Sheri számára a szoptatás az anyai szeretet egyik leggyönyörűbb megjelenési formája. Saját magának okozott kényelmetlenséget és rontotta el az élményt, amikor eltakarta a mellét, hogy ne zavarjon másokat.
„Az első fiam születése után nagyon szégyenlős voltam. Annyira, hogy ha elfelejtettem magammal vinni a kendőmet, akkor inkább hazamentem a babámmal, hogy otthon szoptassam meg. Furcsa szituációkhoz vezetett ez a szégyenlősség, és kényelmetlenséget okozott a babámnak is, mert nem tudott felhőtlenül kalimpálni a kezeivel és lábaival, miközben örült annak, hogy a mellemre teszem épp.
A második gyermekem születése után egészen máshogy álltam hozzá a szoptatáshoz. Minden gyerekszüléssel egy új anya is születik. Ez az új anya pedig félredobta a kendőjét a következő okokból.
1. Eggyel kevesebb dolgot kell észben tartani
Amikor kimozdulunk otthonról, a lehető legkevesebb cuccot szeretem felpakolni és ez a mínusz egy tétel is számít, amit a takaró kendő jelentett.
Képünk illusztráció – Forrás: Profimedia
2. Végre nem melegít szoptatás közben
Így is leizzadok nyáron, amikor magamra kötöm a babát, ha még erre ráterítek plusz egy kendőt, akkor felgyulladok.
3. Imádom nézni szoptatás közben a babámat
Ha eltakarom a babát szoptatáskor, akkor kimaradok abból az élményből, hogy lássam az arcát, és a szemébe nézzek közben.
4. Nem kell aggódnom
Az aggódás kizökkent a jelen pillanatból, márpedig, ha letakarom a baba fejét, akkor azon aggódom, hogy kap-e elég levegőt szoptatás közben.
5. Legyen már normális a szoptatás!
Már nem érdekel, ki mit szól hozzá, hogy szoptatok. Kaptam csípős megjegyzéseket és volt olyan is, hogy elnézést kértem, amikor nyilvánosan szoptattam. De akkor is azt gondolom, hogy normálisnak kellene lennie, hogy egy anya épp tejet ad a babájának a melléből, elvégre ez a dolga.”
