A házasság megváltozik, amikor szülővé válunk: új rutint kell kialakítani, megszokni az alváshiányt és a minden percben újult erővel felbukkanó, szüntelen aggódással is meg kell birkózni. Nem csoda, ha nem sok energiánk marad a házasság életben tartására. Tapasztalt szülők meséltek a Fatherly magazinban arról, milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük házaspárként a szülés utáni első évben.
Drámai a változás
„Már pár éve házasok voltunk, amikor megszületett az első gyerekünk, úgyhogy mondhatjuk, hogy túl voltunk a közös változáson és fejlődésen a házasságban. Mégis, amikor megszületett az első gyermekünk, friss anyaként drámainak éreztem a házasságunkban történt változást. Mindenki mondogatja persze, hogy a gyerekvállalás mindent megváltoztat, de általában azt gondoljuk, hogy minket ez nem érint, mi megússzuk. Nos, senki sem úszhatja meg. Ha előre elfogadtuk volna, hogy mekkora változás lesz a baba születése, szerintem könnyebben vettük volna az akadályokat a párkapcsolatunkban.” – Charissa
Az első év megviselheti a házasságot (Kép: Unsplash)
Egymás támogatása elengedhetetlen
„Amikor két ember szülővé válik, a párkapcsolat hirtelen gyakorlati partnerséggé alakulhat át. Evett már a gyerek? Mikor, mennyit, miből? Kakilt az elmúlt két órában? Miért nem? Miért nem sír, beteg lesz? Miért sír annyit, beteg lesz? Még akkor is ez megy a házaspár között, ha támogató közegben vannak és segítséget kapnak a családtól, barátoktól. Mert végeredményben a páron múlik a baba élete, nekik kell dönteni minden apró helyzetben. Olyan sok döntéshelyzet elé állít egy pici baba, hogy könnyen beleveszünk a rengeteg feladatba és el is felejtjük, hogy amúgy házasságban élünk. Egyszerűen lehetetlen, hogy a sok házimunka, döntés, gondozás, ringatás mellett még másra is maradjon energiánk. Csak úgy lehet megúszni ép házassággal ezt az időszakot (az első évet), ha teljes mértékben támogatjuk egymást közben férj és feleségként.” – Abigail
Sokkal kevesebb idő jut egymásra
„A feleségemmel a mai napig hetente egyszer randira megyünk, de úgy érzem, ez nem elég, mert egész héten alig vagyunk együtt: én a munkával, ő pedig a babával foglalkozik az idő nagy részében. Bárcsak sokkal többet utaztunk volna a baba születése előtt, túl sok tétel maradt a bakancslistánkon, és úgy érzem, most jó ideig esélyünk sem lesz rá. Persze majd, amikor nagyobb lesz a gyermekünk, közösen utazhatunk és biztos csodálatos élményeink lesznek, de az már más lesz, mint amit ketten szerezhettünk volna házaspárként. Azt hiszem, nem értékeltük eléggé a kettesben töltött időt a gyerekvállalás előtt, most pedig már késő bánat, nem lehet bepótolni.” – Jake
