Néhány napja mindenkit meglepett Naomi Campbell, aki a közösségi oldalán jelentette be, hogy 50 éves korában anya lett. A szupermodellnek most Naomi Gryn írt egy nyílt levelet a Daily Mail hasábjain arról, hogy milyen kihívásokkal kell megküzdenie annak, aki 50 fölött vállal gyereket.
Naomi Gryn író és dokumentumfilmes 51 évesen lett anya. A harmincas éveiben volt egy majdnem halálos autóbalesete, és az évekig tartó felépülés miatt nem vállalhatott gyereket. Aztán két vetélés és négy sikertelen mesterséges megtermékenyítés után hozta világra Sadie-t, aki azóta már 8 éves, és egyedüli gyerek. Császármetszéssel szült, de nem azért mert így akart, hanem mert az orvosa azt mondta: a méhizmai valószínűleg túl öregek ahhoz, hogy ki tudja nyomni a babát.
„Amikor a szülésznő a mellkasomra tette Sadie-t, elárasztott a minden elsöprő szeretet, és tudtam, hogy ő a legértékesebb ajándék, amit valaha is kaphatok. De megrémített a hatalmas felelősség, hogy védenek és gondoznom kell a gyerekemet. Mert ellentétben a 20-30 évesekkel, mi, ötvenes nők eleget éltünk már ahhoz, hogy tudjuk, milyen félelmetes csatatér tud lenne ez az egyenlőtlen világ”
– olvasható a nyílt levélben.
Naomi Gryn összességben lenyűgözőnek és örmtelinek nevezte az eddigi utazást, amelyet a gyerekkel és a párjával, Pete-tel megtettek. Sajnálja a fiatal „Insta-anyákat”, akiket a telefonjukra tapadva lát a játszótereken. Magát és Naomi Campbellt szerencsésnek tartja, mert egy olyan korban nőttek fel, amikor nem kínozza őket mások közösségi médiában látott, tökéletesnek tűnő élete. Ez szerinte a gyerekeiknek is jó, hiszen ők ösztönös szülők, nem azt próbálják meg utánozni, amit az Instagramon látnak.
De arra felhívja Naomi Campbell figyelmét, hogy rengeteg akadállyal, előítélettel találkozhat 50 fölötti kisgyerekes anyaként. Elmesélte, hogy amikor Sadie még kicsi volt, és babakocsiban ült, a postán megkérdezték tőle, hogy az unokája-e. „Nem, a lányom” – válaszolta, de a nő nem tágított, és azt hajtogatta, hogy biztosan az unokája, és már felnőtt gyerekei vannak. De az is előfordult, hogy a kislánya egyik tanára, aki feleannyi idős, mint ő, kiosztotta, mert Sadie rosszalkodott. Senki sem beszélt velem így iskolás kora óta, ezért nem is tűrte el a sértő hangnemet.
Naomi Gryn arról is ír a levelében, hogy mivel ők nem a digitális korban nőttek fel, különösen figyelniük kell arra, hogy mihez férnek hozzá a gyerekeik a neten. Ő eldöntötte, hogy Sadie középiskolás koráig nem kap telefont. De lefagyott, amikor meglátta, hogy a kis gyerektabletjén simán el tudott navigálni a késelős hírekhez. Azóta van szülői felügyelet a kütyün.
A késői gyerekvállalás fiatalon tartja az embert, írja Gryn. Az ember odafigyel arra, hogy egészséges maradjon, hiszen szeretné látni, ahogy a gyermeke felnő, esetleg azt is, hogy neki is gyerekei lesznek. Gryn édesanyja már 90 éves, úgyhogy ezt reális reménynek tartja. Odafigyel az egészségére, napi 10 ezer lépést megtesz.
De mindezek ellenére Sadie már elég idős ahhoz, hogy felfogja, hogy az ő édesanyja sokkal idősebb a többi osztálytársa szüleihez képest. „Bárcsak akkor szültél volna, amikor fiatalabb voltál” – mondogatja. Talán azért, mert aggódik, hogy az édesanyja megbetegszik és meghal, és talán azért is, mert szeretett volna egy testvért.
„Mindent megteszek azért, hogy itt legyek, és jó formában legyek, amíg szükséged van rám”
– mondogatja a kislányának, és igyekszik humorral kezelni a korával kapcsolatos nehézségeket.
Gryn azt írja, hogy megpróbálja könnyebbé tenné a késői gyerekvállalással járó helyzetet egy olyan életszakaszban, amikor a kortársai gyerekei már rég kirepültek a családi fészekből. De mindent nem lehet megoldani.
Vannak olyan dolgok, amelyeknél az idő igenis számít, és egyikünk sem tud ellenük védekezni. Tegnap szereztem egy hallókészüléket, mert egy ideje nehezebben értem, hogy mit mondanak a tévében. Inkább egy ezüstszínűt választottam, nem olyan bőrszínűt, mint amilyet a nagyothalló idősekhez szoktunk kötni. Sadie nagyon örült, mert már belefáradt abba, hogy mindent ismételgetnie kell miattam. Biztos vagyok benne, hogy a hosszú hajam eltakarja majd, amikor az iskola kapujában sokkal fiatalabb anyukákkal körülvéve állok, és őt várom, hogy hazavihessem.
(Kiemelt kép: Jean-Baptiste LACROIX / AFP)
