Kismama Extra 2005. november

X=?

Olvasóink 2004 szeptemberében és novemberében olvashatták Az én történetem rovatban a kecskeméti szülészettel kapcsolatos levelek áradatát. Még így, egy év távlatából is szívszorító újraolvasni azokat a sorokat, akkor pedig azonnali cselekvésre ösztönözték szerkesztőségünket. Az olvasói levelek gyűjteményét eljuttattuk az illetékeseknek, és kértük, változtassanak a kifogásolt gyakorlaton. Magazinunk 50. oldalán olvashatják a végeredményt, rooming-in, igény szerinti szoptatás továbbra sincs. Az egyik akkori levélíró, P.M. felajánlotta segítségét az újszülött részleg dolgozóinak, hogy anyagi támogatásával szoptatással kapcsolatos továbbképzést szervezhessenek. Erre nem tartottak igényt, ám a városi és környékbeli védőnők közül sokan mégis részt vettek egy ilyen tanfolyamon.

Úgy gondoltuk, olvasóink számára is érdekesek lehetnek annak a levelezésnek a részletei, amelyet egy év alatt a kecskeméti panaszokkal kapcsolatosan folytattunk. Kezdjük azzal, amelyet főszerkesztőnk a Bács-Kiskun Megyei ÁNTSZ vezetőjének írt.

Dr. Városi Zsuzsanna Megyei Tiszti főorvos

ÁNTSZ Bács-Kiskun Megyei Intézete

Kecskemét

Mellékletek:

A Kismama magazin 2004. szeptemberi száma

Szakirodalom-lista

Tisztelt Tiszti Főorvos Asszony!

Bálits Éva vagyok, a Kismama magazin főszerkesztője. A következő ügyben kérem segítségét, mert hiszem, hogy közös ügyünkről van szó:

Számos olvasónk adott hangot jogos elégedetlenségének a kecskeméti Bács-Kiskun Megyei Kórházban, a szülészeten és az újszülött részlegen tapasztalt gyakorlat miatt. Az olvasói leveleket, a Kismama magazin ezzel kapcsolatos írását, és a prof. dr. Godó György osztályvezető főorvoshoz eljuttatott levelünket mellékleteivel együtt Önhöz is eljuttatjuk.

Szeretnénk az Ön véleményét is közölni lapunkban a kecskeméti szülészeten alkalmazott eljárásokról! Olvasóink teljes körű tájékoztatásához hozzátartozik, hogy arról is informáljuk őket, hogyan érvényesíthetik saját és újszülöttjük jogait az egészséges életkezdéshez és az igény szerinti szoptatáshoz. Magyarországon a Védőnői Szakmai Kollégium és a Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium egyaránt az igény szerinti szoptatást ajánlja, és szorgalmazza az anya és újszülöttje 24 órás együttes elhelyezését. Szeretnénk olvasóinkat is tájékoztatni arról, mikor remélhetik, hogy megváltozik a jelenlegi gyakorlat, amely egyébként – mint az köztudott – egyáltalán nem csak a kecskeméti szülészetre jellemző.

Köszönjük türelmét, és reméljük, személyes tekintélyével is közbenjár azért, hogy az áldatlan állapotok megváltozzanak! Kérjük, hogy állásfoglalását, véleményét, javaslatait 2004. október 20-ig juttassa el szerkesztőségünkbe. Természetesen készek vagyunk személyesen is ellátogatni Önhöz, hogy álláspontját és tervezett intézkedéseit megismerjük, és következő lapszámunkban, minden magyar kismama megnyugtatására közzétegyük.

Levelünket természetesen elküldtük dr. Godó Györgynek, dr. Kecskeméti Editnek, az UNICEF magyarországi irodája vezetőjének, Odor Andrea országos vezető védőnőnek és dr. Ulveczky Erzsébetnek, az ÁNTSZ Egészségvédelmi főosztálya vezetőjének.

Budapest, 2004. október. 1.

Üdvözlettel:

Bálits Éva

a Kismama magazin főszerkesztője

A megyei ÁNTSZ vezetőjének válasza

Köszönettel megkaptam az olvasói levelekben megfogalmazott hibákat, hiányosságokat, helytelen gyakorlatot feltáró véleményeket a Kecskeméti Megyei Kórházzal kapcsolatban.

Fontosnak érzem Önt tájékoztatni arról, hogy Intézetünkhöz egyetlen panasz, elégedetlenséget kifejező bejelentés sem érkezett az elmúlt öt év folyamán.

Munkatársaimmal célzott ellenőrzést végeztünk a Megyei Kórházban, melynek során szakterületenként áttekintettük a jelenlegi helyzetet, összefüggésben az Önök olvasói által felvetett problémák konkrét vizsgálatával.

Az ellenőrzést egyidejűleg végezték járványügyi és kórház higiénés szakemberek, megyei vezető védőnő és a megyei vezető ápolónő.

Megállapításaink az alábbiak.

1. A kórházi védőnő feladatait a lehetőségek keretein belül körültekintően, lelkiismeretesen, a szakmai szabályok szerint végzi.

2. Az éves születésszámhoz viszonyítva az egy anyára jutó védőnői munkaidő kevés, tartós távolléte idején a helyettesítése nem megoldott.

3. A higiénés ellenőrzés során megfelelő gyakorlatot és kielégítő állapotot tapasztaltunk. Az NST, CTG vizsgálóban bevezették az egyszer használatos lepedők alkalmazását. Részletes jegyzőkönyv készült a teljes körű kórházhigiénés ellenőrzésről.

4. Az újszülöttek, koraszülöttek, csecsemők táplálásának higiénés rendjét protokoll szabályozza. A gyermekek táplálásával kapcsolatosan írásos tájékoztatót kapnak az édesanyák, melyen nyilatkoznak az általuk választott folyadékpótlásról. Írásos hozzájárulást adnak az édesanyák a lefejt anyatej felhasználására vonatkozóan.

Beleegyező nyilatkozatot írnak alá az édesanyák az újszülöttek adatainak kezelésére vonatkozóan, az újszülöttek vizsgálatához, szűrővizsgálatához, védőoltásához, szükség esetén más osztályra történő áthelyezéséhez.

5. Nyilatkoznak írásban az édesanyák, miszerint a „rooming-in” rendszer működési feltételeit megismerik, azt követően döntenek annak igénybevételéről.

Az ápolás alapfelszerelése és a kórtermi felszerelés biztosított, az ápolási dokumentációk rendben vannak, közülük a betegek tájékoztatását szolgálja az intézeti házirend, ápolási munkarend, betegek beleegyező nyilatkozatai, tájékoztató a betegjogi képviselő elérhetőségéről. Az Újszülött Részleg személyi ellátottsága nem felel meg a jelenleg érvényben lévő feltételeknek. A szakápolói létszám kétszeresével kellene rendelkeznie az Újszülött Részlegnek.

Az Ön levelét illetékességből átadtam a Megyei Kórház Főigazgatójának, hiszen a Kórház felelős vezetőjének ismernie kell az intézménnyel kapcsolatos panaszokat.

A Főigazgató úr válaszából kitűnik, hogy a 2003. évi kérdőíves betegelégedettségi vizsgálat alapján a megkérdezettek:

92%-a elégedett az orvosi munkával

89%-a elégedett az ápolói munkával

18%-a nem tartja elegendőnek a tájékoztatást

57%-a elégedetlen a fürdők, WC-k állapotával

30%-a kifogásolta a kórtermek és a folyosók állapotát.

A felmerült kifogásokat a Kórház kivizsgálja és annak megalapozottsága esetén a szükséges intézkedéseket megteszik.

A komfort javítása illetve a higiénés problémák kiküszöbölése érdekében szakmai programot készített a Kórház. A WC-k, fürdők, folyosók állapotának javítása csak jelentős beruházással érhető el, melynek forrására a Megyei Kórház nyolc éve folyamatosan pályázik, sajnos sikertelenül.

Az eddigiekben a Szülészeti Osztály szakmai megítélése jó volt, az elmúlt évhez képest kétszázzal többen szültek a Megyei Kórházban.

Az Újszülött illetve Koraszülött Részlegek szakmai mutatói jobbak az országos átlagértékektől.

Az ellátottak részéről számos pozitív visszajelzés is érkezett az Osztály illetve a Részlegek munkájáról.

Összegezve: Tapasztalataink nem támasztják alá az olvasói levelekben foglaltakat.

Jogos az Újszülött Részleg létszámhiányára vonatkozó vélemény.

Ennek a problémának a megoldását kezdeményezem a Kórház vezetése felé.

Dr. Városi Zsuzsanna, megyei tisztifőorvos

A csecsemősök levele

A 2004. szeptemberi számban megjelent cikkel kapcsolatba lenne észrevételünk, egy kicsit más szemszögből. Felismerni véltük kórházunkat a Kecskeméti Megyei kórházat, amely egyben a munkahelyünk is. Igazságtalannak tartjuk az ott leírt dolgokat. Szeretnénk, ha a másik oldal is megszólalhatna. Ezért döntöttünk úgy hogy válaszolunk az ott leírt vádakra. Megyei kórház vagyunk, míg más kisebb kórházakban ugyanilyen nővérlétszámmal, például Kiskunfélegyházán napi 1-2 szülés van, addig nálunk 10-13 szülés van egy nap, ennek majdnem a fele császármetszés. Ezzel csak azt akartuk érzékeltetni, hogy nem egyforma terhelés, ami a nővérekre hárul, ezt nem veszik figyelembe, amikor a munkánkat minősítik. Itt reagálnánk néhány dologra, amivel nem értünk egyet:

1. Kezdjük a mellre helyezéssel. Ha az anyuka nem kér segítséget a szoptatáshoz, a nővér nem tudhatja, hogy neki ez problémát jelenthet. Nincs ráírva egyik anyukára sem, hogy első vagy éppen harmadik babája-e. Másrészről meg a hét öt napján nyolctól délután háromig védőnő segít a szoptatásnál és a fejésnél. Idézet a cikkből: „az anyukáknak kötelező leadniuk a lefejt anyatejet”. Az anyukának a szülés után nyilatkoznia kell, milyen pótlást kér a kisbabájának, és ha van elegendő teje, oda adható a többi babának. Ezt az aláírásával nyomatékosítja. Senki nem kötelezi, ha fej, fej, ha nem, nem.?2. A másik kérdés, hogy tápszert vagy anyatejet kapjon a baba, ahelyett hogy hagynánk az anyukát szoptatni. Itt vissza szeretnénk kérdezni, hogy akinek három napig nincs teje, akkor az a baba három napig ne kapjon enni??3. Ehhez kapcsolódik, hogy megetetve visszük le a babákat, a kismamák szerint. Ennek mi értelme? Van elég munkánk, nem csinálunk plusz munkát! Szoptatás előtt lemérjük a babákat, levisszük anyukának szopni, visszavisszük őket az osztályra, szintén lemérjük. Ennyire nem gondolhatják, hogy gonoszak vagyunk, hogy csak azért etetjük meg őket, hogy kiszúrjunk az anyukákkal. Ezt nem gondolhatják komolyan.?4. A következő kedvenc probléma, hogy a babákból bugyog ki a tea meg a tápszer szoptatás alatt. Ilyet csak az írhat, aki nincs tisztában az újszülött emésztési folyamatával. Először is, egy újszülöttnek nem zár még jól a gyomorzáróizma, továbbá csak gondoljanak bele, hányszor vannak szegény kisbabák mozgatva két szoptatás között, például kimérjük őket tisztába tétel után, kivisszük őket a kocsira, levisszük egy emeletet, odavisszük az anyukának, és ez még egyszer vissza fele, nem beszélve arról, amikor jönnek a látogatók és fél óra alatt ötször, hatszor megmutatjuk a kisbabát.?5. A kórház, mint intézmény, napirend szerint működik, ezért van a három óránkénti szoptatás, ezt nem az intézmény dolgozói találták ki. Ha kismama a terhesség kilenc hónapja alatt érdeklődne, milyen szabályok, szokások vannak a kórházban, amit választott (mert szabad kórházválasztás van) nem érné ilyen fajta meglepetés. (…)

Mi úgy gondoljuk, mindezek a problémák abból erednek, hogy a kismamák nincsenek tisztába azzal, mi is igazából a mi feladatunk. Ezért most megragadjuk az alkalmat, és leírjuk: a mi feladatunk nem csak az, hogy levisszük szopni, és visszahozzuk őket. Többek között el kell látni az újszülött babákat, mint már írtam van olyan nap, hogy 10-13 kisbaba is születik, erre nagyrészt három ápolónő van. Még bonyolítja a dolgot, hogy sokszor egyszerre két császár metszés is van Ekkor két ember kiesik a csapatból. Marad egy ember, aki tisztába rakja, fürdeti, vizsgálatra viszi a babát, vért vesz, mutatja a babákat, vizitel a gyermekorvossal. Hirtelen ennyi, ami szinte napi tevékenység. Ezek a félreértések mind elkerülhetők lennének, ha a kismamák akkor jeleznék a gondjukat, amikor még a kórházban vannak, nem pedig hónapok, évek múlva, névtelenül. Mi is emberek vagyunk, hibázhatunk, szerintünk nincs olyan probléma, amit ne lehetne megbeszélni, orvosolni, azonnal.? Van, ami nekünk is rosszul esik: a kismamák arra sem méltatnak minket, hogy viszonozzák köszönésünket, ha belépünk a kórterembe. Sokszor tegeznek bennünket, annak ellenére hogy nem vagyunk ismerősök velük.

De hogy ne csak rosszról beszéljünk, van az éremnek egy másik oldala is. Amikor nőnapra egy hat hónapos úriembertől fényképpel együtt köszönő kártyát, karácsonyra képeslapot, szülinapi képeket kapunk. Az utcán mosolygó, babakocsit tologató kismamákkal találkozunk, akik megismernek, és még akkor is megköszönik a segítséget. Na, ezért érdemes csinálni. Ha ezek a visszajelzések nem lennének, még ennyi kolléganő se lenne pályán, pedig így se vagyunk sokan. Nagyon szeretnénk, ha ez a levél is megjelenne az újságban, mert különben arra a következtetésre jutunk, hogy csak a negatív dolgokat jelentetik meg.

Tisztelettel: A Bács-Kiskun Megyei Kórház újszülött részlegének dolgozói.

Kismama: A csecsemős nővérek levelében több elgondolkodtató mozzanat is akad, ezekből kettőt emelnénk ki. Az egyik: a dolgozók ráismertek a levelek alapján munkahelyükre, a kecskeméti szülészetre. Ezek szerint a levelekben rögzített tények, szemben az ÁNTSZ vizsgálat eredményével, mégsem állhatnak annyira messze az (akkori?) valóságtól. A másik: a csecsemősöknek arra a kérdésére, hogy mégis, mit egyen az újszülött akkor, ha az anyának három napig nincs teje, idemásoljuk munkahelyi felettesük, Godó professzor levelének erre vonatkozó részletét. Igaz, a levél szerint ezeket az információkat ismerik a dolgozók, de most tekintsünk el ettől az apróságtól. A családcentrikus szülészet elveinek megfelelően a szoptatásra való felkészítés már a terhesség alatt megkezdődik, a védőnők a terhesgondozásban résztvevők tájékoztatják az anyát a szoptatás előnyeiről és módjáról, felhívják figyelmét az igény szerinti szoptatás fontosságára.

Valljuk, hogy a rendszeres szoptatás biztosítja a tejbelövellést és az újszülöttnek nincs szüksége az ún. prelaktációs etetésre, saját édesanyja colostruma viszont nélkülözhetetlen számára. Törekszünk arra, hogy a szoptatást ne korlátozzuk se időtartamban, se gyakoriságában. Nem határozható meg pontosan sem a 24 óra alatti szopások száma, sem pedig egy-egy szoptatás időtartama. Az újszülött/csecsemő igény szerint szopik, annyi tej termelődik, amennyire szükség van, mégis előfordulhat olyan helyzet, amikor az emlő kiürítését fejéssel kell fokozni, vagy a tejelválasztást fejéssel kell fenntartani. Ennek megfelelően fontos a helyes, fájdalommentes fejési módszer megtanulása és megtanítása. Az egészséges újszülött az első napon sokat alszik, második napon már éberebb és gyakrabban akar szopni. Miután az anya mellett van, sokkal nyugodtabb, kevesebbet sír, így kisebb az energia és kalória szükséglete. Ezek a szempontok zömében teljesülnek a rooming-in rendszerben, a problémák inkább a hagyományos gyermekágyi elhelyezés során jelentkeznek. Célunkat tehát a rooming-in rendszer bővítésével érhetjük el.

A csecsemősök kérdésére tehát az a válasz, hogy a harmadik napon bekövetkező tejbelövellés normális és átlagosnak mondható, előtte sem üres a mell, előtejet, más néven kolosztrumot tartalmaz, és ahogy Godó professzor is említi, ez nélkülözhetetlen az újszülött számára. A prelaktációs etetés fogalma a teáztatást, pótlás és egyebeket fedi, vagyis mindazt, ami nem a saját anya teje. Erre nincs szükség, ez azóta biztosan elhangzott a továbbképzésen is, hiszen az osztályvezető főorvos mint köztudott tényt említi levelében.

Az osztályvezető főorvos levele

(Rövidített, szerkesztett változat, mely a 2004 őszén írt levél egyik részletét is tartalmazza. Ezt a részt dőlt betűkkel szedtük.)

2004. október 21.-én a megyei tisztifőorvos is elküldte a szerkesztőségnek azt az átfogó, mindenre kiterjedő ÁNTSZ ellenőrzést, amelyet osztályunkon végzett. Ezt követően saját hatáskörben az alábbi intézkedéseket adtam ki, illetve az intézmény vezetésétől a következőket kértem.

A nővérhívók karbantartása megtörtént.

A vizes helyiségekben a szükséges hiányosságokat kijavíttattuk.

A mellékhelyiségek takarítási lapját elkészítettük, melyen a munkát végző takarítónő az elvégzett tevékenységet aláírja és a szolgálatban lévő szülésznővel láttamoztatja.

Az újszülöttes nővérek és az osztályos szülésznők a szoptatás ideje alatt lehetőség szerint a kórteremben tartózkodnak, és segítenek a mellre helyezésnél, a szoptatásnál és a fejésnél.

A rooming-in kórtermekben arra törekszünk, hogy lehetőség szerint egy újszülöttes szakápoló folyamatosan az anyák rendelkezésére álljon.

A szülésfelkészítő tanfolyam keretén belül azóta is hangsúlyozzuk, hogy mi fog történni az újszülöttel a szülést követően és az anyával.

A szakdolgozók ezentúl is rendszeresen részt vesznek osztályos továbbképzéseken, ahol a megadott tematikán túl az aktuális problémák megoldását próbáljuk megbeszélni.

A hiányosságok felszámolására az intézmény vezetésétől az alábbi segítséget kaptuk a lehető legrövidebb időn belül: 40 db takaró, 40 db szivaccsal töltött párna, 20 db matrac, 100 db beteging, 6 db fertőtlenítőszer adagoló, 14 db papírtörölköző tartó, 9 db lábpedálos szemétgyűjtő, mikrohullámú sütő, 15 db kórtermi asztal, 60 db szék, 4 db vérvételi szék (melyet a CTG laboratóriumba helyeztünk el, melyen egyszer használatos perforált papírlepedőt használunk). A CTG kórteremben az intimitás biztosítására mennyezetre szerelt, elhúzható, mosható paravánt helyeztek fel. 2005 elején 4 db új CTG gépet, 1 db szülőágyat és 4 db új, kényelmes fekvőbeteg tolókocsit kaptunk.

Havonta belső vizsgálat történik osztályunkon, mellyel az esetleges kifogásokat szeretnénk megelőzni. Ugyanilyen gyakorisággal folyik beteg-elégedettségi vizsgálat, hogy a felénk támasztott észrevételeket minél előbb orvosolni tudjuk. Egy védőnői és egy újszülött szakdolgozói státusz bővítése történt.

Szeretném megjegyezni – valamennyi munkatársam nevében is –, hogy ismerjük a pszichoszomatikus szemléletű, humanizált szülészeti gyakorlat elveit és alapkövetelményeit, annál jóval mélyrehatóbban, mint ahogy ezt az Ön által rendelkezésemre bocsátott irodalmi hivatkozások tárgyalják. Biztosíthatom arról, hogy nem alkalmazunk „olyan ellátási formákat, amelyek felett alaposan eljárt az idő, s amelyek ráadásul sosem szolgálták az anya és az újszülött érdekeit”. A magam részéről mindent megteszek azért, hogy szülészeti ellátásunkban a családközpontúság elvei maradéktalanul megvalósuljanak. Vallom azt az elvet, hogy a családközpontúság nem a szüléskor kezdődik, hanem jóval korábban: a terhesség folyamán, sőt a terhesség létrejötte előtt. 2000-ben indított „kismama klub” keretében folytatjuk az együttszülésre való felkészítést, a terhesek szokásos tanácsadáson túli széleskörű felvilágosítását. Egyes osztályok adottságai biztosítják, hogy minden idilli környezetben működjön és a kötetlenebb hangulathoz hozzájárul a vendéglátás is. Ez irányú infrastrukturális lehetőségeink korlátozottak ugyan, de a rendezvényeken részt vehet az apa vagy a család más tagja is. További törekvésünk, hogy a foglalkozásokon részt vegyen pszichológus is, aki az érzelmi-pszichológiai aspektusokra külön figyel, feloldva ezzel a leendő szülők esetleges feszültségét. Célunk, hogy a terhes nő érezze, hogy ő és a születendő gyermek a főszereplő, értük történik minden, s az apákban is tudatosuljon, hogy fontos része a családnak.

A szülőszobán a megszületés után – szövődménymentes szülések esetén – még a köldökzsinór átvágása előtt, vagy közvetlen utána – melyet gyakran a férj végez – lehetőséget teremtünk az újszülött mellre helyezésére. Ezt követően az újszülött szakszerű ellátása után a gátmetszés ellátása alatt is kézben tarthatják a szülők gyermeküket. A szülést követő első két óra után a kismamák a gyermekágyas osztályra kerülnek. Osztályunkon 1997 óta működik rooming-in 6 ággyal, de az újszülöttek az éjszakát az anya kérésére az Újszülött Részlegen tölthetik.

Néhány konkrét kérdésre reagálva:

1. „Nem biztosítják a korai mellre helyezést.”

A szoptatásra való felkészítés már a terhesség alatt megkezdődik, a védőnők tájékoztatják a leendő anyát a szoptatás előnyeiről és módjáról, felhívják figyelmét az igény szerinti szoptatás fontosságára. Minden olyan esetben, ahol a szülészeti tevékenység nem altatásban történt, megvalósítjuk az újszülött korai mellre helyezését.

2. „Császármetszés után nem lehetnek rooming-in kórteremben.”

A császármetszések jelentős részét peridurális, illetve intradurális érzéstelenítési módszerrel végezzük, természetesen vannak olyan esetek, ahol elkerülhetetlen szakmai megfontolások alapján az általános érzéstelenítés: altatás. Valamennyi esetben, ha az anya, illetve a szülők kérik, és nem igényel intenzív megfigyelést, ellátást az anya, illetve újszülöttje, a rooming-in elhelyezést császármetszés esetén is megvalósítjuk.

3. „Csak 3 óránként viszik ki szopni a babákat.”

Nagy forgalmú szülészeti osztályunkon, a hagyományos gyermekágyas kórtermekben a szülőkkel történő egyeztetés után valóban három órás ritmusban történik a szoptatás, ekkor azonban az újszülöttek egy-egy órát tartózkodnak az anya mellett. A rooming-in rendszerű kórtermekben az újszülött igény szerinti szoptatását helyezzük előtérbe és biztosítjuk ennek feltételeit. A rooming-in rendszerű gyermekágyas kórtermek számát anyagi lehetőségeinkhez mérten a jövőben emelni szeretnénk.

4. „Éjszakára nem maradhatnak kint az újszülöttek.”

Hagyományos gyermekágyi kórtermekben az első szoptatás fél 6-kor kezdődik, minden egyes szoptatási alkalommal egy-egy órát tölt az újszülött az anya mellett, az utolsó szoptatási idő 20.30-kor kezdődik. Rooming-in rendszerben éjszakára is maradhatnak az újszülöttek az anya mellett.

5. „Összesen 6 rooming-in férőhely van.”

A Megyei Kórház 8 éve folyamatosan pályázik a Szülészet-Nőgyógyászati Osztály infrastrukturális körülményeinek javítására, sajnos sikertelenül. A problémák kiküszöbölése érdekében szakmai programot készített a kórház, mely csak jelentős beruházással lenne megvalósítható, forráshiány miatt ennek kivitelezése késik.

Megemlítem végül, hogy a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórház Szülészet-Nőgyógyászati Osztályán 2004-ben 263-mal több szülés volt, mint 2003-ban. A jelen év eddigi adatai szerint pedig 2005-ben 2100-nál több szülés várható.

Ezúttal is köszönöm megtisztelő érdeklődésüket és az osztályunk sikeres működésével kapcsolatos javaslataikat.

Kecskemét, 2005. szeptember 27.

Prof. Dr. Godó György

Kismama: Kérjük, olvassák el írásunkat az 50. oldalon is. Ebből reményeink szerint kiderül, hogy a rooming-in szobák kialakításának minimumfeltétele voltaképpen egyetlen, nem is olyan költséges fejlesztés: a csecsemőágy elhelyezése az édesanya ágya mellett közvetlenül. Ahogy a csecsemősök leveléből is kitűnik, ez az újítás számos problémát megoldana, például a csecsemők gyakori bukását, amelyet az ide-oda szállításuk és méregetésük okoz, valamint éjszakai etetésre sem volna szükség, ezt maguk az édesanyák oldanák meg szoptatás segítségével.

Összeállította: W. Ungváry Renáta