Jaj annak a babának, akinek a családban vele egykorú unokatestvére, másod-unokatestvére, esetleg kereszttestvére van, onnantól kezdve ugyanis indul a nagy összehasonlítási verseny, amiről garantálom, hogy születéstől szülésig biztosan eltart. Az első egy hónapban a legtöbb baba eszik és alszik, így aztán a forog-e már vagy az emeli-e a fejét kérdés helyett egészen más összehasonlítási alapot kell találni, mert nehogy már kibírjuk, hogy nem hasonlítgatjuk a gyerekeinket. Ilyenkor jön az átalussza-e az éjszakát, anyatejes-e, de bizton állíthatom, hogy a könnyű, epidurálás nélküli szülés is pluszpontot ér.
Bár az anyukák ilyenkor semmi másra nem vágynak, csak egy büfimentes tiszta pólóra és egy kis nyugalomra, a lelkes rokonság mégis gondoskodik róla, hogy legyen min idegeskedni, a meglévő problémákon kívül. Hiába tudja minden anya, hogy egy két hónapos babának még nem kell átaludnia az éjszakát, ha a beültetik a bogarat a fülébe, hogy bezzeg a Kissanyi, na az átalussza, akkor a sokszor emlegetett, szülés utáni hormongőz miatt azon kapja magát, hogy máshoz hasonlítja a saját babáját, és ha valami nem tökéletes, magát hibáztatja.
Elképesztően veszélyes csapda, aminek a vége az, hogy nagyjából egyéves korunkra a saját gyerekeinket billogozzuk meg, valahogy így: íme Pircsi, aki feláll, kapaszkodva lépeget, pápázik, nyálbuborékot fúj, és mellesleg 13 hónapos. Miért nem elég annyit mondani, hogy íme, Pircsi, aki láthatóan nagyon boldog? Az anyák persze szívesen beszélik meg tapasztalatcsere szempontjából, hogy kinek a gyereke hol tart a fejlődésben, de sok esetben ez túlmutat egy egyszerű beszélgetésen.
Ezért egyszer és mindenkorra összeszedtük, hogy egy babától az adott életkorában mit érdemes elvárni, és mikor érdemes szakemberhez fordulni. Persze az érdemes szakemberhez fordulni frázis hallatán sokunk gyomra görcsbe rándul, magunkból, felnőttekből indulunk ki. Nekünk nehéz és hosszadalmas munka, ha a sajgó derekunkat vagy az évek alatt meggyepált gerincünket akarjuk rendbe hozni, a gyerekek agya viszont olyan, mint a szivacs, a frissen megszerzett információkat elképesztően gyorsan építik be a mindennapi életükbe. Ezért egy kisebb lemaradás néhány hét megfelelő kezeléssel semmilyen későbbi következménnyel nem jár.
1 hónapos baba
Egy ennyi idős baba még bőven a kinti világot szokja, ezért nagyjából semmit nem szabad elvárni tőle. Vannak könnyű babák, akik alig sírnak és viszonylag sokat alszanak, de akadnak úgynevezett “többemberes babák” is, akik elég sok fejfájást okoznak a szüleiknek. Egy ennyi idős babának még nincs kialakult napirendje, szokásai, csak annyit tud, hogy anya mellkasán a legjobb, és ez így is van rendjén. Mozgásfejlődés szempontjából a legtöbb baba ilyenkor hason átfordítja a fejét, és ha ülésbe húzzuk, egy másodpercig meg is tudja tartani azt, ettől függetlenül ezt a tudományt nem érdemes próbálgatni.
Érdemes szakemberhez fordulni, ha gondok vannak a szoptatással, nem tudja bekapni a mellbimbót és túlságosan hamar elfárad. Ezek sokszor akár kötött izomzatra is utalhatnak, ami speciális tornával jól kezelhető. Arról is jó szólni a gyerekorvosnak, ha nem követi a mozgásokat, nem figyel hangokra és egyáltalán nem emeli a fejét.
2 hónapos baba
A legtöbb baba hason fekve ilyenkor már megpróbálja megemelni és megtartani a fejét, néhány másodpercre talán már sikerül is neki. Ennél többet nem kell tudnia, még akkor sem, ha a szomszéd unokája már átfordul hasról hanyatt. Arról viszont érdemes szólni, ha a baba ülő helyzetbe húzva nem tudja magát megtartani, néhány másodpercre sem. Ebben korban érkezik meg az első szociális mosoly is, ami csak nekünk szól, de ez sem törvényszerű, az viszont gyanús jel lehet, ha a hangok irányába nem fordul, az erős zajoktól nem rezzen össze.
3 hónapos baba
A világ ilyenkor kezd kitárulni, a legtöbb baba kezd saját napirendet kialakítani magának, és az evés-alvás programsor kibővül az ébren töltött idővel. Vannak babák, akik magukban is vidáman elvannak, nyúlnak a feléjük lógatott játékok után és nézegetik, fogdossák azokat. Más babák viszont igénylik a folyamatos jelenlétet, ezért nem igazán lehet magukra hagyni őket, mindenesetre próbálkozni nem árt. Ha tárgyakat a szemével nem követi és nem is nyúl feléjük, érdemes szólni a gyerekorvosnak.
4-5-6 hónapos baba
Ebben a korban nagy eltérések lehetnek a gyerekek között, valamelyik már forog, de olyan is akad, aki 6 hónaposan már feláll. De az sem ritka, hogy 6 hónapos koráig szinte meg sem akar mozdulni. Ez mind belefér, ezért nem kell és nem is szabad siettetni a dolgokat. Akkor viszont mutassuk meg a babát szakembernek, ha még nem fordult át soha, egyik irányban sem. Ha 5-6 hónaposan nem tud támasztékkal ülni, akkor célszerű lehet elvinni a babát egy Dévény-felmérésre. Lustább babáknak ugyanis néhány alkalom gyógytorna sokat segíthet.
7-8-9 hónapos baba
A korábban említett eltérések mostanra sokkal nagyobbak lehetnek, nem kevés olyan baba van, aki 9 hónaposan elindul, más pedig akkor áll csak fel. Mindkettő normális, és egyikkel sincsen baj. Egy viszont biztos: ebben a korban valahogy rá kell jönnie arra, hogy hogyan tud helyet változtatni. A legtöbb baba kúszással kezdi, aztán később abból alakul ki a mászás. Valamelyik ide-oda forog, aztán rögtön mászni kezd. A lényeg, hogy haladjon valamerre. Ha nem tud támasztékkal ülni, vagy nem kezd el kúszni, akkor mindenképpen szóljunk a gyerekorvosnak. De ugyanilyen problémát jelenthet az is, ha szinte teljesen kihagyja a mászást, és rögtön elindul. A mászás olyan összetett mozgásforma, ami az agyuk fejlődése szempontjából nagyon fontos, egyes kutatások kimutatták, hogy a későbbi diszlexiának köze lehet ahhoz, hogy a baba mászott-e eleget.
10-11-12 hónapos baba
Már önállóan fel tud ülni, támaszkodás nélkül. Egyébként jó tudni, hogy a hordozóról való váltásnak nem a súly, nem a kor, hanem az önálló ülés az alapfeltétele. A legtöbb baba feláll és kapaszkodva lépeget. Egyéves korára ezeket kell tudnia. Még mindig nem fontos, hogy önállóan sétáljon vagy bukfencezzen. A félénkebb babák általában lassabban kezdenek el járni, cserébe ők jobban lekötik magukat készségfejlesztő játékokkal. Jó számolni vele, hogy a legtöbb anyuka ebben a korban kezdi el összehasonlítgatni a saját babáját máséval, viszont ilyenkor már nemcsak a mozgásfejlődésben, hanem a személyiségükben is óriási különbségek lehetnek. 18 hónapos korig nem szabad türelmetlenkedni, ha viszont ekkorra sem áll önállóan és nem indul el, akkor mutassuk meg orvosnak.
