Szeretem a babámat, de utálom az anyaságot

Erin szörnyen érezte magát, amikor megfogalmazódott benne a gondolat, hogy mennyire utálja az anyaságot. Három hónapos kislányát imádja, de hiányzik a szülés előtti élete, és megijeszti, hogy már soha többé nem kaphatja vissza a szabadságát.

„Gondolom, idővel könnyebb lesz, ahogy a lányom egyre kevésbé függ majd tőlem, úgy lesz több szabadságom. Mindenki azt mondja, hogy az újszülött korszak milyen gyorsan elrepül, de nekem kínszenvedés minden pillanata. Egész nap csak etetek, pelenkázok, altatok, és próbálom megelőzni a babám sírását. Vissza akarom kapni a régi, jól szervezett életemet!”

Az anya sokáig nem akart gyereket, csak 30 éves kora után ébredt fel benne a vágy a gyerekvállalásra. Két évig próbálkoztak a férjével, mire sikerült teherbe esnie, boldog és izgatott volt, amikor kiderült, hogy babájuk lesz. Aztán, amikor a lányuk megszületett, mellbe vágta Erint a valóság: a régi életének vége.

Képünk illusztráció (Forrás: iStock)

„Az első hónap után kicsit jobb lett a helyzet, de nem érkezett még el a várva-várt csoda, hogy felhőtlenül örülni tudjak az anyaságnak. Nem arról van szó, hogy nem szeretem a babámat, hanem arról, hogy az anyaszerepet nem érzem magaménak.

A férjemmel tudok erről beszélni, de ő is küzd a saját apaszerepével. Ha pedig bárki másnak megemlítem, hogy az anyaság nem csupa napsütés és szivárvány, csak furcsa csend a válasz.”

Végül Erin az internet névtelenségében találta meg a vigaszt: kiírta bánatát a Redditre, ahol nagy meglepetésére rengeteg támogató kommentet kapott.

„Katartikus élmény volt. Kicsit tartottam tőle, hogy a kommentelők azt mondják majd, hogy szörnyeteg vagyok, amiért nem tudok azonosulni az anyaszereppel, de aztán csak támogatást kaptam tőlük. Kiderült, hogy nagyon sok anya és apa érzi hasonlóan magát, megkérdőjelezik naponta a saját szülői szerepeiket, és azt gondolják, talán jobb lett volna, ha nem vállalnak gyereket. Ettől nem leszünk rossz emberek vagy rossz szülők – ez csak azt jelenti, hogy őszinték vagyunk magunkkal.”

Erinnek segített az, hogy kibeszélhette magából megértő közegben a problémáit, kétségeit, frusztrációit, mostanra pedig már eljutott odáig, hogy jobban élvezi az anyaságot, ahogy a lánya egyre inkább képes kapcsolatot teremteni vele.

„Szomorú, hogy míg az interneten ilyen nagy támogatói közösségre leltem, addig a valóságban ez a téma még mindig tabunak számít. Olyan sokan küzdenek hasonló érzésekkel a saját anyaságukkal kapcsolatban, hogy muszáj lenne társadalmi párbeszédet indítani róla.”