„Ez az utolsó hónap, amikor próbálok teherbe esni, és aztán végeztem – írja Melissa Duncan, aki a második gyermekével szeretett volna várandós lenni, de csak kudarcok érték az elmúlt egy évben. – Annyi bort fogok inni, amennyit csak akarok. Végre le fogom adni a három éve született első számú babám után maradt túlsúlyomat. Egész nap kávézni fogok. Szedni fogok diétás tablettákat, melatonint és bármilyen étrend-kiegészítőt, amit csak akarok, anélkül, hogy a netet bújnám, hogy kiderítsem, befolyásolja-e a teherbeesés esélyeit. Ennyi. Végeztem. Ezután a hónap után….”
Duncan egészen 39 éves koráig egyedülálló nőként élt boldogan, nem állt szándékában férjhez menni és gyereket szülni, de aztán az élet máshogy rendezte a sorsát. Egy nap véletlenül összefutott egy régi barátjával egy helyi bárban, a találkozásnak pedig az lett a vége, hogy hat hónapon belül összeköltöztek, és alig három hónappal később Duncan terhes lett. A pár összeházasodott, és a baba világra jött az anya 40 éves korában.
„Hat hónappal később ismét terhes lettem. Hogy őszinte legyek, nagyon megrémültem – emlékszik vissza Duncan. – Az első hat hónap új szülőként és friss házasként duplán nehéz volt. A nyolchetes ultrahangon a baba csak hathetes méretű volt. Végül elvetéltem. Nem hiszem, hogy sírtam vagy gyászoltam volna, mint ahogy a tévében szoktuk látni a nőket a filmekben.
Fizikailag fájdalommentes volt, érzelmileg felkavaró, valahogy zsibbasztó. Azt hittem, hogy könnyen jön majd az új terhesség, ha tudatosan próbálkozunk, de tévedtem.
Az anya ovulációs pálcákkal felszerelkezve figyelte a saját termékenységi időszakait, minden hónapban kereste a terhesség jeleit, az első apró vélt tünetre is azonnal terhességi teszteket csinált. Felkutatott minden létező cikket azokról a nőkről, akik 40 év felett estek teherbe, már csak azért is, mert egy meddőségi klinikán azt mondta nekik az orvos, hogy ilyen „öregen” már nagyon nem valószínű, hogy természetes úton lesz még egy babájuk. A házaspár azonban bízott a természetes módszerekben, és tovább próbálkoztak a babával.
„Nyárra készen álltam egy kis szünetre, és úgy döntöttem, hogy extrém diétát fogok tartani, hogy leadjam az első terhességből még visszamaradt túlsúlyom egy részét. Július végén kimaradt a menstruációm, és ismét terhes voltam. Nagyon izgatottak voltunk. Úgy éreztük, hogy legyőztük a statisztikát. Héthetes terhes voltam, amikor ömleni kezdett belőlem a vér, a sürgősségi osztályra szállítottak.”
Képünk illusztráció (Fotó: Depositphoto)
Duncan a férjével együtt a legrosszabbra számítva ment el az ultrahangra, ám meglepetésükre és örömükre egy egészséges magzatot találtak odabenn a vizsgálaton, erős szívveréssel. Gyorsan foglaltak is időpontot a következő ultrahangra két héttel későbbre. Ekkor már csak néhány nap hiányzott volna a 12. héthez, de ezen a vizsgálaton már nem találtak szívverést a babánál, elhalt a magzat.
„Elnehezültem a szomorúságtól, de a könnyek elkerültek – írja Diuncan. – Furcsa dolog, amikor elveszítesz egy magzatot, aki még csak 11 hete növekszik benned. Senki sem tudja, hogy mi történt. A tested nem változott.
Olyan, mintha meg sem történt volna. De minden megváltozott. Fájdalmas látni egy terhes nőt az utcán sétálni. Vagy a kis testvéreket, amikor elviszem a lányomat az óvodába.
És egy másik barátnőm is terhes. A szomszédom terhes. Hirtelen mindenki terhes – még az a barátnőm is, aki kidobta az összes babaholmiját, mert csak egy gyereket akart. Örülnöm kellene nekik. Ehelyett a legszívesebben hisztiznék, hogy én is akartam még egy gyereket, és nemsokára jönne a szülés időpontja. De nem mondhatok semmit, mert nevetségesnek tűnne, hiszen csak egy 11 hetes magzatom volt. És ha mégis elmondom valakinek, hogy elvetéltem, nem tudja, mit mondjon. Semmit nem tudnak mondani. És még mindig olyan nehéznek és üresnek érzem magam… és felszedtem az összes súlyt, amit az extrém diétámmal vesztettem, szóval tényleg megint nehéz vagyok.”
Duncan és a férje nem adta fel a próbálkozást, a vetélés után is rendszeresen követte a ciklusát az anya, figyelte a peteérést, bevetett mindent a természetes teherbeesés érdekében, ám minden hónapban újra szembesült azzal, hogy megjött a menstruációja, és nem sikerült a terhesség.
„Minden hónapban kiszámoltam, hogy mikor lenne esedékes a baba születése – írja az anya. – Minden pitypangra és hullócsillagra kívánok egy egészséges második babát. Még a mágikus nyolcas golyót is megkérdeztem a neten. Azt mondta, hogy »a kilátások nem jók«. Őszintén szólva, már nagyon unom a »40 felett terhes« cikkek újraolvasását. Talán készen állok még több kávéra, borra és extrém diétára. Választhatok, hogy új módon kérdőjelezem meg a tudományt, ami nem hagy minden hónapban ennyire összetört szívvel. Az élet megy tovább hármunkkal… nem igaz? A következő téma a Google kereséseimben az »elképesztő egyke gyerekek« és »híres egyke gyerekek« lesz. Ezután a hónap után.”
