Léteznek a csodababák! A 13. beültetés lett sikeres Mónikáéknál

„Hiszem, hogy bár nem születik senki édesanyának, mindazok, akiknek szívében ott növekszik a vágy egy gyermek után, már most anyák!” – részlet az egyik pályázatból, amely Pataki Zita, a Róbert Magánkórház és a Női Váltó májusban, anyák napján meghirdetett közös pályázatára érkezett. Mi a te történeted? – kérdezte Zita, miután Az utolsó lombik című vlogja véget ért. A nők pedig mesélni kezdtek. Női betegségek, várakozások, műtétek, hosszú lombikkezelések; hatból film is született.

„Megingott a hitem a teljes nőiességemben. Úgy éreztem, ha a testem azokra az alapvető funkciókra nem képes magától, amelyekre egyébként ki lett találva, akkor mi az én természetes, ősi rendeltetésem? Akkor miért lettem nő?” – meséli egy másik díjazott pályázó.

Robbantsuk szét a meddőség körüli tabukat! Ne érezze magát senki se selejtesnek azért, mert nem jön a várva várt gyermekáldás! Ezért is indította el idén januárban Pataki Zita azt a bizonyos vlogot. Történetét százezrek nézték végig, és nők százai írták meg Zitának a gyerekvállalással kapcsolatos küzdelmüket. Akkor már látta, hogy ez nemcsak az ő története, hanem mindannyiunké. Ma Magyarországon 300 000 meddő pár él, vagyis mindenkinek a környezetében van olyan, aki évek óta vár gyermekáldásra.

„Segítenünk kell, hogy minél több párnak sikerüljön ez! Ha elmondjuk, hogy mi magunk min mentünk át, az erőt, hitet adhat másoknak és sok-sok információt! Rengeteg a megválaszolatlan kérdés, ezért is fontos mindegyik történet. És persze azért, mert bátorítást jelenthet másoknak, erőt adhat. Hiszem, hogy együtt erősebbek vagyunk. Ugyanakkor magamból kiindulva azt is gondolom, hogy sokkal tudatosabbnak kell lennünk, egy termékenységtudatos gondolkodásra van szükség már egészen fiatalon, hogy amit lehet, megtehessünk a gyermekáldásért” – mondta Pataki Zita.

A vloggal átszakadt egy gát, és végre lehetett beszélni a nehezített gyermekvállalásról, a félelmekről és a kudarcokról. A meghirdetett pályázatra őszinte írások érkeztek.

„Idén februárban volt a hetedik beültetésem, ami nem sikerült. Itt tartunk most. Elfáradtam… De nem adom fel! Egyszer Anya leszek! Anya, amire öt éve várok.”

„A meddőség egy nagyon szenzitív téma, de nem szabad hallgatni róla. Ezért céljaink között szerepel egy olyan platform létrehozása, ahol a nehezített gyermekvállalással küzdő nők, párok olyan társakra lelhetnek, akikkel hasonló utat járnak be. Nagyon régóta szívünkön viseljük a meddőséggel küzdők sorsát, nagy energiát fektetünk meddőségi osztályunk működésébe, és szerencsére elmondhatjuk, hogy párok ezreinek tudtunk már örömet okozni azáltal, hogy segítettük őket családdá válni” – mondta Fábián Gergely, a Róbert Magánkórházat tulajdonló TritonLife csoport kommunikációért felelős vezetője, aki maga is érintett volt a témában, de mára már négy gyermek édesapja.

„Szeretjük a még meg nem született gyermekeinket és a soha meg nem született gyermekeinket is. Szeretjük azokat a gyermekeket, akik a szívünk alatt nem nőhettek, de a szívünkben már a kezdetektől! Egészen attól a ponttól anyák vagyunk, hogy gyermekünk lelkét ringatjuk magunkban” – írja egy fiatal lány, aki még vár a gyermekáldásra.

Idén hat történetet választottak ki, ezeket filmre vitték, hogy másoknak is erőt adjanak. Ők kapták a Lélekanya díjat. Hat nő, akik gyermekkel vagy anélkül, de a lelkükben édesanyák. Mint hozzájuk hasonlóan oly sokan.

Jándli Mercédesz Az úton lévők kategóriában vette át a díjat. Hét éve harcol a betegséggel, túl van két műtéten, és még csak 23 éves. „Endometriózis. Egy »neve van, személyisége nincs« betegség. A 21. század orvostudományának egyik legnagyobb rejtélye. Nem tudják, hogy mitől alakul ki, s nem tudják, mivel volna gyógyítható.” Mercédesz hamarosan tanítónő lesz, mindennap gyerekekkel fog foglalkozni. Hisz benne, hogy egyszer kezében tarthatja a saját babáját, még ha természetes úton nem is lehet gyereke. Anyukája példáját látja maga előtt, és négyéves kishúgát, aki lombikos baba.

„A lombik végtelen türelemre tanít. Többéves várakozás a babára, többórás várakozások a legkülönfélébb vizsgálatokra. Megtanít arra, hogy igenis nem lehet mindig erős az ember… érzékenyít, és így azt is megmutatja, hogy a legkisebb dolgoknak is lehet és kell örülni” – ez már Kasza Éva története. Elzáródott petevezeték, polip, műtét, sikertelen első lombik, újabb műtét, második sikertelen lombik. „A kellős közepén vagyunk, de megyünk tovább, mert hiszem, hogy egy picur már várakozik, hogy megérkezzen.”  Éva a Lélekanya díj Reménység kategóriájának díjazottja.

„Mindenhol várandósokat és gyermekeket láttam” – kezdi történetét a védőnőként dolgozó Orosz-Karászi Zsuzsanna, aki a Bátorság kategóriában vette át a díjat. „Esküvő előtt két nappal a párom szabadságon volt, így együtt mentünk a 11. hetes ultrahangvizsgálatra. Ez volt az első vizsgálat, ahová közösen tudtunk menni. Nem volt szívhang.” Az esküvőjüket úgy csinálták végig, hogy senki nem tudta, elveszítették gyermeküket. Később kiderült, hogy műtét közben egy eszközt benne hagytak, orvosi műhiba áldozata lett. Majd jött az újabb diagnózis: Asherman-szindróma. „Arcon csapott az élet, hogy 27 évesen soha nem lehet gyermekem. Aztán találtak egy pici cisztát, el kell távolítani, és jöhet a baba, mondták, de végül laparotómia lett. Eltávolították a petevezetékemet. A hasfalam, bélrendszerem, minden összetapadva. Négyes stádiumú endometriózis.” A második lombiknál a tizedik héten derült ki, hogy a petezsák üres, a baba megállt a fejlődésben, de újrakezdik, és nem adják fel.  

„Álmodtam. Az álmomban hangosan sírt egy kisgyerek. Hívtam, hogy jöjjön, nagyon várom, de csak sírt tovább. Mondtam, majd a doktor bácsi segít, de áruld el, hogy hívnak! Emma. Az álom reményt adott, és nevén nevezte a célt, Emmát” – írja Nóra, aki bár nagyon szeretett volna anyává válni, de a betegsége útjában állt: kiújuló endometriózis. Ám már az első lombik sikeres volt, és megszületett az álombéli kislány. Aztán… „Döbbenten ültünk a kanapén ketten a férjemmel, miközben a tíz hónapos Emmus négykézláb száguldott körülöttünk. Pozitív lett a tesztem. Egy újabb kis tündérlány választott minket úgy, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.” Blaha Nóra A beteljesült álom kategóriában vette át a Lélekanya díjat.      

Erikánál 34 évesen, szörnyű fájdalmak után derült ki, hogy négyes stádiumú endometriózisa van. „Sajnos önnek nem tudunk segíteni” – egy nagy műtét után ezzel a mondattal kellett megbirkóznia. Mivel egy jóindulatú májdaganat miatt nem részesülhetett hormonkezelésben, így a lombik se jöhetett szóba. Mégis úgy döntött, anya lesz. „Én gyermek nélkül nem tudom elképzelni az életemet… 13 hónapja érzem magam várandósnak, hiszen várjuk a mi kis csodánkat, akit pont ugyanúgy fogunk szeretni, mintha magam szültem volna… én nem a szívem alatt hordom a gyermekünket, hanem benne.” Kajdelné Windisch Erika A nagy döntés kategóriában kapott Lélekanya díjat.

Dr. Szilágyi Mónika 35 évesen ment férjhez, a várva várt gyermekáldás azonban sokáig váratott magára. „Minden sikertelen beültetés után meghallgattam, hogy az életkorom a »főbűnös«.” A 12. beültetésen van túl. „Négy stimulálás, sok-sok csodaszép embrió, soha egy pozitív teszt. 40 évesek lettünk. Május 16-án, a férjem névnapján kaptuk vissza az utolsó kis reménysugarunkat, az utolsó fagyasztott embriónkat. Hihetetlen, ami történt. Még nem tudjuk felfogni.” Mónika a Siker 40 felett kategóriában lett díjazott, mert „sikerült. Tudom, hogy még sok minden történhet, de a csoda már megtörtént… Bárhogyan alakul is a jövő, egy biztos: sohasem késő, hogy a történetünk boldog véget érjen.”

A Lélekanya díj egyik alapítója, Az utolsó lombik című vlognak is helyet adó Noivalto.hu különdíjat adott át Tarnóczy Orsolyának a Fehér ajtók című írásáért. „Júniusban újból nekivágunk. Mi ketten. Én és életem szerelme. Ő azt mondja, ha ennek az lesz a vége, hogy mi ketten maradunk, az is csodálatos. Minket nem állíthat meg semmi. Se eredmények, se orvosok, se fehér ajtók.”