A hozzátáplálás után sem lesz hiány kalandokból: az egyéves szülinapot követő időszak rendkívül izgalmas a gyermek ízlésének alakulása szempontjából, hiszen a most megismert ételek jelentik majd a gyermek számára a viszonyítási alapot, és elsősorban azokat a táplálékokat tekinti majd ételnek, amelyek nap mint nap megfordulnak otthon az étkezőasztalon.
Azt már számos kutatás alátámasztotta, hogy a fogantatástól számított első 1000 nap táplálkozási szokásai meghatározóak a gyermek gyarapodása, fejlődése, valamint a hosszú távú (felnőttkori) egészsége szempontjából is. Ezekben az érzékeny években egyszerre kell törekednünk arra, hogy a gyermek minden szükséges vitamint és ásványi anyagot megkapjon, miközben óvjuk attól, hogy túl sok energiát vagy fehérjét fogyasszon el. Hogyan? Ádám Judit dietetikust, perinatális szaktanácsadót és okleveles táplálkozástudományi szakembert hívtuk segítségül, hogy segítsen eligazodni a gyermekek táplálásának útvesztőiben.
nlc: A három legfontosabb kérdés, hogy mit, mennyit és mikor egyen a gyerek. De kezdjük akkor azzal, hogy milyen gyakran ültessük asztalhoz a kis totyogóst?
Ádám Judit: Egyéves kortól a gyermeknek már nem a fő tápláléka az anyatej, fokozatosan átveszik a hangsúlyt a szilárd táplálékok. Ennek megfelelően ebben korban már naponta négy-öt alkalommal javasolt kínálni a gyermeket a korának megfelelő ételekkel, lehetőleg kiszámítható időpontokban. Optimális a három főétkezés és két kisétkezés: reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora követése.
nlc: Öt étkezés áll rendelkezésre, ami alatt megfelelő arányban és mennyiségben kell elosztanunk a zöldségeket, gyümölcsöket, húsokat, gabonaféléket stb. Hogyan tegyük ezt, mit és milyen arányban adjunk a gyereknek?
Á. J.: Ennek könnyebb megértéséhez az élelmiszereket négy csoportba soroljuk: szénhidrátforrások, fehérjeforrások, zöldségek és gyümölcsök, valamint tejtermékek. A szénhidrátok a szervezet alapvető üzemanyagai, ezek közül az összetettek javasoltak, ilyen például a keményítő, mely legnagyobb mennyiségben a gabonafélékben és a burgonyafélékben található az étrendünkben. Szénhidrátforrásokból napi öt adag ajánlott, ahol egy adag például: fél szelet kenyér, egy-két evőkanál főtt burgonya, vagy ugyanennyi tészta vagy rizs.
A hazai táplálkozási szokások általában túlzott állati fehérjefogyasztást eredményeznek, és ez sajnos sokszor már a kisgyermekeknél is megjelenik. A fehérjeforrások közül napi két adag javasolt, egy adag például: fél-egy főtt tojás (vagy lehet rántotta, tükörtojás vagy tojáskrém is), két evőkanál főtt darált hús (pl. bolognai szószként) vagy ugyanennyi csirkemellfilé vagy hal, két evőkanál bab, lencse vagy csicseriborsó.
Sajnos ebben az életkorban sok gyermek nem kap megfelelő mennyiségű zöldséget és gyümölcsöt, ezáltal nem jut elegendő vitaminhoz, rosthoz, és egyes ásványi anyagok bevitele is elégtelen lehet. Zöldségből-gyümölcsből szintén napi öt adag ajálható, egy adag pldául: egy-két evőkanál brokkoli vagy karfiol, zöldborsó, sárgarépa, cukkini stb vagy egy kisebb piros retek. Gyümölcsből 1 adag egy negyed körte vagy alma, vagy öt szem szőlő. A tejtermékek pedig a kálciumszükséget biztosítása szempontjából jelentősek, ezek közül három adag javasolt, ahol egy adag például: egy pohár joghurt, egy-másfél dl tej vagy két szelet sajt, egy-két evőkanálnyi túró.
nlc: A szakemberek az utóbbi években sokat hangoztatták a nyerszöldség-fogyasztás jótékony hatásait, de az én egyévesem például megrágcsálta, majd kiköpdöste a nyers paprikát, retket stb., mert, gyanítom, túl keménynek találta. Hogyan adjunk nyers zöldséget egy egyéves gyereknek?
Á. J.: Teljesen rendben van, ha egy egyéves megrágcsálja a zöldséget és kiköpködi a neki nem tetsző részeket. Ez az életkor az ismerkedés, kóstolás, tanulás ideje. A kíváncsiságát bátorítani, az önálló táplálkozását támogatnia kell a szülőnek.
Nem kell nagy mennyiségű nyers zöldséget megennie még. A zöldségeknél az első és legfontosabb a biztonság.
Egyfelől élelmiszerhigiéniai szempontból: jól megtisztított illetve szükség esetén hámozott zöldséget adjunk, mert ez csökkenti az esetleges szermaradványok és kórokozók jelenlétét is. Másfelől a kínált zöldség alakja legyen biztonságos. Egyéves kor körül veszélyes lehet az egyben adott koktélparadicsom, a túl kemény retek, a karikára vágott nyers sárgarépa. Ezzel szemben a keskeny (kb fél-egy cm vastagságú) csíkokra vágott kaliforniai paprika vagy kígyóuborka, vagy akár a reszelt cékla, reszelt répa biztonságos és vitamindús tápanyag lehet már a kisgyermeknek.
nlc: Egy kisgyereknek a pocakja is kicsi, és ezzel a mikor és mit után eljutottunk a harmadik fő kérdéshez is. Szóval akkor mennyit egyen a gyermek?
Á. J.: A szülő felelőssége alapvetően, hogy mikor és mit kínál a gyermeknek. Hogy mennyit egyen? Mi arra tudunk hatással lenni, hogyan kínáljuk, de hogy megeszi-e, azt a gyermek dönti el. A szülő azzal tudja biztosítani a megfelelő tápanyagbevitelt, hogy a megfelelő ételeket a megfelelő arányban biztosítja számára.
nlc: Van olyan étel, amit még egyáltalán nem ajánlasz ebben az életkorban?
Á. J.: Kerülendőek a hozzáadott cukrot tartalmazó, vagy más szóval édesített ételek és italok. Korai még az édességek, kekszek, nasik adása, ezek majd kétéves kor felett is csak mértékkel illeszthetőek az étrendbe, de akkor se legyenek mindennaposak. Ne kapjon édesítőszereket sem. Ebben az életkorban nem ajánlhatók a zsírszegény és sovány tejtermékek, mert ezek kevesebb zsiradékot és ezáltal kevesebb zsírban oldódó vitamint is tartalmaznak.
A feldolgozott húskészítmények adását is érdemes még halasztani, inkább színhúsokból biztosítsuk a gyermek vasbevitelét. Kerüljük az otthon főtt ételek (túlzott) sózását, hiszen ez is hat az ízlésükre és elsősorban azt szeretnénk, ha megszokná és megszeretné az ételek természetes, natúr ízét. Félrenyelés kockázata miatt nem ajánlottak a túl kemény ételek és az olajos magvak. Speciális étrendi igény (pl. táplálékallergia, vegán étrend) esetén mindenképpen forduljunk szakemberhez, mielőtt különböző „helyettesítő” termékeket kínálnánk a gyermeknek.
nlc: Sok gyerek még egyéves korában is szopizik. Hol kapjon helyet az anyatej, adott esetben a tápszer a gyerek táplálásában?
Á. J.: A szoptatás mind a hazai, mind a nemzetközi szervezetek ajánlása szerint javasolt kétéves korig, vagy akár azon túl is. A részben vagy teljesen tápszerrel táplált csecsemők esetében egyéves kortól a tápszer már elhagyható, a tápanyagbevitelt a változatos étrend fedezi.
A junior italok kapcsán hasonló az ajánlás, ezek adása felesleges, arra törekedjünk, hogy a gyermek egy kiegyensúlyozott étrendből jusson hozzá a számára szükséges tápanyagokhoz.
Előfordulhat azonban, hogy a gyermek étrendje valamilyen okból súlyosan beszűkül (táplálékallergia, válogatósság, akut vagy krónikus betegség) ilyenkor átmenetileg vagy hosszabb távon is szükség lehet speciális tápszer vagy étrend-kiegészítő adására, ilyen esetekben mindig a gyermekorvos és a dietetikus ad tanácsot a szülőnek.
nlc: A szoptatás valamennyire fedezi a gyermek folyadékszükségletét is, ezen felül mi az a folyadékmennyiség, amit még el kell fogyasztania?
Á. J.: Folyadékként csapvizet vagy szénsavmentes ásványvizet kínáljunk. Egyéves kortól már nem szükséges a vizet forralni. A napi szükséget körülbelül 1300 ml (anyatejből, ételekből és italokból összesen), amely 100-120 millilitert jelent testsúlykilogrammonként. Szoptatás mellett nehéz megmondani, hogy mennyi vízre van még szüksége, hiszen az elfogyasztott anyatej mennyiségét nem ismerjük pontosan. Legjobb, ha a gyermek számára a nap során folyamatosan elérhető az ivópohár, de az étkezéseknél mindenképpen kínáljuk meg, és igyon szomjúsága szerint.
nlc: Egyre gyakrabban találkozom hirdetésekben, reklámokban egyéves kortól adható multivitamin-készítményekkel. Ebben az életkorban érdemes bármilyen étrend-kiegészítőt, vitamint adni a gyereknek?
Á. J.: A multivitaminok rendszeres adása alapos indok és szakember ajánlása nélkül kerülendő, sőt, káros is lehet. Minden gyermeknek szüksége van azonban kb. 600-1000 NE (nemzetközi egység) D-vitamin pótlásra az őszi-téli hónapokban.
nlc: Én ezt az időszakot egyébként egy rosszevő és egy jóevő gyerekkel is végigcsináltam: az egyik mindent megevett, amivel megkínáltam, a másik pedig mindent fintorogva tolt el magától, amit elétettem, a közös mégis az volt bennük, hogy előszeretettel dobálták a földre ez ételt. Mi a teendő, vagy van-e egyáltalán teendő, ha a gyerek a földre dobálja a szilárd ételt?
Á. J.: Ó, ezt a kérdést nagyon gyakran teszik fel nekem a szülők a dietetikai tanácsadásokon. A válasz viszont igen összetett, mert a dobálásnak számos oka lehet. Elképzelhető, hogy a gyermek játszik, kísérletezik, ilyenkor finoman érdemes elterelni őt erről, hiszen jobb volna ezt inkább a játszószőnyegen tenni. Ha van a családban kutya (aki motiválná a gyermeket a dobálásra), az étkezések idejére hasznos lehet kedvencünket egy másik szobába terelni. Az is lehet, hogy már jóllakott és unatkozik, vagy éppen nem ízlik neki a kínált cukkini. Ilyenkor a szülő megfigyelései a mérvadók.
Fontos azonban hozzátenni azt is, hogy egy-egy ételt akár 10-15 alkalommal is kínálnunk kell a kisgyermeknek, mire hajlandó lesz azt elfogadni, tehát hiba volna néhány próbálkozás után feladni és úgy elkönyvelni, hogy ő nem szereti a cukkinit.
Számos esetben előfordul sajnos az is, hogy a szülő nem eszik együtt a gyermekével, például közben főz, mosogat, telefonál vagy éppen olvas, tehát a gyermek azért kezdi az ételt dobálni, mert így próbálja felhívni magára a szülő figyelmét. Ilyenkor egyértelmű a tennivalónk: meg kell próbálnunk legjobb képességünk szerint jelen lenni és példát mutatva együtt étkezni a gyermekkel.
nlc: Jó, hogy szóba került a példamutatás! Hogyan viselkedjen a szülő étkezés közben, az együttevés mellett mi az, amit még a szülő tehet annak érdekében, hogy támogassa az étkezések zökkenőmentességét?
Á. J.: Ezt egy szóban úgy fogalmaznám meg, hogy válaszkészen táplálja őt. De mit is jelent ez a gyakorlatban? Amikor csak lehetséges, egyen együtt a család. A szülő lehetőleg egye ugyanazt, amit a gyermek, ezzel is meghozza a kedvét és példát mutat. Kínáljon ízben, színben, állagban is változatos ételeket, mert ezzel támogatja a gyermek ízlésének jó irányba alakulását, hogy később is széles skálán fogadjon el különböző élelmiszereket.
Szabjon egyértelmű határokat, támogassa a gyermek önállóságát (ne etesse, hanem hagyja enni) és önregulációját (vagyis ehessen, amikor éhes és ne kelljen ennie, amikor nem éhes)!
Kerülje az olyan negatív viselkedéseket, mint az étellel való jutalmazás vagy büntetés, a fenyegetés, az erőltetés, ne terelje el a gyermek figyelmét az evésről tévével, zenével vagy meséléssel, és ne sürgesse a gyermeket. A szülő tekintse az étkezéseket a tanulás és a szeretet színterének. Nyújtson egy biztonságos, jó hangulatú közeget, amelyben jó enni és a gyermek nyugodtan fejlődhet és élvezheti az étkezést és az együtt töltött időt.