Hát nem érted, kislányom? Anyád alig él, apád dolgozik, mint a gép, muszáj aludnod, hogy legalább egy kicsit töltődjön az aksink különben végünk… Pircsi persze nem értette, miért is értette volna? Élete első 9 hónapját egy megállás nélkül ringó medencében töltötte, ahol meleg volt, sötét és olyan jó puha volt minden. Most meg itt ez a hülye ágy, az anyja csak nyikorog, hogy így álmos, meg úgy kimerült. Az apja pedig kétségbeesetten néz, hogy most akkor hol tud segíteni? Pircsi meg csak sír, és nem érti, hogy hova tűnt az állandó ringás meg halk zaj… Hát így kezdődött a mi alvássztorink.
Minden kezdet könnyű
Az első héten a legtöbb baba tökéletesen alszik, kipiheni a születést, gyógyul a sárgaságból etc. Pircsivel is így volt, az evés–alvás–pelenkázás háromszög az egész napját kitöltötte, mi pedig mosolyogva konstatáltuk, hogy a sors olyan babát küldött, aki nemcsak szuperokos, de szuperalvó is. Aztán a harmadik héten kiderült, hogy csodák nincsenek. Az éjszakai alvással nem volt nagy gond, fürdés után evés, aztán beverte a szunyát. Persze nem aludta végig az éjszakát, de ez nem is volt célunk. Szóval az esti elalvással az első pár hónapban tényleg szerencsések voltunk. De nappal egyszerűen nem akart elaludni, kivéve ha babakocsiban ringattam. Azt viszont pontosan tudtam, hogy nem szeretnék beleesni abba a hibába, hogy minden elalvás előtt ringatom, tologatom, vagy a hátát simogatom. Nem vagyok kegyetlen és a rideg tartásban sem hiszek, viszont már az elején sejtettem, hogy én képtelen leszek órákon át sétálgatni egy 10 kilós babával. Három könyvet olvastam ki a témában, és nálunk valahogy ezek ötvözete vált be. A lényeg, hogy Pircsit megtanítottam magától elaludni.
Suttogó és társai
A Suttogó sokat segített, leginkább a napirend kialakításában, ez ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy a baba megtanuljon magától elaludni. A kicsik iszonyú okosak, időérzékük ugyan nincs, de ha a napi teendők sorrendjén nem változtatunk, akkor 2-3 hónap alatt megtanulják, hogy az adott szituációban mi a “tőlük elvárt viselkedés”. Nálunk az evés, játék, alvás sorrend vált be. A könyvben 4 különálló szakaszról beszélnek, ott a negyedik az ÉN, amikor azt csinál az anyuka, amit akar, de a baba alvása szempontjából ez lényegtelen. Az Aludj jól, gyermekemben elég jó le van írva, hogy az alváshoz mindig ugyanolyan körülményeket kell teremteni. Nálunk Pircsi nem alszik hintában, a mi ágyunkban, a játszószőnyegen és a karunkban sem. Az ágyában nincsenek játékok, se zenélő forgó, se szőrös kutyuska. Így 2-3 hónap alatt megtanulta, hogy az ágy alvásra való. (Akkor sincs az ágyában, ha hajat mosok, vagy húst rántok, vagy bármi olyat csinálok, amikor nem tudok 100 százalékosan figyelni rá. Olyankor a hintájában vagy a pihenőszékében múlatja az időt.)
A Nem harap spenót pedig tökéletesen leírja, hogy miért érdemes kivárni, ha éjjel felsír a baba, és miért nem kell rögtön az ágyhoz rohanni. A babák alvási ciklusa ugyanis sokkal rövidebb, mint a miénk, és teljesen természetes, hogy 2-3 óránként vagy akár gyakrabban is felébrednek. Ha ugyanabban a közegben ébrednek, mint amiben elaludtak, akkor vissza tudnak aludni, csak adjunk nekik egy kis időt. Ha nem sír üvöltve, csak nyöszörög, akkor én 15 percet szoktam várni, ennyi idő alatt simán visszaalszik. Ha a karunkban aludt el, és az ágyában ébred, akkor hiába várjuk, hogy visszaaludjon, nagy valószínűséggel nem fog menni.
Adj neki segítséget!
Én arra figyeltem, hogy a segítség ne én legyek. Az elején jól beváltak a felhúzható zenélők, ezekből pont annyira monoton zene szól, hogy a baba lenyugodjon és ellazuljon. Pircsi kapott egy rongyot is, mert szerette, ha valami van a kezében, most éppen az a korszaka van, hogy nem igényli a “rongyit”. Az első hónapban próbálkoztam cumival is, de nem kellett neki, megtalálta az ujját. Aztán amikor a fogzás elkezdődött jött a cumi újra, és azóta is azzal alszik. Az volt az egyetlen szabály, hogy amit az elalváshoz kapott, azt mindig megkapja.
A háborúhoz pénz kell, az alváshoz türelem
Ha megvan a napirend és az “alvássegítő” is, akkor indulhat a tréning. Én nagyon figyeltem arra, hogy Pircsit csak akkor fektessem le, ha tényleg álmos, ha már eleget szórakozott, és dörzsöli a szemét, az jó. De az álmosság jelei babánként változhatnak. Mivel tudtam, hogy álmos, így biztos voltam benne, hogy egyszer csak elalszik. Ez az egyetlen dolog tartotta bennem a lelket. A szobában kellemes félhomályt csináltam, felhúztam a zenélőt, és beraktam az ágyába. Persze rögtön sírni kezdett. Kivettem, megsimogattam, megnyugtattam aztán visszaraktam. Volt, hogy egymás után 35-ször csináltam meg. Voltak jó és rosszabb napok. Volt, hogy 10 perc alatt elaludt, és olyan is volt, hogy 50 perc kellett hozzá. 6 hetes korában kezdtem, és nagyjából 4 hónapos korára sikerült elérni, hogy 1-2 hátsimítás után már aludjon. Tudom, hogy ez nem rövid idő. De babák olyanok, mint egy üres kotta, mi írjuk tele hangjegyekkel, és azért lássuk be: az alvás szimfónia, ami nem csupán 5-6 hangjegyből áll. A módszer lényege, hogy amikor sír, ott vagyok, de nem altatom. Megtanulja, hogy nincs egyedül, és bízhat bennem, de nem hintaágy vagyok. Kegyetlenül hangzik? Pedig nem az. Pircsi boldog és kiegyensúlyozott baba, és 6 hónapos kora óta mindenféle segítség nélkül alszik. Berakom az ágyába, hasra fordul, és alszik. Voltak persze rosszabb napok, amikor a karomban aludt el vagy kint a nappaliban, de ezek szinte mindig hidegfronthoz vagy fogzáshoz köthetőek.
Mikortól érdemes elkezdni?
A Suttogó és az Aludj jól, gyermekem sem ajánlja, hogy 3 hónapos kor előtt elkezdjük a “tréninget” én ezt előrébb hoztam, és nálunk bevált. Az biztos, a napirend kialakítása már az első naptól kezdve jót tehet. Tudom, hogy az alvás az egyik legmegosztóbb téma az anyukák körében, és sokan esküsznek arra, hogy a babának és a mamának egy ágyban a legjobb, mások pedig kendőben altatják a kicsit. Nekik így jó, és itt ez a lényeg.
Nektek milyen módszer vált be a legjobban? Ti hogy altattok?
