“Folyamatosan próbáltam visszaszerezni Ráhelt, erre elvették tőlem Gabit is!”

Viszonylag köztudott, hogy Magyarországon ma tilos egy gyereket anyagi okok miatt elválasztani a családjától. Ehhez képest a gyakorlat – jogvédők szerint – ennek rendszeresen az ellenkezőjét mutatja. 

Mint ahogy korábban azt mi is megírtuk, nehéz körülmények között, de a környezete és az AVM (A Város Mindenkié csoport) aktivistái szerint a szülői szerepeit megfelelően ellátva nevelte Erzsébet a másfél éves kislányát, Gabriellát. Egy 18. kerületi munkásszállón laktak, ahol 58 ezer forintot fizettek havonta egyetlen, igaz, tágas szobáért. Február közepéig a befizetésük rendezve volt. Erzsébet, aki korábban a kereskedelemben dolgozott, a családi pótlék és a gyes mellett takarításból tartotta el magukat.

Gabriella apja nem támogatta őket, a kislányt sosem látogatta. A családgondozó kérésének megfelelően Gabit Erzsébet idén bölcsődébe íratta. A kérdésben előtte az AVM munkatársainak a véleményét is kikérte. Ők is erre biztatták. Nem fogja elvinni a gyámhivatal a kislányát, ne aggódjon, mondták neki, hiszen együttműködik a családgondozóval. Tévedtek. Idén januárban Erzsébet éppen albérletet keresett, amikor is csöngött a telefonja. A 18. kerületi gyámhivatal ügyintézője hívta. Ne menjen a bölcsődébe délután, Gabi már nincs ott, mondta. Nevelőszülőkhöz vitték.

Alkalmi munkák, kölcsönkapott lakás

“Erzsébettel körülbelül két éve tartjuk rendszeresen a kapcsolatot. Gabriella testvérét, Ráhelt, akit korábban nevelőszülőnél helyeztek el, Erzsébet kéthetente meglátogatta, pedig ez többórás vonatutat jelentett, a korábban még csecsemő Gabival. Nem volt más célja, mint az, hogy talpra álljon, és visszakapja Ráhelt, valamint a legnagyobb gyermekét is, akit az édesanyja nevel. Ehhez képest az elmúlt két év alatt gyakorlatilag folyamatosan azzal fenyegette őt a hivatal, hogy elveszik tőle Gabriellát is. Mindezt lakhatási problémákkal indokolva, ami teljes mértékben törvénysértő – mondja Ámon Kata, az AVM munkatársa. – Ez azért is érthetetlen, mert egy hónappal ezelőtt még ugyanezeket a körülményeket a munkásszállón maga a hivatal fogadta el.” Az AVM munkatársa szerint etikailag kifogásolható az is, hogy a hivatal csak napokkal a kiemelés után adott iratbetekintési lehetőséget Erzsébetnek az aktába. 

Fotó: Kováts Dani

Az AVM szerint a gyámhivatal Erzsébet ellen hozta fel azt is, hogy időnként másoktól kapott támogatást. Valóban. Gabriella születése után Erzsébet egy ideig ingyen lakhatott valakinek a lakásában, és azóta is támogatják őt néha az emberek egy-egy (kisebb) összeggel. Más kérdés, hogy ezt nem tiltja a törvény… Máskor azt nehezményezték, hogy mindig csak átmenetileg oldódik meg a lakhatásuk, mintha legalábbis Magyarországon mindenki pontosan tudná igazolni évekkel előre, hogy hol fog élni. Vagy mintha ennek bármi köze lenne ahhoz, hogy valaki milyen szülő. “Felrótták neki korábban azt is, hogy alkalmi munkákból tartja el magát és a kislányát. Pedig ők is pontosan tudják, hogy szinte lehetetlen ma bejelentett, részmunkaidős állást találni egyedülálló szülőként” – említenek egy sokadik példát az AVM-nél. 

Erzsébet szerint sokszor megpróbálták rábeszélni az örökbefogadásra, de erre ő egyik gyermeke esetében sem volt hajlandó. A hatóságok többször megállapították, hogy érzelmileg és mentálisan is alkalmas Gabriella nevelésére, lelkiismeretesen gondoskodik róla, azért kellene tehát lemondani a gyermekéről, mert szegénységben él? – teszi fel a kérdést.

Stílus, kiborulás

“Vannak a hivatalnál, akik azt mondják, nem lehet velem kijönni, nem megfelelő a stílusom, folyton vitatkozom másokkal. Elismerem, ki vagyok borulva. De ki érezne máshogy a helyemben? Folyamatos küzdelem az életem, sokszor próbáltam visszaszerezni Ráhelt, erre elvették tőlem Gabit is. Pedig Gabi nagyon fél az idegenektől, biztosan sokat sír mostanában” – mondja Erzsébet, és sírva fakad ő is. 

“Jó lenne több szülővel kibérelni egy lakást, ahol mindenkinek lenne egy-egy szobája a gyermekével” (Fotó: Kováts Dani)

“Erzsébet előző szálláshelyén, egy Budapesthez közeli családok átmeneti otthonában Erzsébet panaszt tett az intézményvezetőnél, hogy csak 15 fok van a szobában, és poloskákat látott a szobájukban – folytatja Ámon Kata. – A mi véleményünk szerint attól kezdve romlott meg a viszonya a hatóságokkal, lettek sűrűbbek a konfliktusai a szociális munkásokkal. Olyan ez az egész történet, mintha egyedül Erzsébetnek lennének kötelességei, a hivatalnak nem. Egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat adnak ki. Folyamatosan »nem megfelelő lakhatási körülményekre« hivatkoznak, majd amikor szembesítjük őket azzal, hogy ez nem legitim hivatkozási alap, akkor azt állítják, hogy az ideiglenes elhelyezésre a gyerek érdekében került sor. Ezt pedig nem részletezik.”

4 évig kínoztak egy gyereket, a gyermekvédelmi hatóság nem tett semmit

A megoldásra terelődik a szó. “Jó lenne több szülővel kibérelni egy lakást, ahol mindenkinek lenne egy-egy szobája a gyermekével” – mondja Erzsébet, de azonnal hozzáteszi, hogy erre semmi esélyt nem lát. Egyetlen szülőnek sem adnak ki szívesen albérletet, gyerekkel. Hát még háromnak. Pedig így össze tudnák dobni a pénzt a lakbérre. 

“Ez az ötlet is működőképes lenne, de az üresen álló szociális bérlakások hosszabb távú megoldást jelenthetnének – mondják az AVM-nél, ahol nem fukarkodnak a jelzőkkel. – Ez az eljárás nemcsak törvénytelen, hanem embertelen is – áll a közleményükben. – És messze nem csak Erzsébetet és Gabriellát érinti, hanem sok ezer családot, főként anyákat, akik lába alól a kormány kihúzza a talajt a szegényellenes intézkedéseivel, aztán őket hibáztatja és bünteti azért, hogy nehéz anyagi helyzetbe kerültek. Ezeknek a szülőknek és a gyerekeiknek nem fenyegetésre, ellenőrzésre és kioktatásra van szükségük, hanem esélyteremtő politikára, jóléti intézményekre és társadalmi szolidaritásra.”

Hát igen. Valahogy így kellene. 

Gabriella és Ráhel