„Teljesen összezavarodtam, amikor terhes lettem 18 évesen”

Ha megkérdezel tíz anyát arról, hogy mi az ideális életkor a szüléshez, jó eséllyel tízféle választ fogsz kapni. Ha fiatalon szülsz, nincs elég pénzed, sehol sem tartasz a karrieredben, cserébe a tested jobban bírja a terhességet, ha idősebben, akkor már biztosabb háttér van mögötted, a szervezeted viszont nincs annyira topon, és így tovább. Én a magam részéről azt válaszolnám, hogy pont az a megfelelő időpont, amikor a nő úgy érzi, hogy készen áll, de nézzük meg, mit mondtak más anyák a Parents magazin körkérdésére.

20 éves kor előtt

Phylicia 18 éves volt, amikor férjhez ment, és megszülte az első gyerekét, amire a mai világban már felvonjuk a szemöldökünket – pedig nagyanyáink korában még az volt a szokás, hogy 20 éves korára szinte mindenki gyereket nevelt. Phylicia így emlékszik vissza a saját szülésére:

„Teljesen összezavarodtam, amikor kiderült, hogy terhes lettem 18 évesen. A gyerekeimet imádom, és nem bántam meg, hogy megszültem őket, de nehéz volt úgy szülőnek lenni, hogy még én sem nőttem fel teljesen. Azt gondolom, kevésbé lett volna stresszes a terhességem és az anyaságom, ha vártam volna még pár évet a gyerekvállalással.”

20–24 év között

Bianca 20 évesen szülte meg az első lányát, és 25 éves volt, amikor a kistestvér született. Még egyetemre járt az első terhessége alatt, és nem egészen így tervezte a dolgokat, de azért sikerült befejeznie a baba mellett is a tanulmányait.

„Az első terhességem sokkal könnyebben ment, jobban bírtam a nehézségeket a korom miatt. A második terhességem feszültebbre sikerült, mert akkor már a karrierem építésén kellett dolgoznom. Több komplikáció is akadt másodjára, és nehezebben is épültem fel ebből a szülésből, mint az elsőből, amit szerintem a koromnak és a stresszes életkörülményeknek köszönhetek. Ennek ellenére nem mondanám, hogy 20 évesen kell szülni, mert minden életkorban nehéz dolog a gyerekvállalás.”

Képünk illusztráció (Forrás: iStock)

25–29 év között

Krystal 27 éves volt, amikor az első gyermekét szülte. Rögtön az esküvő után babát akartak a férjével, annak ellenére, hogy a környezetük le akarta beszélni őket erről.

„Mások nem tudták, hogy a férjemmel már évek óta gyereket szeretnénk. 27 évesen tökéletes korban voltam a gyerekvállalásra, fiatalnak, magabiztosnak éreztem magam, minden kihívásra gyorsan tudtam reagálni. A társadalmi nyomás viszont mindig nagy az anyákon, rajtunk most például amiatt, hogy mikor jön már a kistestvér. Mintha ez valami verseny lenne, amiben egymás után kell kipottyantani magunkból a gyerekeket.”

30–34 év között

Kelly 34 évesen szülte meg első gyermekét, és saját véleménye szerint jó döntés volt ennyit várni a gyerekvállalással annak érdekében, hogy szerezzen előtte némi élettapasztalatot.

„Kicsit sem voltam felkészülve ekkora felelősségre a húszas éveimben. Kellett ez az idő arra, hogy kiépítsem valamennyire a karrierem, hogy utána nyugodtan tudjak babázni. Nem akartam sok gyereket sosem, ezért nem is éreztem, hogy kapkodnom kellene a gyerekvállalással. Én boldog vagyok az egykémmel, de ha valaki három-négy gyereket tervez, annak korábban kell belevágnia.”

35–39 év között

Monica 35 és 37 évesen szült, pont, ahogyan tervezte, ugyanis számára fontos volt, hogy biztos anyagi háttere legyen, mire megérkeznek a gyerekek.

„Amikor megszületett a fiam, már volt annyi tapasztalatom a munka terén, hogy saját vállalkozásba tudtam fogni, így sokáig mellettem lehetett pici korában. Kicsit persze kilógok a többi anya közül a korom miatt – mindenki fiatalabb nálam, és ez meg is érződik a kapcsolatunkon, mert nem igazán értek szót velük –, de ez az egyetlen dolog, ami talán hátulütője a későbbi gyerekvállalásnak.”

40–45 év között

Suzana 41 évesen vállalta a gyermekét, és egyáltalán nem bánta meg, hogy eddig várt a szüléssel.

„Örülök, hogy ebben az életkorban szültem a lányomat, mert így volt sok évem felfedezni a világot és keresni az élet értelmét. Az élettapasztalatom miatt sokkal könnyebb számomra az anyaság, magabiztosabb vagyok vészhelyzetben is, amikor mások már rég pánikba esnének. Túl tudok lendülni a mindennapok apró bosszúságain, és arra koncentrálok, hogy megmutassam a lányomnak, milyen gyönyörű az élet.”