Cesar Suero egy hétéves kislány apja Brooklynban, és nemsokára érkezik a kis testvér, akit egyáltalán nem terveztek a feleségével. A jelenlegi, járványos, munkanélküli helyzetben az apa halálra van rémülve az újabb babától, leírta, hogy mit érez.
„Nagyon más most az élet. 2012-ben épp hazaértem Brazíliából egy konferenciáról, a munkámmal nem kerestem agyon magam, de biztos jövedelmem volt belőle. Aztán a feleségem közölte, hogy babát vár. Nem terveztük, de oda meg vissza voltam az örömtől, hogy apa leszek. A váratlan öröm a legjobb öröm.
Apaság járvány idején (Kép: Unsplash)
Most, nyolc évvel később vagyunk, négy hónapja karanténban rostokol az egész család. 40 éves vagyok, ami apaévekben mérve minimum 62 év. Nincs munkám, és esélyem sincs találni munkahelyet. Egy világméretű járvány közepén ülünk, hetente lövöldözést hallunk az utcáról, a politikai helyzet nevetséges… röviden: egyáltalán nem vagyok jól. És megint megtörtént, a feleségem elém állt és közölte, hogy babát vár. Most azonban kicsit másképp reagáltam. Lefagytam, annyiféle érzelem száguldott át rajtam hirtelen. Félelem, szorongás, bizonytalanság, düh. Nem azért voltam dühös, mert jön a baba, hanem azért, mert ilyen világba kell érkeznie.”
Az apa hétéves nagylánya nagyon örül a babának, és büszkén vetette bele magát az előkészületekbe, a lakás átrendezésébe és a gyerekszoba felújításába. Suero azonban nem tudott még túllépni az aggodalmain.
„A lányom a minap azt mondta, hogy csak annyi a dolgom, hogy találjak egy állást, ami annyit fizet, hogy tudjunk belőle venni egy házat New Jersey-ben. Annyira szeretném megérteni, hogyan tudja a saját világképére alakítani a körülményeket és nem hagyja, hogy bármi eltérítse a céljától. Mindig vár valamit, ha mást nem, akkor a szülinapját. Számára a baba érkezése a legnagyobb esemény ebben az évben, én meg aludni sem tudok a szorongástól. Azt hiszem, a megoldás az én bajomra az lesz, hogy végre megfogadom azt a tanácsot, hogy figyeljünk a gyerekeinkre, mert ők a legnagyobb tanítómesterek.”
