A játék ugyanolyan fontos a gyerekek számára, mint a kötődés vagy a D-vitamin. A gyerekek nemcsak szeretnének minél többet játszani, hanem muszáj játszaniuk ahhoz, hogy fejlődjenek és megértsék a körülöttük lévő világot. Ez az igény hajtja a szülőket a későbbiekben az iskolán kívüli programokra, hogy változatos játéklehetőségeket keressenek, és a játékboltokba, hogy megfelelő eszközöket találjanak.
A játék elengedhetetlen
Általában ösztönösen megértjük a gyerekek játék iránti igényét, de ha definiálni kellene, hogy mi a játék, valószínűleg nem tudnánk megmondani. A Pedagógiai Lexikon meghatározása szerint a játék: „Az ember és az állatok tevékenységi formája, melyet a munkától és a tanulástól eltérően minden külső céltól függetlenül, magáért a tevékenységéért folytatnak, és melyet örömérzés kísér. (…) A gyermeki játék: a kisgyermek a külvilágból és saját belső világából származó tagolatlan benyomásait játékcselekvéseivel tagolja, rendezi. A játék iskolába lépés előtt a gyermek számára a legfontosabb, kiemelt jellegű tájékozódó tevékenység, fejlődésének kulcsa.”
A játék már egészen születéstől kezdve elengedhetetlen a baba általános fejlődéséhez, tanulásához és jóllétéhez. A játékon keresztül a baba megismeri a körülötte lévő világot, és hogy azzal hogyan léphet kapcsolatba. Az új játékélmények segítik az agy egyes részeinek összekapcsolódását és növekedését is. A mozgatós játékok pedig fejlesztik az izomerő, valamint a durva és finommotoros készségek fejlesztését.
A játék remek lehetőség arra, hogy beszélgessünk már az újszülöttel is, így segíthetünk a babának a szavak, a nyelv és a társalgás megismerésében. A közös játék segít abban, hogy egymásra hangolódjunk a babával, hiszen a játék sokat elárulhat a baba személyiségéről. Az újszülöttekkel persze még nem igazán lehet bonyolult szerepjátékokat megvalósítani, eszközök sem kellenek hozzá, csak a baba és a hajlandóság, hogy bohóckodjunk vele egy kicsit.
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
Mit lehet játszani a babával?
A grimaszokon túl a gravitáció az első igazi játszótársunk. Vegyük például a klasszikus etetőszék-jelenetet: a baba megfogja az evőeszközt vagy a cumisüveget, és leejti a padlóra. Újra és újra odaadjuk neki a tárgyat, és hagyjuk, hogy ledobja – közben sugárzik az örömtől, nevet, és egyértelműen lenyűgözi, ahogy lezuhannak a dolgok a padlóra.
Nemcsak azért, mert látja, hogy anya és apa ugrál készségesen az elhajított tárgyak után, hanem azért is, mert hanggal jár, a tárgyak csattannak, vagy épp el is tűnnek teljesen a látóteréből.
„Ha ez az ismétlődő dobálás játéknak tűnik, az azért van, mert az is – írja dr. Elanna S. Yalow, a KinderCare Learning Center tudományos vezetője. – De ez egyben a fizika, a következmények felfedezése is, miközben a szülő reakciókészségét is teszteli a baba. Megmutatja a baba veleszületett tudományos gondolkodását.”
A tárgyak leejtése a játékalapú tanulás egyik első felismerhető formája, ami egyértelműen mutatja, hogy a tanulás a játék állandó eleme. Amint a csecsemők elkezdenek látni, ízlelni, érezni, hallani és szagolni, a játéknak használható tárgyak és tevékenységek köre is bővül. A csecsemő saját véletlenszerű mozgásainak felismerése a játék első megfigyelhető jele, de már ezt megelőzően is megfigyelhető a játék jelenléte, amikor a szülő és az újszülött között röviddel a születés után létrejön a szemkontaktus és az oda-vissza interakciók.
Játék az egész világ
„Ezek az interakciók teremtik meg az alapot a játékkészségek kialakításához” – írja a szakember. Öt hónapos korban a játék már teljes lendületet vesz: a baba kezdi megtanulni az ok-okozati összefüggéseket, amikor kézzel és szájjal is felfedezi az eszközöket, például a csörgőket és a babakönyveket. Szinte minden, ami nem sírás vagy bélmozgás, a játék része ebben az életszakaszban.
Egyébként pedig nincs olyan nagy különbség köztünk, a csecsemők és a felnőttek nagyjából ugyanúgy játszanak.
Amikor kártyázunk vagy mondjuk bowlingozunk, felnőttként okot és okozatot fedezünk fel, finomítjuk a kísérleteinket, és arra törekszünk, hogy tökéletesítsük a tevékenységet a cél érdekében – a megfelelő kártyák kijátszásával vagy a golyó pörgetésével a pályán.
A fő különbség a felnőttek és a babák játéka között a következményekben rejlik. Ha a felnőtt rosszul játszik, elveszíti a játékot. Ha a gyerek nem tud eleget játszani, akár a szociális és kognitív fejlődése is kockán foroghat. A játék serkenti az agyfejlődést, segít az új élményekre és kapcsolatokra éhes kis agyaknak megtanulni figyelni és összpontosítani. Az öröm és a nevetés együttesen pedig bebetonozza a folyamatot, úgyhogy fontos lenne mindenképp szem előtt tartani, hogy már születésétől kezdve adjunk minél több játéklehetőségnek teret a gyerekek életében.
