Legtöbbször persze nem maguktól jutnak erre a stressztől való félelemre a szülők, hanem segít nekik a rettegésben sok újságcikk is, amik azt sugallják – címadásban mindenképp –, hogy ha az anya stresszes, akkor akár még a gyerek génállományában is változás következhet be, és hosszú távon károkat okozhatunk csemetéinknek, mert beledrótozzuk a saját stresszünket a gyerekeink agyába. Van olyan cikk is, ami azt taglalja, hogy olyannyira károsíthatjuk a gyermekeinket a szülői stresszeléssel, hogy azzal magatartászavart, függőségre való hajlamot vagy akár ADHD-t és autizmust is okozhatunk.
Ijesztő ilyeneket olvasni, igaz? Főleg úgy, hogy a stressz elkerülhetetlen a mindennapi életben, akár szülő vagy, akár nem, a stressz jelen van, az élet része. Nem az a kérdés, hogy megszüntethetjük-e – mert nem lehet –, hanem hogy hogyan kezeljük magunkban. Az ilyen rémisztő cikkeknek van persze tudományos alapja, például szeretnek az American Psychological Association 2007-es kutatására hivatkozni, amiben 1000 résztvevőt vizsgáltak, és azt kapták, hogy a gyerekek 90 százaléka tisztában van vele, hogy a szüleik stresszesek és zavarja őket. Szomorúak tőle, aggódnak, frusztrálttá válnak és összezavarodnak. Csakhogy ez a tanulmány azt is leírja, hogy a szülők normál mértékű stresszelése esetén ezek az ijesztő érzelmek nem jelennek meg a gyerekeknél.
Mert nem minden stressz ugyanolyan.
Ezek a cikkek, amik ilyen címekkel jelennek meg, hogy “Végzetes hatással lehet a gyerekek fejlődésére a stressz“, elfelejtik megemlíteni, hogy különbséget kell tennünk normál és mérgező stressz között. Ahogy dr. Ross A. Thompson, a Princeton Egyetem professzora mondja: “A stressz egy komplex pszichobiológiai folyamat, aminek biológiai, érzelmi, mentális és magatartásbeli összetevői vannak, és mind hatással vannak egymásra.”
A stressz fogalma Selye János szerint: A szervezet nem specifikus reakciója minden olyan ingerre, amely kibillenti eredeti egyensúlyi állapotából, alkalmazkodásra kényszeríti. Selye szerint a stressz nem feltétlenül ártalmas. Hiánya enerváltságot, túltengése irracionális reakciókat, betegséget okozhat. Eustressz: jó stressz, erősítő hatású, megoldhatónak, leküzdhetőnek tűnik. Distressz: rossz stressz, ártalmas, kellemetlen, fenyegetőnek, megoldhatatlannak tűnik. (Forrás)
A The National Scientific Council on the Developing Child kategorizálása szerint pedig háromféle stressz létezik:
- Pozitív stressz: Rövid távú, enyhe fizikai tünetekkel, mint például a szívdobogás gyorsulása. Ez a stressz a hétköznapi feladatok, kihívások megoldásához nélkülözhetetlen, enélkül ki sem kelnénk reggel az ágyból.
- Tűrhető stressz: Intenzívebb, mint az előző, de középtávon elmúlik. Például haláleset, természeti katasztrófa, baleset vagy válás esetén jelentkezik. A fájdalom nagy, de megoldható, feldolgozható, és az idő gyógyír rá.
- Mérgező stressz: A mérgező stressz valóban rendkívül károsan hat a gyerekeinkre. Hosszú távon jelen van az életünkben, akár hónapokig, évekig is intenzíven fennállhat. Bántalmazás, folyamatos nélkülözés, mély trauma és elhanyagolás vezethet mérgező stresszhez.
A szülők, akik az ijesztgető cikkek miatt éreznek bűntudatot, általában az első és második stresszhelyzettel találkoznak a mindennapi életben, amiről azt gondolják, hogy ártanak vele a gyerekeiknek. A leggyakoribb stresszorok egy szülő életében a munka, pénz, család és egészség, nem pedig a súlyos traumák.
A tudomány a stressz előnyeit kutatja.
A Princeton Egyetem professzorai azon vannak, hogy kategorizálni tudják a stressz jó hatásait. A Stress and Child Development tanulmánya szerint a mérsékelt, kiszámítható stressz felpörgeti a biológiai működésünket, és sokkal hatékonyabbá, pontosabbá, profibbá tesz minket az adott probléma megoldásában.
Sőt Kelly McGonigal pszichológus a How to make stress your friend című TED videójában egyenesen azt mondja, hogy nem a stresszel van a gond a gyerekeink szempontjából, hanem a stresszre adott reakcióinkkal és azzal, hogy hogyan észleljük a világot. Valójában csak ezzel tudunk hatással lenni a stresszre és arra, hogy mit tanulnak tőlünk ezzel kapcsolatban a gyerekeink. Az egyik legfontosabb szülői feladatunk az, hogy megtanítsuk nekik, hogyan kezeljék jól a stresszes helyzeteket, s ezt csak a saját példánkon keresztül tudják megtanulni tőlünk. A gyerekek a szüleik példájából veszik a mintát, hogyan birkózzanak meg az érzéseikkel, feszültségeikkel, problémáikkal.
Ha a stresszt nem úgy kezeljük, mint valami kiiktatandó dolgot, amit meg akarunk szüntetni az életünkben, hanem úgy, mint az élet részét, amit jól kell kezelni, akkor jó eszközöket adhatunk a gyerekek kezébe ahhoz, hogy az életben könnyebben lavírozzanak a feszültséggel teli élethelyzetek között.
A stresszoldás hatékonyan
A stressz jól és helyén kezelése persze nem életünk legegyszerűbb feladata. Ahogy dr. Eldar Shafir fogalmazott, a stressz olyan, mint egy viharos éjszaka vezetni: egyetlen pontra kell összepontosítani, és minden mást figyelmen kívül hagyni. De hogy még nehezebb dolgunk legyen, a stressz ráadásul ragadós is. A gyerekek, akik azt mondták a 2007-es kutatásban, hogy a szüleik folyton stresszesek, sokkal inkább stresszesnek mondták saját magukat is. Viszont azoknak, akiknek a szüleik nem stresszeltek, csak 2 százaléka vallotta magát stresszesnek.
Járj társaságba!
Az egyik legjobb stresszkezelési módszer a szülők számára – főleg az otthon lévő anyukáknak –, ha társaságba kezdenek járni. Úgy, ahogy vannak, gyerekestül. A kicsi totyogókra rendkívül jó hatással van, ha a szüleiket látják másokkal érintkezésbe lépni, csak csevegni a kanapén. Ez nem tűnik kivitelezhetetlennek, már el is lehet kezdeni holnap. Nemcsak a szülőknek, természetesen mindenkinek ajánlott a társasági élet stresszoldó hatását kihasználni.
Mozogj!
Közben megemlítik a testmozgást is, mint második legjobb módszert, ami megkönnyebbülést, stressz-szint csökkenést hoz, antidepresszáns hatású. Napi 30 perc elég belőle, hogy máris sokkal jobban érezzük magunkat, és nem mellesleg ezzel arra neveljük a gyerekeinket, hogy a későbbiekben ők maguk is rendszeresen akarjanak mozogni.
Tartsd védőburokban a gyereket!
Amikor pedig stresszes élethelyzetben vagyunk épp, akkor ne felejtsük el megnyugtatni a gyermekeinket. Ha folyamatosan biztonságban érzik magukat mellettünk, és azt közvetítjük feléjük, hogy bármekkora is a baj, mi meg tudjuk oldani, akkor pozitívan reagálnak majd ők is a stresszre. Arra bátorítjuk ezzel a viselkedéssel őket, hogy fedezzék fel a saját belső erőiket és megoldási módjaikat. Talán ez nem látszik rajtuk még 3 évesen, de ez zajlik bennük olyankor, amikor felvesszük a harcot a stresszes helyzetekben, és ők úgy érezhetik, hogy mindentől megvédjük őket.
Így aztán biztosak lehetünk benne, hogy a mi stresszeléseink miatt nem változik meg a genetikájuk, drótozódik át az agyuk és nem is lesznek autisták. A szülői bűntudatot pedig felejtsük el, a stressz mindig jelen lesz az életünkben, ne érezzünk lelkifurdalást miatta, inkább tanuljuk meg jól kezelni, hogy jót taníthassunk a gyerekeinknek.
