Villámgyors hazatérés

Noémi és Zoli jó előre megtervezték, hogyan fogják megoldani ezt a fogas kérdést. A budapesti bababarát Szent István Kórházban, az alapítványi szobában mindannyiuk számára akadt volna hely, így nyugodt szívvel várakoztak a nagy napra. Azon a bizonyos vasárnapon még sehol sem voltak a méhösszehúzódások, amikor Noéminek hirtelen olyan érzése támadt, hamarosan szülni fog. Ezért aztán a húga ott is maradt náluk, hogy vigyázni tudjon Dorkára. Az esti filmnézés idején már érezhető volt valami bizonytalan, rendszertelen fájásféleség, ezért biztos, ami biztos, Zoli elment az autóért. Végül este tizenegyre értek a kórházba, ahol telt házas szülőszoba fogadta Noémiéket. Hiába, ez a népszerűség átka! Sokan választják a Szent Istvánt, hiszen gyönyörű, alternatív szülőszoba, vajúdókád és bababarát csecsemőgondozók várják a kismamákat. Így aztán az éjszaka közepén is minden szülőszoba és minden vajúdóágy foglalt volt…
– A vajúdókádat szívesen kipróbáltam volna, de esélyem sem volt, hogy a közelébe kerüljek. Végül nem is hiányzott, nagyon zavart a tömeg. Szívesen beszélgettünk volna Zolival, de olyan nagy volt a csönd, és bárhová néztünk, mindenütt vajúdott valaki. Ezektől a kellemetlenségektől eltekintve könnyen és gyorsan ment a szülés. Hajnali három felé nagy megkönnyebbülésemre végre én is bekerülhettem az egyik szülőszobába. Ekkor már csak az utolsó, valóban nehéz félóra volt hátra. Labdára ülve vajúdtam, Zoli átkarolt, ez nagyon jólesett. Az orvosom akkor érkezett, amikor már eltűnt a méhszáj, de szerencsére semmilyen beavatkozásra sem volt szükség. Választott szülésznőm, Józsa Andrea gátvédelmet végzett, így minden sérülés nélkül megúsztam a szülést. Emlékszem, amikor Dorka született, rögtön elcsitult, ahogy a hasamra fektették. Nóra viszont hangosan bömbölt, pedig még nyákszívás sem volt. Lehet, hogy az



én nyugtalanságom hatott rá? Csak akkor hallgatott el, amikor később megszoptattam. Második kislányunk 3210 grammal, 54 centis testhosszal született, és alig volt valami hajacskája. Olyan pici és vékony volt! Egészen elfelejtettem, milyen is egy újszülött, pedig nem is olyan rég még Dorkával voltam ugyanitt! – meséli Noémi.

Füstbe ment terv
Ezután boldog együttlét következhetett volna édes hármasban, de alighogy megszületett Nóri, a kis családnak máris távoznia kellett, mert a következő kismamának kellett a szülőszoba. Így visszakerültek a teli vajúdóba a megfigyelés idejére, s ekkor jött az újabb csalódás, ami persze az előzmények ismeretében cseppet sem meglepő fordulat: az alapítványi szoba foglalt volt! Ráadásul kiderült, hogy Dorka felébredt otthon, s hiába fogadta a mosolygós, szeretett nagynéni, krokodilkönnyeket hullatott, nagyon hiányolta az anyukáját. Noéminek sem volt könnyű, amikor ezt megtudta. Másnap reggel persze már hozták is be a nagylányt, de Dorka csak sírdogált, nyűglődött, így aztán Noémi gyorsan megszoptatta. Nem telt bele sok idő, már egymás mellett aludt a két testvér… A szoba azonban nagyon kicsi volt, egyetlen ágy fért el benne csupán, s amikor felébredt Dorka, kénytelen volt hazamenni a papával. Ismét nagy sírás következett, Noémi pedig egyre rosszabb hangulatban várta, hogy múljék az idő.

Saját felelősségre
Dorka számára az anya nélkül töltött második éjszaka is gyötrelmes volt. Hiába nyugtatgatták otthon, nem jött álom a szemére, sírt, esze ágában sem volt ágyba bújni, de aztán édesapja a végén mégis megoldotta a dolgot! Noémi azonban eldöntötte, hogy másnap hazamegy Nórival. Igaz, csak saját felelősségre tehette, hiszen a szülés óta csupán 36 óra telt el. Házi gyermekorvosuk azonban írásbeli nyilatkozatban vállalta az újszülött további figyelemmel kísérését, így csak oltásra és a PKU-szűrővizsgálattal járó vérvételre kellett pár nappal később visszamenniük a kórházba. Noémi pedig egy cseppet sem aggódott. Tudta, hogy a szoptatás menni fog, és az sem ijesztette meg, hogy Nóri elég aluszékony volt az első két hétben.

Végre otthon
Így történt, hogy sorozatunkhoz nem született a kórházi napokat megörökítő fénykép. Mire fotósunk megérkezett volna, már a család kicsi, egyszobás otthonában készíthette el az első képeket.
– Ha Dorka látja, hogy Nóri szopik, felcsillan a szeme, és ő is odabújik szopizni. Előfordul, hogy csak pár kortyot kér, de szemlátomást megnyugtatja a tudat, hogy neki is szabad, ha akar. Dorka sosem próbálta a kishúgát eltaszigálni, de szopás közben gyömöszölni próbálja, mint egy játék mackót, ezt persze nem engedem neki, hanem a kezébe nyomok egy plüssjátékot. Egy-egy alkalommal

mindkét lányom csak egy mellből szopik, legközelebb pedig cserélünk. Nórit kéthetesen mértük meg először a gyerekorvosnál, addigra több mint hatvan dekát hízott. Érdekes, hogy mióta hazajöttünk a kórházból, Dorka átalussza az éjszakát, csak nappal szopik, pedig korábban minden éjszaka kérte. Mintha megnyugodott volna, hogy minden a régi, anya hazajött, együtt alszik az egész család, csak éppen van itt még valaki. Azt a valakit puszilgatja, simogatja, érdeklődéssel figyelgeti, de féltékenységnek semmi nyoma. Ezek szerint nem tekinti vetélytársnak…

W. Ungváry Renáta
Fotó: Szabadi Katalin
Következő számunkból megtudhatják, hogyan költözött új, tágasabb lakásba a család, és hogyan zajlott két aprósággal a költözködés.