Enyhe kifejezés, hogy frusztráló, ha nem hajlandó megkóstolni új ételeket a gyerek, főleg ha zöldségről, gyümölcsről van szó, miközben persze minden nasit boldogan elfogadna, ha hagynánk. Mégsem lehet folyton túrókrémet enni ropival, mi lesz így a megfelelő tápanyagbevitellel? Nekem is van itthon egy épp ilyen gyerekem, akinek volt olyan korszaka, hogy csak és kizárólag virslit evett üres tésztával, én pedig fogtam a fejem, hogy meg fog állni a fejlődésben.
Ilyenkor jön a könyörgés, hogy „csak kóstold meg, csak egy falatot”, vagy a fenyegetőzés, hogy „amíg nem kóstolod meg, nem kapsz édességet” – aztán amikor nem használ semmi sem, idegesek leszünk, és feladjuk az egészet. Én is feladtam, mindig kapott virslit és tésztát a lányom, aztán pár hónap után szerencsére véget ért nála ez a mánia. Na de honnan tudhatjuk, hogy múló szeszélyről vagy valamilyen komolyabb problémáról van-e szó, amikor elutasítja a gyerek az új ételeket?
Nos, Dr. Edward Abramson klinikai szakpszichológus szerint két- és hatéves kor között szinte minden gyereknél felbukkan valamilyen formában a válogatósság és az új ételektől való félelem. Egyszerűen nem akarnak ismeretlen ételekkel közelebbi kapcsolatba kerülni.
Állítólag azért van ez, mert a gyerek fejében ekkorra már kialakult egy kép arról, hogy az étel hogy néz ki, és milyen illata van, és ami ettől eltér, arra nem tekint ételként, vagyis az ő szempontjából logikusnak is mondható, hogy nem is akarja megenni. A szakember szerint nem hatalmi harcról van szó ilyenkor, ezért nem is érdemes haragudni a gyerekre – sőt olyan is előfordul, hogy az újdonságtól való félelem öröklődik, vagyis a legyőzéséhez sok munkára van szükség.
Abramson szerint az biztos, hogy erőltetni semmit sem szabad a gyerekre, az evés körüli balhékkal ugyanis csak azt érjük el, hogy tovább fog tartani az étellel kapcsolatos ellenérzés, megoldani nem tudjuk vele a problémát. Helyette inkább először figyeljük meg, milyen ízeket szeret – a legtöbb gyereknél természetesen az édes a favorit –, és abban az ízvilágban próbáljunk új ételekkel előállni, hogy szívesebben kóstolgasson.
Szintén a megoldás része az, hogy a szülők milyen példát mutatnak a gyereknek, mert ha apa és anya félretolja a brokkolit a tányéron, akkor biztos, hogy a gyerek sem fogja önként és dalolva megkóstolni. Meg kell mutatni a gyereknek, hogy a szülei élvezik az ételt, ami a tányéron van, sőt hívhatunk társaságot is, ahol a gyerek számára ismeretlen ételeket esznek örömmel az emberek.
Ezzel együtt rengeteg türelem kell hozzá, hogy elmúljon a gyereknél az új ételektől való félelem. A pszichológus szerint akár 10-15 nyugodt ismétlés is kell egy étel bevezetésénél ahhoz, hogy tényleg megkóstolja magától a gyerek, úgyhogy a szülőknek alaposan fel kell kötni a gatyát. Erőltetéssel, veszekedéssel, vesztegetéssel, fenyegetéssel viszont biztos, hogy nem érünk el célt, érdemes tehát megőrizni a nyugalmunkat, és újra meg újra kínálgatni a gyereket.