Észak-Korea a világ egyik legelszigeteltebb országa, a Koreai-félsziget 1948-as felosztása óta merev és sajátos szabályrendszerben működő társadalommá nőtte ki magát, amely a Kim-dinasztia személyi kultusza körül formálódott. A gyerekeket is ebben a szellemben nevelik, az ideológia mindennél előbbre való, sokkal fontosabb, hogy imádják és vakon kövessék a jelenlegi uralkodót, Kim Dzsongunt, mint hogy az anyjukhoz kötődjenek.
Már születéskor ellenség lehet a baba
A sok megdöbbentő információ között az egyik legsokkolóbb talán az, hogy az újszülöttet már születése pillanatában az állam ellenségének is tekinthetik attól függően, hogy az apja milyen társadalmi státuszt tölt be. A gyerek születését be kell jegyeztetni, és az új állampolgárról három helyen kell adatokat tárolni: a helyi városházán, a rendőrségen és a titkosrendőrségen.
Az első dolog, amit az államtól kap az újszülött: a szongbun – a minden észak-koreai számára kiosztott öt társadalmi státusz egyike. Az apa státuszától függően a csecsemő a különleges, közepes, alap, komplex vagy ellenséges kategóriába kerül. A társadalmi státusz csak attól függ, hogy az apát mennyire látják hűségesnek a rendszerhez. Mondhatjuk, hogy egyfajta kasztrendszerről van szó, ami meghatározza, hogy hol élhetnek, mit ehetnek, kivel tölthetik az időt vagy épp milyen iskolába járhatnak, hol dolgozhatnak az emberek.
A szongbunt a születéskor egy rendőr bélyegzi a csecsemő aktájára, azaz szó szerint megpecsételi a sorsát, ami Észak-Koreában vár rá. Így öröklődnek az apák „bűnei” a gyerekekre.
A kasztrendszer alapjait Kim Ir Szen, a kommunista állam megalapítója fektette le az 1950-es években, gyakorlati alkalmazása azonban később, 1967 környékén kezdődött. Akkoriban az apáról gyerekre szálló státuszt abban állapították meg, hogy a férfi felmenők melyik oldalon álltak a japán-koreai háború idején. A szongbun az öt fő kategória mellett több mint 50 alkategóriába osztja tovább az állampolgárokat, de természetesen ez alól felmentést kapnak a vezető családtagjai. A társadalmi státuszt olyan komolyan veszik, hogy a két alsó kasztba soroltak – komplex és ellenséges – már gyerekkorukban szembesülnek a hátrányos megkülönböztetéssel és kirekesztéssel, hiszen a magasabb kasztokba tartozó gyerekek nem barátkozhatnak az alacsonyabb kategóriába tartozókkal.
Az állam az első
Az újszülött jogosulttá válik arra, hogy hozzáférjen az állami áruelosztó rendszerhez, amely elméletileg mindent biztosít, amire szüksége van. A gyakorlatban a rendszer az 1990-es évek óta nagyrészt működésképtelen. Amikor egy gyermek ötéves lesz, általában óvodába megy, ahol megkezdődik az oktatás. Az észak-koreai oktatási rendszer tele van állami ideológiával, és a gyermek megtanulja, hogy mindent a Pektu-hegy mérhetetlenül különleges, felsőbbrendű embereinek köszönhet: Kim Ir Szen elvtársnak, a Nagy Vezetőnek, Kim Dzsongil elvtársnak és a szeretett és tisztelt Kim Dzsongun legfelsőbb vezetőnek. Ezért az ő nevüket mindig vastag betűvel kell írni, és a legmélyebb tisztelettel kell beszélni róluk.
Ezenkívül a gyermek megtanulja, hogy vannak ellenségei: amerikai imperialisták, japán militaristák és a dél-koreai „árulók bandája”. Őket gyűlölni kell, ezt már az anyatejjel magukba szívják. De nem csak az ideológiát határozza meg a gyereknevelésben az állam, más pontokon is belenyúlnak a családok mindennapjaiba, szigorú szabályok szerint lehet élni és a kis észak-koreai gyerekeket nevelni. A North Korea News sok belső információt oszt meg a kommunista hétköznapokból, a cikkekből kiderül, hogy a következő szigorú szabályokat kell betartani minden állampolgárnak ebben az országban.
Kim Il Sung pisztolyát ábrázolja a sok apró tábla, amit gyerekek tartanak fel a Phenjani Stadionban, az Arirang játkokon, 2012-ben (Fotó: Eric Lafforgue/Art In All Of Us/Corbis via Getty Images)
Csak semmi mosolygás július nyolcadikán!
Ahhoz vagyunk szokva, hogy az érzéseinket általában kifejezhetjük – az illendőség keretei között –, senki sem utasít minket arra, hogy mit érezzünk egy adott napon. Ez szinte minden országra igaz, de Észak-Koreában más a helyzet: itt évente egyszer, július nyolcadikán mindenkinek szomorú arcot kell vágnia, ugyanis ezt a napot gyásznappá nyilvánították, mert ekkor halt meg Kim Ir Szen, Észak-Korea előző vezetője, emiatt ezen a napon nem szabad mosolyogni vagy nevetni, de még hangosan beszélni sem. A Nagy Vezető halálának évfordulóján mindenkinek pókerarcot kell vágnia, és bárkit, akit mosolygáson kapnak, megbüntetnek.
Hogyan lehet elvárni a gyerekektől, hogy betartsák ezt a szabályt, amikor a gyerekek egy nap ezerszer mosolyognak, vihognak és röhögcsélnek? Bár az anyák általában azt szeretnék, hogy a gyerekeik boldogok legyenek, az észak-koreai anyáknak nincs más választásuk, mint követni az állam erre vonatkozó szigorú szabályait.
A bűnök öröklődnek
Ha pedig a büntetésről beszélünk, abban nagyon profi az állam, a „három generáció” nevű szabály szerint ugyanis az egész családnak bűnhődnie kell, ha bűnt követtél el (például mosolyogtál július 8-án). Ez a szabály alapvetően azt jelenti, hogy ha a nagyszüleidet megvádolták valamivel, akkor neked is meg kell fizetned az árát. A sokkoló törvény azt eredményezheti, hogy már ötéves gyerekek is munkatáborba és zárkába kerülhetnek, az egész családjukkal, anyával, apával és esetleges testvéreikkel együtt kapják a büntetést ők is.
A gyerekeket vagy bárkit, aki nem tartja be a törvényeket, munkatáborokba küldik – akár az ötéveseket is –, ahol megbüntetik és „rehabilitálják” őket. Úgyhogy nem véletlen, hogy a szülők megszállottan igyekeznek betartatni a gyerekekkel a szabályokat, hogy elkerüljék az egész család nyilvános büntetését.
Napi 10 óra munka
A napi 10 óra munkára talán legyintesz, mert ennyit szoktál lehúzni te is az irodában, de Észak-Korea esetében nem felnőtteket, hanem gyerekeket kényszerítenek 10 órányi kétkezi munkára naponta – de csak a fővároson kívül élőket. A szülőknek nincs más választásuk, mint engedni, hogy a gyerekeiket dolgoztassa az állam tűző napon vagy a zuhogó esőben is. A gyerekekben rejlik Észak-Korea egyik erőssége, ezért már fiatal korban beállítják őket pénzt termelni. Ötéves korukban a gyerekek már a vasúton, építkezésen vagy rizsföldeken dolgoznak. A legtöbb országban csak a foglyokat alkalmazzák kényszermunkára, Észak-Koreában azonban mindenkinek az államot kell szolgálnia, akár tetszik, akár nem.
Nincs sokféle étel
A világon rengetegen úgy tekintünk az ételre, mint kényeztető elemre az életünkben, és megadatott nekünk az a kiváltság, hogy elérhető számunkra sok olyan étel, amit szeretünk és élvezetből ehetünk. Észak-Koreában más a helyzet, az állampolgárok nem ehetnek hamburgert és jégkrémet, jó eséllyel nem is tudják, hogy ezek az ételek léteznek. Az ottani anyukák kénytelenek mindennap ugyanazt a pár ételt a gyerekek elé tálalni: többnyire kukorica és kimchi (fűszeres káposztasaláta) kerül az asztalra. Mindennap, minden étkezésre.
Előírt frizura
Legközelebb, amikor viszed a gyereket a fodrászhoz, jusson eszedbe, hogy Észak-Koreában az anyukák nem dönthetnek a gyerekük frizurájáról. Sem a gyerekeknek, sem a felnőtteknek nem lehet olyan frizurája, amelyet az állam nem hagy jóvá. A beszámolók szerint a férfiak és a fiúk csak 10, míg a nők és a lányok 18 előírt frizura közül választhatnak. A szingli nők pedig nem növeszthetik hosszúra a hajukat. A szabályoknak nem megfelelő frizurájú gyerekeknek büntetés jár, ami magában foglalja a szülők büntetését is, mert a szabálytalan frizura viselése lázadásnak minősül. És még egy fontos szabály: senkinek sem lehet pont olyan frizurája, mint Kim Dzsongunnak, különben súlyos következményekkel kell szembenéznie.
Állami képregényeket olvasni kötelező
A gyerekek szeretnek képregényeket olvasni és arról álmodozni, hogy hősök lesznek, ami teljesen normális dolog, ám Észak-Koreában ez is máshogy történik. A kormány minden családnak képregényeket osztogat kötelező olvasmányként. A propagandát terjesztő képregényekben Amerikát gyáva országként mutatják be, mindig az amerikaiak veszítik el a háborúkat Észak-Koreával szemben és Amerika fél Észak-Koreától.
A gyerekek fejébe töltik már egészen kicsi koruktól kezdve, hogy gyűlöljék Amerikát, az anyák és apák arra tanítják a gyerekeiket, hogy az amerikaiak mennyire gonoszak és árulók, és hogy nem szabad rájuk felnézni, vagy követni őket. Az ennyire korai kondicionálás nagyon hatékony, általában eredményesen beléjük táplálják az amerikaellenes eszméket.
Persze nemcsak a képregényekkel teszik ezt, hanem egész arzenált vetnek be a gyerekeken a propaganda érdekében. Például létezik egy olyan múzeum is, a Sinchon Museum of American War Atrocities, amelynek célja, hogy a fiatalokat az amerikai-észak-koreai ellentétről oktassák. A múzeum kiállítását a Sinchon mészárlásnak szentelték, amely a koreai háború idején dél-koreai és amerikai csapatok által észak-koreai civilek ellen elkövetett mészárlás volt. A diákokat általában elviszik ide osztálykirándulásra, hogy folyamatosan emlékeztessék őket az amerikaiak gyűlöletére.
Az internet nem létezik
Ha manapság gyereknevelésről beszélünk, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül az internetet sem, hiszen a mai gyerekek olyan korban nőnek fel, ahol teljesen természetes számukra, hogy a világhálón elérhető szinte minden információ. Az észak-koreai gyerekek esetében erről szó sem lehet, általában nincs is otthon számítógép és egyszerűen nem tudnak az internet létezéséről sem. A kiváltságosok persze hozzáférnek a nethez, de alapvetően az átlagos állampolgárok számára az internet nem létezik.
Még tévécsatornák terén sincsenek túlságosan eleresztve, három csatorna van összesen, mind a háromból az folyik, hogy Kim Dzsongun maga az Isten és a legnagyobb vezető, aki valaha létezett. A kormány minden televíziós tevékenységet felügyel, és gondoskodik arról, hogy csak az állami tévé legyen az egyetlen, amit nézhetnek a polgárai. Kettő csatorna hétvégén (milyen nagylelkű), a harmadik pedig esténként sugároz.
A kiváltságos gyerekeknek palota is jár
Míg az észak-koreai gyerekek többsége elképzelhetetlen szegénységben és nyomorban él, addig néhány kiváltságos gyerek a Gyermekpalotában lóghat – konkrétan ez a neve: Mansyongdae School Childrens’ Palace. A művészi stílusú épület a fővárosban, Phenjanban található, itt a gazdag gyerekek kézműveskedhetnek, sportolhatnak, és még egy olimpiai méretű medencében is úszhatnak. A hatalmas, 1210 szobás épület egészen futurisztikus belülről, minden jóval kecsegteti a gyerekeket, de ne tévesszen meg senkit a színjáték, ez is csupán propagandacélokat szolgál a külvilág számára, hiszen lehet mutogatni, hogy milyen jó dolguk van Észak-Koreában a gyerekeknek.
A gyereknap egy katonai parádé
Az észak-koreai gyermeknapon nem állatkert és vidámpark van, hanem felvonulást tartanak, ahol a gyerekeknek katonai ruhát kell viselniük és tankokon kell parádézniuk. A felvonulást a fővárosban tartják, és körülbelül 3000 gyerek vesz részt rajta. Cukorka és hot dog helyett ezek a gyerekek íjászkodhatnak (ahol a célpont egy amerikai katona), és megtanítják őket arra, hogy milyen jó móka és életcél építeni pár rakétát.
