„Az apám, aki orvosként dolgozott, nyolcéves koromtól kezdve egészen 12 éves koromig rendszeresen megerőszakolt. Amikor pedig teherbe ejtett, megkérte az egyik kollégáját, hogy végezze el az abortuszt a terhesség 16. hetében.
Nem az én döntésem volt, hogy megerőszakoltak. Nem én döntésem volt, hogy anya legyek, vagy abortuszra menjek.
A 13. születésnapom után pár hónappal volt az abortuszom. Csak egy kis kurva voltam mindenki szemében, aki felcsináltatta magát, apám pedig a jó ember, aki megmentett a megaláztatástól, hogy tiniként szüljek.
Pár évvel ezelőtt, amikor először volt szó arról, hogy az erőszak áldozatainak is be akarják tiltani az abortuszt, beszéltem anyámmal. Azt hittem, ő is sokkot kap a hírtől, ami alapján nekem meg kellett volna szülnöm a saját testvéremet általános iskolás koromban, a reakciója azonban egészen döbbenetes volt. Azt mondta: »Mindig bánni fogom, hogy engedtem neked az abortuszt, Isten ellen való cselekedet volt. Most pedig meddőségi problémáid vannak, látod? Lehetne már egy gyereked.«
Képünk illusztráció (Forrás: iStock)
Majd még hozzátette, hogy azért történt velem mindaz, ami történt, mert Isten tudta, hogy fel bírom dolgozni ezt a nehézséget. Remélem, anyámon kívül mindenki másnak egyértelmű, hogy nem bírtam feldolgozni, hogy 13 évesen gyereket vártam apámtól. Emlékszem, mennyire rettegtem a felelősségtől, hogy nem tudom megvédeni majd a gyerekemet, hiszen saját magamat sem tudtam megvédeni apámtól.
Az abortusz hatalmas megkönnyebbülést jelentett számomra. Áldozat voltam, egy gyerek, akit az apja ejtett teherbe.
Sokáig féltem elmondani a történetemet, mert én is egy kis életként gondolok a babára, aki 16 hétig velem volt. Nem tudom, hogy döntöttem volna, ha rajtam múlik a dolog, de azt tudom, hogy elgyászoltam azt a kis lelket, akit az orvos megmutatott nekem, miután kiszedték belőlem, hogy megtanuljam a leckét, és ne kurválkodjak többé.
De már túl vagyok a félelmeken, már tudom, hogy az élet megtalálja mindig az útját. Az a kis élet, aki a méhemben növekedett 16 hétig, egyszer világra fog jönni, csak nem az én testemen keresztül. Tudom, hogy az abortusz az ő számára, az én élethelyzetemben, könyörületes megoldás volt, rettenetes élete lett volna apám mellett és mellettem.”
