Az anyaság és apaság első pár hónapja teljesen más élmény a szülőknek. Az anyai szempontokat és tapasztalatokat többször elemezzük érthető módon, de most pillantsunk be egy apa élményeibe is, aki az első év után összegezte, mi volt számára meglepetés vagy nehéz a baba születése után.
1. Nem kötődtem azonnal a babához
„Az apaság izgalmas, de ugyanakkor nehéz is – írja az apa a Cup of Jo oldalán. – Az első pillanattól kezdve szerettem Tobyt, de az első néhány hónap, hogy őszinte legyek, csak az alkalmazkodásból állt. A baba annyira tehetetlen, te pedig annyira tanácstalan vagy, és nincs olyan erős kémiai, hormonális és érzelmi kötődésed a gyerekkel, mint az anyának lehet.”
Az apa úgy érezte, hogy az első hat hónapban mást sem csinált, csak szabályokat magolt, mindent meg kellett tanulnia: hogyan kell tartani a babát, hogyan kell pólyázni, hogyan kell pelenkát cserélni. Erős hátrányból indult, mert soha nem játszott babával , és nem kellett mások gyerekeire sem vigyáznia, úgyhogy minden teljesen új volt számára. „Élveztem, de ha a feleségem besétált volna azzal, hogy a anyósom átveszi a baba gondozását egy hónapra, nagyon örültem volna.”
2. A babával kettesben töltött idő mély élmény
„Bár összességében teljesen elveszettnek éreztem magam, meglepett, hogy a Tobyval egyedül töltött idő mennyire természetesnek tűnt – emlékszik vissza az apa. – Az első éjszakán, amikor én őrködtem felette, hogy a feleségem tudjon aludni, mellettem feküdt Toby a mózeskosárban.” Az apa ráébredt, hogy a baba még nem hallgatott zenét, amióta megszületett, és mélyen megérintette a felismerés, hogy ő, az apja választhatja ki, milyen zenét halljon életében először Toby. „Úgy éreztem, hogy ezzel is alakíthatom a sorsát, egy dal kiválasztása az iTuneson hirtelen őrült mélységet kapott. A Beatles Penny Lane című dala mellett döntöttem. Varázslatos pillanat volt.”
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
3. Féltem, hogy a feleségem jobban fogja szeretni a babát, mint engem
„Lehet, hogy őrültségnek hangzik, de az egyik nagy félelmem a gyerekvállalással kapcsolatban mindig is az volt, hogy elvesztem a feleségem szeretetét miatta. Több barátom családjában a férjet lényegében a gyerekek helyettesítették. Nincs ősibb dolog, mint az anya és a csecsemő közötti szeretet, ezért aggódtam, hogy el leszek felejtve.”
Bár valóban szembesülnie kellett azzal az apának, hogy a felesége számára a legfontosabb személy a kisfiuk lett, de a valóságban ez nem okozott olyan nagy gondot, mint amikor a fejében játszódott le ez a jelenet még a gyerekvállalás előtt. Ugyanis az ő életében is a baba került az első helyre, és amikor ráébredt, hogy a házasságot soha nem lehet pótolni egy gyerekkel, számára hatalmas megkönnyebbülés volt.
4. A babakönyvek unalmasak
„Imádok időt tölteni Tobyval, különösen, amikor sétálni megyünk vagy gitározom neki. De néhány babás tevékenység túl lassú nekem. Úgy tűnik, a feleségem képes a baba szemével látni a dolgokat, ezért például számára élvezetesek a babakönyvek, de nekem rettentően unalmasak és agyzsibbasztóak.”
5. Kilenc hónapos korában minden megváltozott
„Egyszer hallottam egy elméletet, miszerint a babák kilenc hónapig vannak az anyaméhben, de a következő kilenc hónapig az anyaméhen kívül maradnak a terhességben – írja az apa. – Ez nálunk is beigazolódott.” Az apa számára minden megváltozott, amikor a kisfia kilenc hónapos lett. Ebben az időszakban kezdődött az, hogy a baba boldogan fogadta az apát, amikor hazaért a munkából és keresni kezdte a társaságát. Innentől kezdve nem a kisbabájának, hanem a fiának érezte a gyermeket.
6. A jövőről álmodozom a fiammal
„Gyakran álmodozom arról, hogy Toby felnő: zenét hallgatok, elviszem hajókázni, megtanítom neki, hogyan kell nagyszerű rántottát készíteni, mesélek az én gyerekkoromról. Valamiért mindig elképzelem, ahogy kirándulunk – még akkor is, ha igazából nem sokszor kirándulok. Apámmal néha esténként órákig ültünk és tervezgettük a jövőmet, és szeretem a gondolatot, hogy ennek a beszélgetésnek a másik oldalán lehetek.”
