Azt eddig is tudtuk, hogy az “elég jó anya” irányelv a jó nekünk, mert abba bele lehet őrülni, ha mindenben tökéletesek akarunk lenni. De most már legalább tudományosan is bizonyították, hogy sokkal jobb anyává és apává válhatunk, ha végre elengedjük magunkat, és sokkal kevesebb stresszt és megfelelési kényszert veszünk a hátunkra. A gyerekeknek egyik véglet sem jó: sem az, ha ráakaszkodnak a szülei, sem pedig az elhanyagolás. A középút pedig az elég jó szülőségben van.
Az Ohio Állami Egyetemen végezték el a “New Parents Project” című kutatást, aminek az lett az eredménye, hogy azok a szülők, akik nagy nyomás alatt tartják magukat azzal, hogy tökéletes szülők akarnak lenni, épp a tökéletesség ellenkezőjét érhetik el. A kutatásban 182 dolgozó anyát és apát vizsgáltak, akik 2008 és 2010 között váltak szülővé. Azt találták, hogy – leginkább az apukáknál – elég nagy a különbség a külső hatásra és a belső indíttatásból elkövetett tökéletességre törekvő szülőség között.
Ha a friss apuka azért volt stresszes, hogy megfeleljen a környezetének, haveroknak, társadalmi elvárásoknak az apaszerepben, akkor rosszabbul teljesített apaként, mint ha belső kényszert érzett a jó apaságra. Az anyukák viszont ugyanolyan – magas – stressz-szintet mutattak az anyaszereppel kapcsolatban, attól függetlenül, hogy kívülről vagy belülről érkeztek az elvárások feléjük. Érdekes eredmény az is, hogy azok az apukák bizonyultak a legjobb apáknak, akik belső motivációból akartak jobbá válni, és kicsit sem foglalkoztak a környezet véleményével.
Én benne vagyok, hagyjuk a hátunk mögött kollektívan a stresszt és ne törődjünk mások véleményével, csak örüljünk a gyerekeinknek. Legyünk elég jó szülők, és felejtsük el végre a tökéletességet.
Olvass még többet az elég jó anyaságról:
- A gyerekeidnek nem tökéletes, hanem mosolygós anya kell
- 8 dolog, amiben tökéletes anya voltam, amíg meg nem születtek a gyerekeim
- Nem kell, hogy tökéletes anya legyél
