Nagy visszhangot keltett, amikor az egyik budapesti kórház kirakott egy olyan közleményt, miszerint nem kísérhetik el a kismamákat a szülésre az apák, mert felújítás lesz a rákövetkező hetekben. Bár logikusnak tűnik ez az intézkedés, hiszen akkor még úgy gondolták, hogy osztozniuk kell a vajúdó nőknek a szülőszobákon a hely szűke miatt, ám az anyák alapvető jogai sérültek volna, ha kitiltják az apákat.
„Az egészségügyről szóló törvény betegjogi fejezetében világosan fogalmaz: a szülő nőnek joga van arra, hogy az általa megjelölt nagykorú személy a vajúdás és a szülés alatt folyamatosan vele lehessen, a szülést követően pedig arra, hogy főszabályként újszülöttjével egy helyiségben helyezzék el – olvasható dr. Kozma Ákos, az Alapvető Jogok Biztosának közleményében. – A beteg továbbá jogosult a kórházi tartózkodása alatt látogatókat fogadni. Kétségkívül azt is rögzíti a jogszabály, hogy ezen jogok a kórházban rendelkezésre álló feltételektől függően és a betegtársak jogainak tiszteletben tartásával, a betegellátás zavartalansága mellett gyakorolhatóak.
Az alapvető jogok biztosaként arra kérem az érintett intézményeket, hogy az átalakítások, felújítások tervezésénél legyenek kiemelt figyelemmel arra, hogy az érintett családok szemszögéből egyszeri és megismételhetetlen életesemény színteréről kell gondolkodniuk.
Kérem, hogy a születést megillető alázattal, az emberi méltóság tiszteletével szolgálják a hozzájuk forduló családok bizalmát, és korlátozásokat csak végső esetben alkalmazzanak, semmiképpen ne kiindulópontként.
Voltak olyan hangok is, akik hisztinek gondolták a felháborodást a kismamák és apák részéről a rendelkezés miatt, pedig szó sincs erről. Tanulmányok kimutatták, hogy az apa jelenléte összefüggésbe hozható a kevésbé bonyolult szülésekkel és a szükségtelen beavatkozások csökkenésével.
Ráadásul azt is találták a kutatások során, hogy azoknál a babáknál kevesebb komplikáció fordul elő a szülés közben, akiknél jelen vannak az apák a szülésnél. Sőt, még a koraszülöttek állapota is gyorsabban javul, ha az apukák gyakran látogatják őket a kórházban.
És ha mindez még nem lenne elég tudományos magyarázat, akkor az is bizonyított, hogy akárcsak az anyánál, úgy az apánál is megugrik az oxitocin nevű hormon, a szeretethormon szintje a szülés közben. Az oxitocinnal az apa hormonális dózist kap a gondoskodó, szeretetteljes és bizalomteljes viselkedéshez, azaz korábban kialakulhat nála a kötődés a babához.
A kutatásokon alapuló érveken túl itt vannak a nem kevésbé fontos érzelmi indokok is arra, hogy az apák jelen legyenek a szülésnél. Ne felejtsük el, hogy a vajúdás nem egy gyors dolog általában, ha nincs ott az apa, akkor előfordulhat, hogy akár több, mint egy napig a kismama élete legkiszolgáltatottabb helyzetében lenne anélkül, hogy valamelyik hozzátartozója vagy bizalmasa (mint például egy dúla) segítené ebben az érzékeny szakaszban.
Most, hogy már sem orvost, sem pedig szülésznőt nem lehet választani, bekerül a szüléskor épp ügyeletes szakemberekhez az anya, akikkel biztos, hogy szakmai szempontból semmi probléma nem lesz, de a szülés, a vajúdás élménye nem csupán az orvosi hozzáértésről, hanem a környezet érzelmi támogató erejétől is függ.
„A családbarát ellátás alapja elsősorban az a szemlélet, amely az édesanyát, az édesapát és a születendő/újszülött gyermeket egységként kezeli és a születésre mint természetes folyamatra tekint. Ahhoz, hogy minden ellátott alapvető jogai érvényesülni tudjanak, az egészségügyi intézmények szolgáltatásának hátterét jelentő infrastruktúrát is kétségkívül a betegjogok és a családközpontú ellátásmodell szolgálatába kell állítani. Ugyanakkor igen sajnálatos lenne, ha az ezen cél érdekében indított felújítások éppen a családközpontú ellátás tekintetében – átmenetileg ugyan, de mégis – jelentős visszalépéssel kezdődnének – írja az Alapvető Jogok Biztosa.
Tegyünk együtt azért, hogy a születés mindenki számára, mindenhol csoda maradhasson!
Mert valóban az lenne a cél, hogy a babák úgy jöjjenek világra, hogy amennyire csak lehet békés születésben legyen részük. Ez pedig jó eséllyel nem valósulhat meg, ha a kismama úgy érzi, magára van hagyva, és stresszel attól a vajúdás alatt, hogy nincs mellette a gyermeke apja. Épp elég nehéz a kismamáknak az, hogy nem szülhetnek a fogadott orvosnál, nem lehet választott szülésznőjük, hanem mindenki idegen számukra a szülészeten. Egy dúlával készült interjúnk során elmondta a szülést kísérő asszonytárs segítő is, hogy egyre többen választják azért az otthonszülést, vagy legalább az otthon vajúdást, mert ijesztő számukra az, hogy idegenekre kell rábízniuk a babájuk életét szülés közben a kórházban.
Az apák részvétele, elkötelezettsége és támogatása rendkívül fontos a szülés során. Ha azt szeretnénk, hogy az apukák jobban részt vegyenek gyermekük nevelésében, gondozásában, akkor kezdjük az elején, és ne nyilvánítsuk feleslegesnek a jelenlétüket a szülőszobán, hanem inkább bátorítsuk őket, hogy minél többen vegyenek részt a szülésben.