Szex a szülés után

„Annyira büszke voltam arra, amire képes volt a testem szülés közben – mégsem tudtam szeretettel elfogadni az új formáját. Tudtam, milyen erős ez a test, de elbizonytalanodtam a szépségét illetően, annyira megváltoztatta a terhesség.

Az alacsony önbecsülés mindig a nyomomban volt, de hosszú küzdelemben sikerült eljutni odáig, hogy fiatal felnőttkoromra már elkezdtem értékelni a testem. Nem kerültem el a crop topokat vagy a bikiniket. Nem kételkedtem magamban. De ez még a szülés utáni testképemmel kapcsolatos hosszú és nehéz utazásom előtt volt.

Szülés után úgy tűnt, mintha minden, amiért dolgoztam, eltűnt volna, és a bizonytalanság vette át a hatalmat bennem. Élénken emlékszem a szülés utáni napra: a férjem és a fiam aludtak, volt néhány szabad percem, hogy kihúzzam fájó testemet a kórházi ágyból és a fürdőszobába bicegjek – még mindig fájtam és véreztem, ugyanakkor csodáltam a testem, amiért ilyen fantasztikusan teljesített. Nem utáltam a testemet, de nem is szerettem.

És ebben a pillanatban kezdődött a szülés utáni testképemmel való küzdelem. Már nem éreztem magam olyan szexinek, mint a terhesség előtt. Egy petyhüdt pocak lépett a szexiség helyére, a ruhák, amelyek korábban tökéletesen kihangsúlyozták az alakomat, most nem illettek rám. A farmereket leggingsre és túlméretezett ingekre cseréltem. Az alváshiány, a hormonális változások és az újszülött gondozása mellett nem volt időm arra, hogy tudatosan odafigyeljek a külsőmre.

Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)

A szülés utáni testemmel kapcsolatban egyre jobban elbizonytalanodtam, megkérdőjeleztem, hogy a férjem ugyanolyan csodálattal néz-e rám, mint korábban. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy lejtmenetbe került a szexuális életünk. Nemegyszer azon kaptam magam, hogy elhúzódom a férjem érintésétől. Nem azért, mert nem kívántam őt, hanem mert az a szexi nő, akit valaha ismert, már nem én voltam.

De arra nem voltam felkészülve, hogy a szülés utáni testemmel való viszonyom ilyen hatással lesz a szexuális életemre. Azon kaptam magam, hogy vágyakozom az intim pillanatok után, ugyanakkor félek is tőlük. Mert ha én nem tudtam szeretni önmagam új változatát, akkor a férjem hogyan tudná? A szexuális életünk szinte megszűnt a szülés utáni hónapokban, amit szerintem a legtöbb pár megtapasztal a gyermekvállalás után.

És persze, a kevesebb szex különböző okokra vezethető vissza, mint például a kimerültség vagy az, hogy nincs időd – de a hozzám hasonló anyák esetében ez a szülés utáni testképünkkel kapcsolatos mentális nyomás miatt van. Azért, mert a belső hangunk azt súgja, hogy a partnerünk biztos nem tudja szeretni az új testünket.

De szerencsére nagyon türelmes volt velem és megvárta, amíg megbarátkozom a testemmel és visszatérek hozzá. Küzdöttünk, hogy visszajöjjön az intimitás, de együtt dolgoztunk rajta. Lassú, de határozott és tudatos lépésekkel közeledtünk egymáshoz, először csak nagy beszélgetésekkel, majd testileg is. A férjem rengeteget segített, hogy türelmesebb legyek magammal és a testemmel. Segített, hogy másképp lássam, és megtanuljam jobban értékelni magam. Nem mondhatom, hogy most már 100 százalékban szeretem a testemet, de elfogadtam azokkal a nyomokkal együtt, amelyek az anyaság megpróbáltatásainak emelnek emlékművet.

A legtöbb nő számít a szülés utáni fizikai felépülésre, de sokan nem vagyunk felkészülve a lelki felépülésre. A felépülésre, amely magában foglalja azt is, hogy újra megpróbáljuk szeretni magunkat, és nem engedünk a társadalom elvárásainak, hogy „visszazökkenjünk” a helyünkre, és a „tökéletes” alkalmazottak, feleségek és anyák sorába. Igen, a szülés utáni testem miatt egy bizonyos ponton kevésbé éreztem magam szexinek – de a testem naponta emlékeztet a gyermekre, akit kihordtam, a nőre, aki vagyok, és arra, hogy mire vagyok képes. Ha más nem is, ez biztosan számít valamit.”

Via