állás interjúra megyek!

Először is, mindenekelőtt pontosnak kell lennünk! Semmi esetre sem késhetünk el, inkább érkezzünk kicsit korábban (de negyed óránál nem hamarabb), ha ismeretlen számunkra a környék, térképezzük fel előtte, vagy induljunk el jó időben, és sétáljunk pár háztömböt vagy hallgassunk zenét az autóban, de ne késsünk el!
A hölgyek állásinterjúra nem rövid szoknyában, túlságosan dekoltált blúzban, és harsány színű öltözékben mennek, mert elvonja a figyelmet és komolytalan. Gondoljanak csak Sallyre, vagyis Michelle Pfeifferre A hírek szerelmesei című filmben. Szörnyű ciklámen kosztümében, kócos hajával nem volt túl bizalomgerjesztő jelenség a demofelvételén…de mivel az interjún többségével nem Robert Redfordok kérdeznek, ne reméljük, hogy ennek ellenére sikert arathatunk…
Ezután illik odafigyelni arra, hogyan lépünk be a szobába, terembe. Legyünk mosolygósak, kedvesek, húzzuk ki magunkat. Kézfogásunk legyen rövid és határozott, közben pedig nézzünk a másik szemébe, de természetesen ne túl hosszan, ellenben ne is kapjuk el a tekintetünket. Előbbi ugyanis akár agresszív, akár kihívó, vagy túlságosan fürkésző, utóbbi pedig félénk, határozatlan, sőt sunyi magatartásra is utalhat.
Csak akkor üljünk le, ha hellyel kínálnak, és ügyeljünk arra, hogy testtartásunk ne legyen zárkózott. Ne kulcsoljuk össze mellkasunkon a karunkat, ez ugyanis egy nagyon zárt, feszült helyzet, ami ilyenkor nagyon rossz benyomást kelt. A lábunkat se tegyük keresztbe, még a hölgyek is jobb, ha szép, összezárt térddel ülnek. Testtartásunk lehetőleg legyen laza, természetes, beszéd közben ne tördeljük a kezünket, vagy markolásszuk a szék karfáját. Itt is igyekezzünk minél természetesebb szemkontaktust felvenni, a beszélgetőpartnerrel tartsunk így is folyamatos kapcsolatot, de beszéd közben nyugodtan nézhetünk másfelé, egyáltalán nem baj, ha elkalandozik a tekintetünk, csak tudjunk időnként visszatérni a kiindulóponthoz.

Akaratlan kézjelek

Ha kezünkkel megérintjük a szánkat vagy az orrunkat, esetleg hosszabb ideig ott is tartjuk, az nem csak azért szerencsétlen dolog, mert a kérdező nem fogja tisztán hallani a válaszunkat, hanem hazugságra, elhallgatásra, információvisszatartásra következtethet. Ezért ne vakargassuk a fejünket se! A nők pedig ne csavargassák a hajukat, mert ezzel csak az idegességüket jelzik.
A fejünket se hajlítgassuk össze-vissza, ne csapjuk hátra és ne fészkelődjünk a széken. Válaszainkban ügyeljünk arra, hogy ne beszéljünk negatívan korábbi munkahelyeinkről, munkatársainkról, mert ez is éppen olyan negatív benyomást kelt. És soha ne feleljünk nem tudommal!
Merjünk kérdezni! Érdeklődjünk a kérdéses pozícióról, a pontos munkakörről, kérdezzük meg, ki lesz a felettesünk, miért üresedett meg a hely, és kérdezzünk rá az előrelépési és képzési lehetőségekre is, ezzel ugyanis ambíciónkat és lelkesedésünket fejezzük ki.

Összegezve tehát: kerüljünk minden olyan gesztust, ami az idegességet, feszültséget helyezi előtérbe, hangsúlyozzuk felkészültségünket, nyugalmunkat, kedvességünket és ambíciónkat. Akármennyire is nehéz ilyenkor koordinálni a viselkedésünket, de annak ismeretében, hogy ezzel mennyire megalapozhatjuk sikerünket, érdemes odafigyelni és igyekezni mindig önmagunkat adni, kerülni a közhelyet és mindenekelőtt belülről, igazán mosolyogni!