Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Lélek

„Félek, nem bírom majd cérnával, hogy állandóan ott van a gyerek”

Nemcsak a férfiakat kapja el a szorongás, ha szóba kerül a gyerektéma: sok nő is komolyan retteg a családalapítás egyes velejárói miatt. De mi az, ami berántja a kéziféket, ha a családalapításról van szó?

A gyerekvállalás kapcsán számos aggodalom felmerülhet egy nőben, ami teljesen természetesnek mondható mindaddig, míg nem akadályozza meg őt véglegesen abban, hogy gyereket vállaljon.

A gyerekszüléstől való félelmet a pszichológia tudománya külön fóbiaként tárgyalja, de emellett számos más dologtól is szoronghatnak a nők, aminek az elhatalmasodása olyan lelki akadályt képezhet az életükben, hogy bár szeretnének családot, a páni félelem mégis elhatalmasodik rajtuk. Hanuderné Tamaska Tünde klinikai szakpszichológus segítségével próbáltunk megoldásokat adni a különböző aggodalmakra. 

A szakember szerint minden félelem legyőzése esetében a lényeg, hogy felismerjük, pontosan mitől félünk, és elfogadjuk ezt a felismerést – ugyanis az elfogadás már önmagában óriási mértékben enyhíti a félelemérzést. Nem árt látnunk azt az összefüggést sem, ami általában jellemző, hogy a szorongóbb, depresszívebb, hangulatingadozásra hajlamos embereknek több félelmük van, vagy ezek a félelmek túlzóbbak. Illetve, ha valakinek rosszabb az általános érzelmi jólléte, vagyis negatív színben látja a világát, akkor távolító viszonyulással áll a félelmekhez: nem fogadja el őket, nem tud megküzdeni velük – míg ha valakinek rendben van az általános érzelmi jólléte, pozitívabbnak gondolja a lelkiállapotát, akkor könnyebben dolgozik meg a félelmeivel. Mindezek miatt nagyon fontos, hogy mielőtt le szeretnénk küzdeni a félelmeinket, kicsit nézzük más, pozitívabb szemszögből az életünket, és bármennyire is elcsépeltnek hangzik, próbáljunk a jó dolgokra koncentrálni.

Mi lesz, ha nem fogom szeretni?

Timi (34) leginkább attól pánikol, hogy ő nem fogja tudni megfelelően ellátni az anyai teendőit, az ő szavaival élve „szar anya” lesz. Bevallotta, kételkedik abban, hogy elegendő türelme, kitartása lesz a gyerekneveléshez:

Ténylegesen szorongok attól, hogy nem tudom majd végighallgatni a gyerekem, fel fog dühíteni, és nem fogom bírni cérnával azt, hogy állandóan ott van. Azért valljuk be, a gyerekek egész elképesztő módon idegesítőek tudnak lenni.

Zsuzsa (27) abban nem biztos, hogy képes lesz elvégezni a munkáját és ugyanakkor megfelelően gondoskodni a gyermekéről is: „Elképzelem, ahogy munkából hazaérek halálosan fáradtan, és még ott a gyerek. Hogy tudok vele megfelelően foglalkozni, minőségi időt tölteni vele, gondoskodni róla? Nem hiszem, hogy jó anya lehetek, ha egy multinál dolgozom napi tíz órában.”

Anna (37) pedig attól tart, hogy elveszti a szabadságát: „Nem lesz idő magamra, nem tudok majd olvasni, moziba járni, festeni, edzeni. A legtöbb dologról le kell majd mondanom, amit szeretek, és nagyon tartok attól, hogy ezzel elveszítem önmagam.”

Mi lesz, ha nem bírom majd cérnával? (Képünk illusztráció. Fotó: iStock)

A pszichológus szerint mindezeknek az aggodalmaknak egy közös forrásuk van, mégpedig az anyaszereptől való félelem, ami az esetek nagy többségében valamilyen gyerekkori emlékből, rossz tapasztalatból ered. A megoldás az lehet, ha elkezdjük átkeretezni a gyerekkori történeteinket, ez ugyanis csökkenti a félelmet: „Például ha valaki azt látta, hogy az édesanyja megfeszülve igyekezett tökéletes anya lenni, és állandóan stresszelt, fáradt volt, akkor kezdje el átsúlyozni ezt az emléket. Levonhatja belőle azt a tanulságot, hogy egyszerűen nem kell hibátlan anyának lenni. Ez már enyhíti az attól való szorongást, hogy nem lesz jó anyuka, vagy türelmetlen lesz, vagy nem tud elég időt tölteni a gyermekével. A szabadság elveszítése is egy olyan hiedelem, amit ugyanígy végiggondolhatunk. Az életünk különböző területeihez, szerepeihez (munka, tanulás, fejlődés, család, barátok, szabadidő, egészség, spiritualitás) kapcsolódó értékeink áttekintése sokat segíthet ebben, hiszen kiderülhet, hogy valójában mi fontos számunkra a szülői szerepben, mitől érezném magam elég jó anyának – a társadalmi elvárásokon túl –, és erre már konkrét cselekvési tervet lehet készíteni, ami megtehető lépésekből áll, és így a szabadidő eltöltése is egyensúlyba hozható a gyerekneveléssel.”  

Kriszti (30) egyik legnagyobb belső félelme az, hogy

mi van, ha nem szeretem majd a gyermekem eléggé, vagy egyáltalán nem fogom szeretni?

A szakembertől megtudtuk, hogy ez egy igen gyakori félelem. Ennek az eredője valószínűleg az, hogy gyerekként az illetőt nem szerették eléggé: „Fontos tudni, hogy a szeretet hiányáról beszélve soha nem mennyiségről van szó, hanem minőségről. Vagyis nem megfelelően mutatták ki a szülők a gyermekük iránti szeretet, ezért maradt meg benne felnőttként érzelmi hiány, így alakulhatott ki ilyen félelem. A megoldás kulcsa a gyerekkori helyzet felismerése. Ezután lehet tanulmányozni a különböző szeretetnyelveket, illetve tudatosítani azt, hogy ha majd ott az én gyermekem, akkor menet közben igenis rá fogok jönni, hogyan tudom őt szeretni neki megfelelő módon.”

Elfelejtettünk bízni a testünkben

Sok nőtől hallottuk – legyenek huszon-, harmincévesek vagy akár már túl a negyvenen –, hogy attól félnek leginkább: megváltozik a testük gyerekszülés után. Van, akit ez azért zavar, mert nem lesz csinos többé; van, akit azért, mert úgy véli, nem fog tudni többet olyan erőbedobással sportolni; van, akit a szexuális együttlétek aggasztanak, pontosabban az, hogy a szülés után is ugyanolyan jó lesz-e, egyáltalán lesz-e szex.

A pszichológus szerint az egyik legfőbb ok e félelmek mögött – a nyomasztó társadalmi elvárásokon kívül –, hogy a nők nem bíznak a saját testükben. Ez többek között azért lehet, mert a szülés az utóbbi évtizedekben elmedikalizálódott, azaz nem a nő hatásköre többé, hanem „orvosi ügy”. Az egészségügyi személyzet kezébe került a kontroll, ennek következtében a nők nem érzik azt, hogy van ráhatásuk a szülésre. Annak ellenére, hogy fejlődött az orvostudomány, a pszichológus úgy tapasztalja, hogy több a szorongás a nőkben, mégpedig emiatt a kontrollvesztés miatt.

A nők nem hisznek eléggé a testükben, holott régen ez egy ősi tudás volt. Megvolt bennük az a hit, hogy képes a test arra, hogy szüljön, képes szoptatni, képes regenerálódni.

A szakember úgy véli, elsődlegesen fontos, hogy megerősítsük ezt a bizalmat. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy megfigyeljük, mennyire jól működik a testünk, tudatosítjuk, hogy milyen szépen ellátja a feladatát folyamatosan, a mindennapokban. Ott az izomműködés, az anyagcsere­ – mindez működik magától. Természetesen segíthetünk abban, hogy a testünk jobban funkcionáljon, de észre kell vennünk, milyen csodálatosan vagyunk megalkotva. Időt kell szánni a testünkkel kialakított viszony átalakítására, hálával kell rágondolnunk. Ha ezt a bizalmi viszont visszaállítjuk, akkor a test változásával kapcsolatos félelmek megszűnhetnek.

Anyák is tudnak falat mászni, ultramaratont futni, nincs igazán mitől aggódni. Az persze nem jó, ha irreális elvárásaink vannak.

El kell fogadni, hogy valószínűleg nem a szülés után három héttel, vagy akár három hónappal fog majd valaki ugyanúgy sportolni, hanem csak egy évvel később. Valamint ha valakinek nincs egészségügyi gondja, akkor nem hízik egy nő annyit a terhesség alatt, amit ne tudna visszafogyni. Lehet, hogy a mell mérete más lesz, vagy kicsit változik a medence, de alapvetően nem egy másik testet fogunk kapni. Miért ne lehetnénk csinosak újból? A szexuális együttlétekre is igaz: a test regenerálódik, ha hagyunk rá elég időt.

Mi van, ha nem lesz egészséges?

Dóri (24) annyira retteg attól, hogy nem lesz egészséges a gyereke, hogy nem is gondol a szülésre: „Én ezer százalékig biztos vagyok abban, hogy nem fogok gyereket szülni, mert nem vállalom azt a kockázatot, hogy valami baja lehet. Rettegek ettől. Nem tudom, mit csinálnék egy fogyatékos gyerekkel.”

Dóri félelme részben reális, ugyanis nyilvánvaló, hogy senki nem kap garanciát arra, hogy egészséges kisbabája születik. Ahol a szűkebb, tágabb családi körben van például fogyatékkal született családtag, ott ez a félelem gyakoribb. Illetőleg annyi rémtörténetet, rossz hírt lehet hallani, olvasni manapság, hogy óhatatlanul kialakulhat a nőkben ez a szorongás. A pszichológus elmondta, hogy ezzel nincs is gond, míg nem ölt olyan nagy mértéket, hogy valaki emiatt nem vállalkozik a gyerekszülésre.

„A legtöbb, amit tehetünk, hogy elfogadjuk a tényt, hogy semmire nincs biztosíték, viszont minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy minden rendben legyen a babával. Egészséges, harmonikus életmódot élünk, rendszeresen mozgunk, jól táplálkozunk. Csökkenti a félelmet, ha visszaszerezzük a testünkbe vetett hitet. Ez növelheti a bizalomszintünket, ami lelki síkon is megnyilvánulhat, a lelki megküzdőképességünk tekintetében.”

A szakember úgy véli, hogy a nőkben felmerült félelmek megoldása a bizalom helyreállítása lehet. Bizalom a testben, a leendő gyermekünkben, a párunkban, az életben. Ha tudunk bízni, akkor a félelmet is el tudjuk fogadni, ezáltal pedig képesek vagyunk csökkenteni. A bizalomépítésben a pozitív pszichológia módszertana lehet segítségünkre, amely arra világít rá, hogy a „nincs” helyett a „van”-ra érdemes figyelni. Ez szemléletmódváltást jelent: arra kell koncentrálni, ami az életünkben jelen van, és jó. Ennek a következménye lesz az élettel szembeni bizalom. Erre egy nagyon hatékony, ráadásul boldogságfokozó gyakorlat, ha listát készítünk a napi jó dolgokról, vagy hálanaplót vezetünk, amiben megfogalmazzuk, miért vagyunk hálásak az adott napon. Emellett a relaxáció, a légzőgyakorlatok, a meditáció, a mindfulness technikák mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy minél inkább megtanuljuk a jelenre fókuszálva felismerni, majd átírni a negatív gondolatainkat.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top