Biztos, hogy nekem is boldognak kell lennem?

Tele vagyunk boldogságreceptekkel. Minden fán csüng egy, minden magazinban található hat plusz egy legalább, majdnem minden blogon, közösségi oldalon, plakáton, reklámban, filmben és könyvben ott virít, keresni sem kell, kiböki a szemünket, magától mutatkozik, kínálja magát, hogy azonnal elolvassuk és megvalósítsuk. És nem is mindig tűnnek olyan nehéznek, megvalósíthatatlannak, mert ilyesmikből állnak: mindennap tegyél meg magadnak valamit, ami örömet okoz! Adj hálát mindenért! Nevess sokat! Élvezd a pillanatot! És hasonlók. Változtass a helyzeteden!

Egy részük persze csak első ránézésre egyszerű. Mert a pillanatot élvezni nem mindig magától értetődik, például ha évek óta lehúzó környezetben élünk, változtatni néha kutya nehéz, vagy nem is megy, hiszen sokszor nincs erőnk, nem bízunk, félünk, nem tudjuk, hogy merre induljunk. De közben persze minden ezt harsogja: légy boldog, mert megérdemled! Addig küzdj, amíg meg nem találod, amíg el nem éred, amíg meg nem kapod, amíg ki nem harcolod, meg nem tapasztalod!

De biztos, hogy ez a cél? Ez a fő cél? Tényleg ez az élet értelme? Valóban arra születtünk, hogy boldogok legyünk?

Mi van, ha nem? Ha ez tévedés? Vagy csak nem mindenki számára igaz?

Minden, de minden arra nyom minket, hogy teperjünk érte. Azért, hogy nekünk jó legyen, hogy végre tényleg jó legyen, hogy ott legyünk a hegycsúcson, és büszkén nézzük a tájat, és hálát adjunk minden lépésünkért, minden korábbi fájdalmunkért, ami arra szolgált, hogy ezen a hegycsúcson lehessünk, a miénken, és onnan aztán belemerüljünk az örömbe, a boldogságba, a beteljesedésbe. És persze, nyilván, ha lehet, ne csak nekünk legyen jó, hanem a családunknak is meg azoknak, akiket szeretünk, bár ugye mindenkinek megvan a saját útja a saját kikövezett boldogságához.

De mégis, mintha folyton arra törekednénk, hogy kihasítsuk a mi személyes boldogságrészünket a világból, hogy kisajtoljuk azt, ami jár – és miért ne gondolnánk, hogy jár, hát gyerekkorunk óta azt mondták, hogy jár, és egyébként teljesen hamis képzeteket sugalltak nekünk igen eredményesen arról, hogy mikor fog bekövetkezni: amikor pasid lesz, amikor férjhez mégy, és főként, amikor megszületik a gyereked.

Ezek pedig nem így történtek, vagy nem hozták meg a boldogságot, vagy nem mindig és nyilvánvalóan nem állandóra, de én most leginkább azt kérdezném: mi van, ha nem is ez a lényeg? Ha egyáltalán nem az a fő cél, hogy boldogok legyünk? Hogy talán mégsem azért élünk, hogy eljussunk a hegycsúcsra, hogy meglegyen az a pasi, éppen az, az a harmónia, annyi gyerek és éppúgy egészséges, az a mindent kizáró intimitás, az a felhőtlen egybeesés, ami nekünk éppen megfelel, ami minket kiegészít?

Csak halkan kérdezem, mi van, ha az életben mégsem az számít,

hogy mihez jutok végre hozzá, hogy mit ad meg nekem végre, amire annyira vágyom, hanem az, hogy mit teszek bele? Hogy vállalom-e azt a feladatot, amit én tudok elvégezni, és ami feltehetőleg könnyít mások szenvedésén, több szeretet hoz, ha csak minimálisan is, örömet ad másoknak, és itt, ahol vagyunk, valakinek lehetőséget ad arra, hogy emberhez méltóan éljen. Vagy valakiknek. Vagy valamiknek. Percekre, órákra, akár hosszabb időre.

Tudom, ez oldschoolnak hangzik, meg olyan vallásosnak és egyeseknek rossz értelemben keresztényieskedőnek is talán. De nem arra gondolok, hogy itt most bárkinek áldozatot kellene hoznia meg rosszul élnie meg szenvednie és ebben a szenvedésben megdicsőülnie, miközben tele van elfojtással, agresszióval meg utálattal. Egyáltalán nem. Sőt, legjobb lenne, ha mindenki boldog lenne. Aki tud, legyen. Aki tud lépni, lépjen, aki választhat, válasszon, és senki se fojtsa le magát, ne főjön a saját agressziójában és boldogtalanságában valami értelmetlen magasztos célra hivatkozva.

Csak nagyon óvatosan, a korszellemmel szembeszállva, annyit mondanék, talán nem az a lényeg, és nem csak az a lényeg, hogy nekem jó legyen, hogy nekem meglegyen, hogy én boldog legyek. Talán ennél fontosabb, hogy vállalom-e a felelősséget a világban, amivel a létezésem jár. Hogy megtalálom-e azt a feladatot, ami tényleg az enyém, és megkísérlem-e elvégezni.

Emellett persze simán ér boldognak lenni.

Olvass még többet a boldogságról:

• 20 egyszerű illusztráció a boldogságról
• Kipróbáltuk: 3 napig csak a boldogságunkkal foglalkoztunk
• 5 dolog, amit a boldog emberek csinálnak lefekvés előtt