Lauren Manakernek nagy baráti társasága volt, úgy tűnt, hogy együtt maradnak jóban-rosszban. Támogatták egymást a karrierben, házasságban, a következő természetes lépés pedig a gyerekvállalás volt mindegyikük számára. Egymás után estek teherbe a társaság női tagjai, ám Laurennek nem sikerült a terhesség.
„Én voltam a társaságban a kívülálló, amikor már mindenki rég babázott, én még mindig csak küzdöttem a teherbeeséssel. Mindent megtettek, hogy együttérzően mellettem álljanak, de az élet másképp alakult. Az egyik barátnőm kisfiának negyedik szülinapján még mindig gyerektelenül álltam, tele a mesterséges megtermékenyítés miatti injekciónyomokkal, és valami elszakadt bennem. Tudtam, hogy segítségre van szükségem, hogy feldolgozzam az állandó csalódást.
Nem vettem észre, hogy annyira szorongtam a babakérdés miatt, hogy oda sem figyeltem a barátaimra, és a végén egyedül maradtam.
Képünk illusztráció (Forrás: Pexels/Artem Beliaikin)
A teraputám segített abban, hogy elfogadjam, hogy ez az én utam, a meddőséggel való küzdelem is hozzám tartozik, és nem tragédia az sem, ha nem születik gyermekünk. Végül hat év próbálkozás után egy kislányunk született, a barátaim visszatértek ugyan, elláttak tanácsokkal, de egyértelmű volt, hogy már nagyon máshol tartunk az életben. Ők már túl voltak a kialvatlanságon, szoptatáson, iskolába készültek a gyerekeik. Már nem lehetett visszaépíteni a régi barátságot.
Régen azt gondoltam, hogy minden anya nagyon könnyen szerez barátokat a többi anya közül, de szembesülnöm kellett vele, hogy ez nem igaz. Nagyon magányos tud lenni az anyaság, legalábbis az első két évben alig volt valaki, akihez szólhattam volna. Amikor bölcsődébe ment a lányom, akkor találkoztam egy másik anyával, akivel jóban lettünk, a gyerekeink is imádták egymást, és aki ugyanolyan egyedül volt mint én. Egymásba kapaszkodtunk, és végül a legjobb barátnők lettünk. Csatlakozott hozzánk még pár anya, akikkel együtt küzdünk meg a mindennapokkal, és olyan kötődés alakult ki köztünk, aminek már nyoma sincs a régi barátságaimban. Továbbra is beszélek a régiekkel, de már csak felszínes és udvarias kapcsolat van köztünk.
Megtanultam, hogy a barátságok ugyanúgy tönkremehetnek, ha másfelé megy az életünk, mint egy párkapcsolat, és hogy az időzítés minden barátság alapja. Kiderült, hogy a terapeutámnak igaza volt: ha nem lettek volna meddőségi problémáim, sosem ismertem volna meg ezeket a csodálatos anyákat, akikre ma mindenben számíthatok.”
